logo

Magyarnak lenni büszke gyönyörűség

Nagy Szent Akarat


Kirabolt Magyarország

 

 

 

 

 

 

 

http://magyarmegmaradas2.network.hu/club/magyarmegmaradas2/blog/magyarorszag-magyarmegmaradas2-hirei/hazaarulas-a-rozsadombi-paktum

 

https://www.facebook.com/100015411332926/videos/314731349050574/?l=6365886887349105316

https://www.youtube.com/redirect?q=http%3A%2F%2Fwww.postaimre.net&redir_token=rZsp0Iw79VhZL2Dhji7wSF4eegx8MTU0MTA5OTM0OEAxNTQxMDEyOTQ4&v=RiBMvz8c6j8&event=video_description

 

https://l.facebook.com/l.php?u=https%3A%2F%2Fhu.rightpedia.info%2Fw%2FMagyarorsz%25C3%25A1gi_k%25C3%25B6z%25C3%25A9leti_zsid%25C3%25B3k_teljes_list%25C3%25A1ja%2Forig%3Ffbclid%3DIwAR2Nk7RB2HkCnoYsn05jSDwFEum5JeXlhqD_Yd_gYYjuOoiLhVEBVFvMbF8&h=AT2l85QLMKkhIXa_ZkYQ0SVr7qQu0VTKQDajurvR43npxQA9kNbF_hCuDFg-4Gfe5iDbz30Y7-cQszLDSL0bAw9uSyGWrEY5MALdC6WbwwZLafMLpuMiChCa93hohn3tNP1NSg

https://l.facebook.com/l.php?u=https%3A%2F%2Fhu.rightpedia.info%2Fw%2FMagyarorsz%C3%A1gi_k%C3%B6z%C3%A9leti_zsid%C3%B3k_teljes_list%C3%A1ja%2Forig%3Ffbclid%3DIwAR19dL_e1fwz57e8BImNHFQwXewhNmDVxfLwLjuWxO75HNBACoLfdkTLsOU&h=AT1Ykdn2tMe56zcrSl0rr5cqAB53ptPLW2Ss_hL8J-311PKDqW7_c9cfM7jzErNcUFdXq1eePT7ZyS0S3VFAPh6vEyL78LG7GjAueZr-1jJ63WhvFjVU3hPqkDUDrIhuehk

 

 

 

István Sebestyén és Eva Sebestyén-Teleki írt az SZÖVETSÉG a NEMZETÉRT csoportba.

 

 

   

István Sebestyén

február 27., 17:21

 

   

Szigorúan bizalmas anyagok! Kérem, terjeszteni….!
*************************************************************
Olyan pártot kell hatalomra segíteni és megtartani, amely vállalja az adóssághalmaz megszüntetését
***************************************************************
A lenti adatokat erősen őrzik a nyilvánosság elől. A mi célunk, viszont az hogy minél több ember tudja meg őket. Küldje tovább minden megbízható ismerősének! Ha egyetért velünk, segítse munkánkat, azzal, hogy terjeszti anyagainkat.
Megdöbbentő írás, amit érdemes elolvasni!
Hogy tudd, mi ,mért történik.
500 trillió dollár
/Rotschildok , Rockefellerek meg a Schwartz ( Soros ) Gyuri bácsi…/
Egy kiegészítés: A Magyar Nemzeti Banknak semmi köze sajnos a Magyar Államhoz.

A Baseli központi jegybank rendelkezik fölötte hatáskörrel, ami érdekes módon magántulajdon, a Rotschild családé, akiknek a becsült osztatlan családi vagyona 500 trillió dollár. Nem vitatéma, gondolatébresztő.
A következő néhány napban, részletekben leközlök egy írást, amit, a magát “Szabad Európának” nevező társaság állított össze.
Az írás figyelemreméltó tárgyilagossággal követi a középkortól (nem időrendi sorrendben) napjainkig azt a vezérlő elvet, ami Magyarországot és a világot idáig juttatta. A mi kirablásunk különösen vérforraló, ki-ki, döntse el, mit érdemel az a bűnös… .De lássuk az első részt…..

Mi történik ma, Magyarországon:
Egy ország fuldoklik egy érthetetlenül nagy adósság szorításában! Beszéljenek a számok:
~ 1945-ben, a németek után az oroszok (szovjetek) szállták meg Magyarországot.
~ 1956-ban a magyar nép megkísérelte visszaszerezni a hatalmat a megszállóktól és a bábkormánytól.
~ 1957 tavaszára, a “van másik” bábkormány megszilárdította rémuralmát.
~ 1973-1989 között egymilliárd dollár érkezett be Magyarországra.
~ 1973-1989 között kifizetett a bábkormány tizenegy milliárd dollár kamatot az egymilliárd dollár után.
~ 1989-ben: csődhelyzet, mert összegyűlt húsz milliárd adósság!
Tehát: kölcsön: 1 milliárd dollár!
Visszafizetve: 11 milliárd dollár!
Maradék adósság: 20 milliárd dollár!
Erre mondta Antal József: “Az adósságot vissza kell fizetni!” “Ez becsületbeli ügy!”
Vajon kinek a “becsülete” múlott azon, hogy ezt a szélhámos pénzügyi műveletet elismerjék, amit a megszállók és hű kutyáik a magyar nép nyakába varrtak?
~ 1989-2010 között felvettünk 50 milliárd dollárt.
~ 1989-2010 között kifizettünk 150 milliárd dollár kamatot.
~ 2010-ben tartozunk 132 milliárd dollárral, plusz kamataival.

Antall József, Horn Gyula, Orbán Viktor, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc is fizette a kamatokat. Mindegyik hazudott erről a magyaroknak!
Orbán most megpróbál valamit, de mivel nem őszinte a kommunikációja, kevés az esélye. Csak akkor vehetjük fel eséllyel a harcot a saját pénzkibocsátásért, ha nem azzal a porhintéssel foglalkozunk, hogy mennyi a jegybankelnök fizetése, hanem azzal, hogy minden magyar tudja, hogy miért nem nyomtathatunk forintot, miért kell kölcsönt felvenni kamatra.
A rendszerváltás és az államadósság. Ki áll a magyar pártok mögött?
2010-ben hazánk 2321 milliárd forint, azaz 11, 6 milliárd dollárt fog fizetni csak kamatokra. Sok olvasónk szinte nem tudta felfogni ezt a számot. Hihetetlen volt számukra ez a tény. Pedig az adat igaz! Egyetlen egy cáfolat sem érkezett.

Menjünk vissza egy kicsit a rendszerváltás idejére. 1990 elején a magyar államadósság mintegy 22 milliárd dollár. Zárójelben jegyezzük meg, hogy ma 135 milliárd dollár. Szóval 1990-ben Soros György és Andrew Sarlós felajánlja Antall József leendő miniszterelnöknek, hogy megvásárolják Magyarország adósságállományát.
Soros György 22 milliárd dollárt. Mit kértek cserébe? “Mindössze” a magyar nemzeti vagyon értékesebb darabjait. Itt gondoljon mindenki, amire akar. (A magyar energetikai szektort, az infrastruktúrát, a kommunikációs cégeket, a stratégiai cégeket, közlekedés, pénzügyi szektor, egészségbiztosítók, stb.)
Antall nem vállalta. Elgondolkodott rajta, de nem vállalta. Mint mondta: “…ez kommunikálhatatlan, ezzel ő nem tud kiállni a magyar társadalom színe elé. Nem tudja elmondani, hogy a Nyugat (Soros és Sarlós!), amelytől a felszabadításunkat vártuk, azzal kezdi a felszabadításunkat, hogy az adósságunk fejében elveszi a nemzeti vagyonunkat.”

Antall József miniszterelnök

Antallal a nyugati pénzemberek, bankárok tudatosították, hogy mi az, amiről sem ő és a kormányzati rendszer egy tagja sem beszélhet sohasem. Ez pedig az államadósság kérdése volt! Amennyiben erről beszéltek volna, azonnali hatállyal “forradalmat” robbantottak volna ki Sorosék (lásd: TAXI-s blokád, és a néppel elsöpörtették volna az Antall-kormányt.) Tilos volt beszélni a fizetési könnyítésről és az átütemezésről is.
Tilos volt, és ma is tilos beszélni az adósságról!
Ez a doktrína még ma is érvényes. Az a politikai erő, mely erről beszél, halál fia. Ezért nem beszél erről a Fidesz sem.

Tudni kell, hogy a nyugat a hiteleket a 70-es években arra használta, hogy a szocializmust gyengítse, és adósságcsapdába hajtsa a kommunista rendszert. Ezért joggal elvárható lett volna, hogy egy rendszerváltáskor ezek az adósságok, melyeknek eredeti célja a rendszer összeomlasztása lett volna, eltörlésre kerüljenek, de legalábbis ütemezési könnyítést kapjunk. De az elnyomó bankárok nem tudták megállni az újabb pénz szerzés lehetőségét, és Magyarországot azóta is pénzügyi sarc terepévé tették. Antall Józsefnek azt is megtiltották, hogy a nemzeti vagyon kifejezést használja. A statisztikai évkönyvben, 1989-ben szerepelt utoljára a nemzeti vagyon kifejezés.
Antall halálával és 4 év elteltével 1994-ben a nép visszaszavazta a volt kádereket. A Kádár rendszer biztonsága sokakat csábított, és Horn Gyula elsöprő fölénnyel alakíthatott kormányt. A SZABAD EURÓPA véleménye szerint az IMF és Sorosék a háttérből megzsarolták Hornt. Vagy privatizál és fizeti a kamatokat, vagy repül, és jön a választás és a Fidesz. Horn is féltette hatalmát és engedett. Surányi fizette a kamatokat, Bokros megszorított, és Suchmann Tamás privatizált. Mindent.

Surányi, Bokros, és Suchmann alatt beindult a nemzeti vagyon kiárusítása. Így az a faramuci helyzet állt elő, hogy a 22 milliárd dollár adósságunk megháromszorozódott, pedig évente 5-10 milliárd dollár kamatot fizettünk, és ráadásul az a nemzeti vagyon, amit Antall nem adott oda Sorosnak és Sarlósnak, mégis idegen kézbe került.
Miután Hornék elvégezték a piszkos munkát, a nyugati bankárvilág a Fideszt helyezte hatalomba, mert a mezőgazdaságra és a termőföldre is rá akarta tenni a kezét. Ennek érdekében megzsarolták Orbánt, hogy Torgyánnak adjon szabad kezet és pénzt a mezőgazdaságban. Ha nem veszi be a kormányba a Kisgazdákat, akkor a választást megnyerő és legtöbb mandátummal rendelkező MSZP-re sózták volna Torgyánt, és jött volna az MSZP-SZDSZ-FKGP kormány! Így Orbán engedett.

Orbán és Torgyán alatt megkezdődött a mezőgazdaság szétverése.

A SZABAD EURÓPA újságnál nekünk meggyőződésünk, hogy ennek az volt a célja, hogy az addig még úgy-ahogy működő magyar mezőgazdaság a padlóra kerüljön, és fillérekért fel lehessen vásárolni. Ekkor születtek a zsebszerződések. Mikor Torgyánnal szétverették a mezőgazdaságot (emlékszünk, működésképtelen családi gazdaságokba döntötték a pénzt) megengedték Orbánnak, hogy eltávolítsa. Orbán megzsarolta Torgyánt – akárcsak Antall – az ügynökmúltjával, Torgyán le is mondott. Jött a 2 éves költségvetés és Szabadi futópórázon.

A Fidesz is kihasította a saját sápját.
Lásd: bábolnai gazdaságok privatizációja stb. De a nagy fölénnyel vezető Fidesz is pofára esett, mert nem lettek újraválasztva. Eddig Antall (Boross), Horn, és Orbán is kiszolgálta a nyugatot és Sorosékat, az IMF-t. De mindegyiket ejtették, és mindig az aktuális ellenzéket segítették helyettük. A 2002 évi választás eredménye fontos volt, mert az Orbán-Torgyán-féle mezőgazdasági ámokfutás után már meg lehetett engedni a csatlakozást az Európai Unióhoz, és ráengedni a halálos ágyán vergődő magyar mezőgazdaságra a nyugati árukat. Medgyessynek adtak kölcsönt, hogy megcsinálhassa a 100 napos programot, és 2004-ben a csatlakozás eufóriájában nem vették észre az emberek, hogy vége lett a magyar mezőgazdaságnak és kereskedelemnek is.

Medgyessy a kölcsönökből osztogatott.
A kölcsönökből megemelt fizetéseket és nyugdíjakat pár év alatt kiszivattyúzták az országból a multinacionális kereskedelmi egységek segítségével, a PLÁZÁK-kal, és bevásárló központokkal. A pénz elfogyott, az adósság maradt, a nemzeti vagyon elveszett.
A 100 napos programra adott kölcsönöket egyből visszaszivattyúzták magukhoz.

Az 1990-ben 22 milliárd dolláros adósság időközben 135 milliárd dollárra nőtt, miközben évi 5-10 milliárd dollár kamatot fizettünk. Miután a baloldalt most engedik lejáratni (van is miért), újra a másik bábot, Orbánt hozzák vissza a hatalomba. De ne legyenek illúzióink, Orbánt ugyanúgy zsarolják (szintén van is mivel) és irányítják, mint Gyurcsányt. Míg Gyurcsány, Bokros, és Surányi, ugye, a Rockefellerék és Sorosék által irányított Bildenberg-csoport tagjai, addig ugye Orbán a szintén Rockefeller érdekeltségű Trilateral Commission nevű csoport tagja (bábja). Így már talán jobban érthető a Fidesz hintapolitikája is.

És egy kis ráadás.
“Magyarországon a szocializmusban kilencvennyolc százalék körül volt az állami tulajdon aránya. Felgyülemlett egy hatalmas vagyon, amelyet, ha egy olyan típusú privatizációval értékesítettek volna, amely a bevételeket az államháztartásba vezeti be, az adósságokat ebből próbálja meg lefaragni, és senki nem lop el semmit, akkor ma Európa egyik leggazdagabb állama lehetnénk” – mondta Bencze Izabella. A jogász azt mondja, hazánkban a hivatalos kommunikáció szerint a reprivatizációt azért nem lehetett választani, mert annak költségeit a költségvetés és az állam teherbíró képessége nem viselte volna el.

Trianon miatt nálunk tilos volt a reprivatizáció!
Bogár László kijelentette, hogy a reprivatizáció, amelyet Csehországban megvalósítottak, számunkra tiltva(!) volt. “Trianon miatt volt globális parancs a reprivatizáció megtiltása. A környező országok könnyen reprivatizáltak abból a rabolt vagyonból, amelyet véres koncként Trianon után kaptak, s a magukénak tekintettek. Ezt a Nyugat, a globális hatalmi rendszer is elismeri. Mi lett volna, ha Magyarországon visszavezetjük a történelmi reprivatizációt? A Nyugatnak kényes kérdésben kellett volna állást foglalni: legitim döntésnek ismeri-e el a trianoni békeszerződést. Ezt a Nyugat el akarta kerülni” – mondta Bogár László.

Top Secret! Szigorúan bizalmas anyagok!
A lenti adatokat erősen őrzik a nyilvánosság elől. A mi célunk, viszont az hogy minél több ember tudja meg őket. Küldje tovább minden megbízható ismerősének! Ha egyetért velünk, segítse munkánkat, azzal, hogy terjeszti anyagainkat. Az elmúlt egy évben már 2 honlapunk “fagyott” le “véletlenül”. E-mail-kommunikációnkban a Szabad Európa szóösszetétel használata sokszor az e-mail küldést megakasztja. Nem csoda, az adatok megdöbbentőek, és még megdöbbentőbb, hogy egyetlen magyar politikus sem beszél róla, még évértékelésben sem.

Olvasson a sorok között!
Íme két hír, amit az emberek 99,9%-a el sem olvas, és nem is ért.

1. hír
Az ország államháztartási és külső finanszírozási helyzete látványosan javult. …
A Bank of America-Merrill Lynch (BoA-ML) bankcsoport londoni befektetési részlege átfogó összehasonlító elemzést állított össze a magyar és a lengyel költségvetési helyzetről. A ház számításai szerint a magyar államháztartás strukturális elsődleges egyenlege az idén (2010) a hazai össztermék (GDP) 5,3 százalékának megfelelő többletet mutat majd, …

2. hír
Röntgen alatt Magyarország – elégedett Brüsszel az eredménnyel…
Magyarország tartja a gazdasági program megvalósításának irányát, javul külső pénzügyi helyzete – állapította meg az Európai Bizottság, hétfőn közzétett, a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) együttműködésben készített helyzetértékelésében. (…..) Az elfogadott 2010-es költségvetés összhangban van a 3,8 százalékos GDP-arányos hiánycéllal, és jelentős tartalékok vannak benne.

Tényadat:
A vártnál kevesebb, 918,6 milliárd forint lett a 2009-es államháztartási hiány, azaz a GDP 3,6 százaléka. A Független Szabad Európa kiszámolta. Akkor most nézzük meg, mit jelent ez MAGYARUL.

1. A magyar államháztartás 2009 és 2010 között stagnál, azaz nem változik. (Most tekintsünk el a pár tizedszázalékos csökkenéstől, vagy esetleges emelkedéstől.)

2. A fenti tényadatból így könnyen kiszámítható, hogy a magyar költségvetés 1%-a 255 milliárd forinttal egyenlő. (Sima aránypár: Ha 918,6 milliárd 3,6%, akkor 1% hány milliárd?) Tehát 1%: 255 milliárd forint!

3. Idén 2010-ben 5,3% lesz az államháztartás elsődleges többlete. Azaz 5, 3-szer 255 milliárd, vagyis 1352 milliárd forint. Ez az elsődleges egyenleg. Vagyis 2010-ben ennyi pluszt termel MAGYARORSZÁG: 1352 milliárd forintot.

4. A 2. hír szerint mégis tartható lesz a 3,8%-os hiány!!! Ezek szerint 3, 8-szer 255 milliárd, azaz 969 milliárd forint lesz a hiány.

5. Kérdés: Hová tűnt az 1352 milliárd többlet, és miből keletkezett a 969 milliárdos hiány. Ez összesen 2321 milliárd forint, azaz 11, 6 milliárd dollár. Hol ez a pénz?

Kapaszkodjon meg!
Ez a pénz a KAMAT, amit mi MAGYAROK, 2010-ben fizetünk! 2321 milliárd forint, 11, 6 milliárd dollár.
Hogy érzékeltessük mennyi pénz ez, néhány példa:

2321 milliárd forint az:
az öt darab teljes és felépített 4-es METRO,
vagy 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., és 21. havi nyugdíj,
vagy a teljes jelenleg már meglévő magyar autópályák felépítésének költsége!
vagy mintegy 50-szer annyi pénz, mint amennyit az eltörölt vagyonadóból várt a kormány,
vagy 150 darab Grippen vadászgép,
vagy 2321 darab Combino villamos
vagy 46420 darab Zuschlag és általa ellopott pénz
vagy minden magyarnak a csecsemőtől az aggastyánig 232.000 forint.
Ennyit fizetünk csak kamatra 2010-ben.

Mit tehetünk?
Először is el kell érni, hogy ez közbeszéd tárgya legyen hazánkban, mert azoknak a kezében van a hivatalos és pártmédia, akik a kamatokat szedik tőlünk. Így soha, sehol nem hangoznak el ezek a számok.
Az a politikus, aki beszélne róla, holnaptól a süllyesztőben találná magát.

Kik ezek a befektetők?
Kik szedik a kamatokat?

-David Rockefeller
-Nicholas Rockefeller
-Soros György

Kik tolják ki talicskával a pénzt az országból?

A hülyítés és porhintés:
AZ, HOGY LOPNAK!

BKV, Zuschlag, Tocsik, Tribuszerné, autópálya-építés, BAUMAG, Kaya Ibrahim, Josip Tot, Hunvald, Orbán-papa bányái, Velence-tavi kaszinó telek, HAJDÚ-BÉT, stb. Mindenkinek a kedve és pártállása szerint. De, bármennyit is elloptak, ennek az ezerszeresét viszik ki az országból teljesen “legálisan” valakik!

Figyelem! Kapaszkodjon meg! Elmondjuk, hol a pénz!

Ahhoz, hogy pontosan megértsük, miről van szó, meg kell néznünk néhány mondatnak a jelentését, amiket nap, mint nap hallunk a híradókban, de nem tudjuk, valójában mit is jelent!

1. A monetáris politika. Minden nap 20-szor halljuk. De mi is ez? A monetáris politika egy gazdaságpolitikai tevékenység, melynek során az állam a gazdaságban lévő pénzmennyiség mértékét befolyásolja. A legtöbb országban a központi bank, vagy más néven jegybank a monetáris politikáért felelős állami intézmény. A monetáris politika kivitelezésének legfontosabb eszköze a legtöbb modern jegybank gyakorlatában az irányadó kamatláb szintjének meghatározása.
Az irányadó kamatláb emelését, és ezen keresztül a pénz mennyiségszűkítését restriktív monetáris politikának nevezik. A restriktív politika átmenetileg visszafogja a gazdasági növekedést, ugyanakkor segít megfékezni az inflációt. Az irányadó kamatláb csökkentésével a pénzmennyiség növelését célzó intézkedéseket expanzív monetáris politikának hívják. Ez átmeneti élénkülést hoz a gazdaságban, ugyanakkor infláció-növelő hatású lehet.

Nos, felteszek egy olyan kérdést, amire 100 magyarból 100 ugyanazt válaszolja, mert gyerekkora óta belenevelték, és ha írni, olvasni nem is tanították meg, de arra nagyon ügyeltek, hogy ezt beleégessék belülről a homlokába. De vigyázat! Ez egy hazugság!

1. Adat.
A jegybank (a MAGYAR NEMZETI BANK) az ország tulajdonában van.
2. Adat.
A jegybank kizárólagos joga, hogy pénzt bocsásson ki.

Kérdés:
Mi van, akkor, ha egy ország költségvetése hiányt mutat?

A logikus válasz:
A jegybank bocsásson ki pénzt a hiány fedezésére.
Most minden olvasó fejében az előre beprogramozott sziréna megszólal, és elkezd villogni a vészfény.
TILOS!!! NEM SZABAD!!! NEM LEHET PÉNZT KIBOCSÁTANI, MERT INFLÁCIÓ LESZ!
(Ne lepődjön, meg, ha Ön is erre gondolt, mert Ön is a rendszer része, és Önt is beprogramozták).
A programozás része továbbá az is, hogy eddig tudjon a dolgokról. Itt álljon le a gondolkodása, fagyjon le, mint a Windows a számítógépen. És lám, az emberek nem is gondolkodnak tovább. Az előre beprogramozás nem engedi.
ITT ÉS MOST MI PROGRAMTÖRLÉST HAJTUNK VÉGRE!

3. Adat.
Az elmúlt 80 évben mindig hiány volt a költségvetésben.
4. Adat.
Mégis még mindig működünk.

Kérdés:
Hogy’ lehet ez?
Nos, programozóink azt megtiltják nekünk, hogy pénzt bocsássunk ki, de azt már nem, hogy ők adjanak nekünk pénzt.
Magyarul: a PLUSZ PÉNZ a hiány fedezésére mindenképpen bekerül a gazdaságba, mert az különben azonnal összeomlana.

Miért nincs sziréna és vészfény?
NEM LEHET! PÉNZT KIBOCSÁTANI TILOS, MERT INFLÁCIÓ LESZ!
Pedig ez ugyanannyi mennyiségű pénz, mint amennyit mi magunk is kinyomhatnánk, és valóban lesz is egy kis infláció 4-5%, – de akkor miért nem mi adjuk ki a saját pénzünket? Hiszen látszólag ugyanaz a folyamat.
Pénz rakása a gazdaságba a hiány fedezésére.
DE CSAK LÁTSZÓLAG AZONOS A KÉT PÉNZ!
A mi általunk kibocsátott pénz okoz némi inflációt és ennyi!
A ő általuk kibocsátott pénz okoz némi inflációt (ugyanannyit) és….
KAMATOT KELL RÁ FIZETNI!
Ezért programoztak be minket arra, hogy ne tegyünk fel kérdéseket erről a témáról.

És most kapaszkodjon meg, mert rosszul lesz!
5. Adat.
Becsüljük meg, mennyit lopnak a mi politikusaink rátartással!

Nézzük a 20 év “termését”:
~ Tocsik 800 millió
~ Tribuszerné 2000 millió, azaz 2 milliárd
~ Zuschlag 50 millió
~ BKV 3000 millió, azaz 3 milliárd
~ Autópálya 100000 millió, 100 milliárd
~ Számoljunk minden képviselőre 100 milliót, az 40.000 millió, azaz 40 milliárd
Adjuk össze: 145.850 millió, azaz 145 milliárd. Kerekítsünk felfele, legyen 150 milliárd. És, hogy biztosak legyünk a dolgunkban, szorozzuk be öttel. Az 750 milliárd forint. 20 év alatt ennyit lophattak el, úgy, hogy mi öttel szoroztunk!!!
Ez 4 milliárd dollár! Ez persze iszonyú sok pénz, ha tud követni.

DE MOST JÖN E LÉNYEG!
TUDJA-E ÖN, HOGY 20 ÉV ALATT MENNYI KAMATOT FIZETTÜNK KI?

30. 000 MILLIÁRD FORINTOT, 162 MILLIÁRD DOLLÁRT!!!
DE LEGALÁBB TÖRLESZTETTÜNK?
20 éve tartoztunk 20 milliárd dollárral, azóta fizettünk 162 milliárd dollár kamatot.
AZ EREDMÉNY: MA 135 MILLIÁRD DOLLÁRRAL TARTOZUNK NEKIK!
De kik “ők”?

Egy idézet a MAGYAR NEMZETI BANK-ról szóló törvényből:
I. Fejezet
A MAGYAR NEMZETI BANK JOGÁLLÁSA, ELSŐDLEGES CÉLJA ÉS ALAPVETŐ FELADATA
1. § (1) A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) a Magyar Köztársaság központi bankja. Az MNB a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja.
(2) Az MNB, valamint döntéshozó szerveinek tagjai e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek, és nem fogadhatnak el utasításokat az Európai Központi Bank kivételével a Kormánytól, az Európai Unió intézményeitől és szerveitől, tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen más szervtől!
Magyarul: mi magyarok választjuk a PARLAMENTET. A Parlament (országgyűlés) ellenőrzi a Kormányt*, a Kormány NEM ellenőrzi a jegybankot. Következésképpen mi magyarok nem ellenőrizzük a jegybankot, és a pénzkibocsátást.

A jegybankot, a MAGYAR NEMZETI BANK-ot az Európai Központi Bank ellenőrzi.
És mit gondolnak: kik a tulajdonosai az Európai Központi Banknak?
Hát a jegybankok, akikre a saját nemzetük semmilyen befolyást nem gyakorolhat. Azok diktálnak, akiket oda vezető pozícióba helyeznek.
És őket kik rakják oda?
-David Rockefeller
-Nicholas Rockefeller
-Soros György

Forrás: emailben
Kép: A magyarság és az államadósság

 

Szigorúan bizalmas anyagok! Kérem, terjeszteni….!
**************************************************...

 

 

 

 

 

 

 

 

Milyen úton került Magyarország 1868-tól 2016-ra ebbe a nyomorult helyzetbe. Egy tanulmány a történések jobb megértéséhez.

Betiltva.com Archívum 2002-2005.

id. Egan Lajos:

A ZSIDÓKÉRDÉS MAGYARORSZÁGBAN

ELŐSZÓ.

Szállóige lett Szemere Miklósnak e mondásából: „Nem boldog a magyar!”

Megszállotta a lelkeket ez a mondás és szárnyra kelt az egész országban azért: mert igaz! Hazafiúi kötelesség a boldogtalanság okát felkutatni és megismertetni, hogy ezen az alapon, a segítség helyes módját megtalálhassuk és késedelem nélkül alkalmazhassuk.

Hazánk jelenlegi társadalmi életét tudományos vizsgálat tárgyává téve, sok betegségre akadunk a politikai, gazdasági, jogi, kulturális és erkölcsi életben. Évek óta összesereglenek a nemzet jeles közgazdái, jogászai, feltárva a társadalmi kór egyes jelenségeit, kutatják a gyógyítás módozatait, mely megmentse a népet a végromlástól. Bevándorlás, kivándorlás, uzsora, tőzsde, csalás, hamisítás, sajtó útjáni rablás, pornográfia, leánykereskedés, erkölcstelen szórakozás stb. külön-külön kutatás tárgyát képezte s a tudósok által beigazolást nyert, hogy mindezeken a tereken létrejött beteg állapotok okozzák azt, hogy míg a nép igen kicsiny százaléka könnyű szerrel gazdálkodik pénzben és süllyed az erkölcseiben, az alatt a másik, a nagyobbik, a munkásabb része szegényedik, pusztul, elvándorol.

A sok bajnak okát, okozóját és okozatát, néhány őszinte szóval lehet kifejezni, ez pedig a zsidóság természetéből folyó tevékenysége és az őslakosság elzsidósodása.

Jellemző az élősdi növény természetrajzának megfigyelése a hasonlítás kedvéért. Ismerjük az ördögcérna nevezetű, lóherefojtó arankát. Magja a földre esvén, rövid csira gyökeret hajtva, megkapaszkodik a földön, szálait szétágaztatva keresgél maga körül, míg ráakad a gazdanövényre, amint arra rátalál, rácsavarodik, kifejleszti szívóit, belemélyeszti azt a gazdanövény testébe, azt mohón szipolyozva megöli. Ezután tovább vándorol, káros munkáját ott végezi, ahol még talál életnedvet. Tompa Mihály ezt énekli róla:

 

Fű virág míg hervadoznak:

Ő gyarapszik, sarja buja;

Ezt elnyomja a növésben,

Azt helyéből is kitúrja.

 

Nyíltan ki kell tehát mondani, hogy nálunk a sok bajnak az okozója, a zsidóság egy részének szellemi nevelése, élet iránya és az erre támaszkodó szervezett gazdasági tevékenységének módja és eszközei; másrészt a nem zsidó lakosság szervezetlensége, annak tisztultabb erkölcsi életfelfogása és ebből következő jóhiszeműsége; végre ez utóbbiak védelmére elégtelen törvények, okai a meglevő bajnak.

Ezen hiányok megfosztják a jóhiszemű munkásnépet, mesterséges fogásokkal, szándékos fondorlatokkal, ősi vagyonuk és keserves keresetök gyümölcsétől.

Késedelem nélkül hozzá kellene látni a segítség eszközei alkalmazásához, mert a késedelem növeli a veszteséget és nehezíti a segítség alkalmazását, hiszen a baj okozója már igen megerősödött és tetemes segédeszközökkel rendelkezik.

A felderített okot elhárítani, az okozót megfékezni, a szenvedőt kitanítani a védekezésben, ebben áll a segítség!

A felderítő szolgálat soha sem kellemes kötelesség, mert a kis erővel szemben ott áll a nagy erő. Ezen szolgálat teljesítése alkalmával bele kell nyúlni a darázsfészekbe, mert számba kell venni az ellenség erejét és helyzetét.

A darázsfészek megbolygatója ki van téve a csipkedésnek. Így járt a szállóige hirdetője is, mert egyszer-másszor megpiszkálta a kártevő darazsakat, csak úgy távolról érintve őket kártékony munkájukban.

Aki pedig az ő romboló munkájuk tanulmányozása okáért kénytelen mélyebben behatolni a fészek titkaiba, az ő káros munkájuk, szervezetük, ösztöneik tanulmányozása közben ki van téve támadásoknak, mert aki őket ösztönszerű munkájukban háborgatni merészeli, arra pazarul használják mérges fullánkjaikat.

De ezen méreg hatásának félelem nélkül kiteheti magát az, aki annak ellenmérgét ismeri és kellő körültekintéssel alkalmazza, ez pedig: az igazság áthatlan  pajzsa.

Ezen ellenszerrel fölvértezve bátran belenyúlunk a félelmesnek látszott darázsfészekbe, mert érezzük, hogy igaz az a szállóige: „Nem boldog a magyar!” Ezen pedig segíteni kell, ha lehet!

A boldogtalanság megnyilvánulása, bár a társadalom sok rétegében felismerhető, mégis elsősorban és legjellemzőbb formában található a szabályozatlanul volt bevándorlás és annak következményeiben a kivándorlásban.

És mik ennek a következményei? Hogy a keresztény népréteg elszegényedett, szokott helyzetéből kitolatott és elszegényedése folytán kivándorolt; ezzel egyidejűleg a bevándorolt zsidóság hirtelen felgazdagodását látjuk. Ez a mostani helyzet.

Ez pedig már annyira elmérgesedett, hogy megsemmisüléssel fenyeget, egy ezer év óta itt élő népet.

Ez ellen védekezni kötelesség. A védekezés eszközei abból állnak, hogy nyíltan meg kell ismerni a darázsnak természetrajzát, kártékony életmódjának veszélyes, eddig még nem eléggé ismertetett eszközeit; ezeket fönnen hirdetve óvatossá kell tenni a szenvedő félt, azt körülsáncolni hathatós törvényekkel és azok szigorú alkalmazásával. Ez a zsidókérdés Magyarországon!

Itt az ideje, hogy ez is napirendre kerüljön a sok kétségbeejtő hibák és mulasztások után, mely a lefolyt évtizedeket jellemzi és amelyek következtében egy koldus ország készülődik az irigyelt Kárpátalján.

A huszadik század haladásának színvonalán úgy kell berendezkedni a társadalomnak, hogy egyik félnek ne okozzon fájdalmat az, ami a másik félnek örömére szolgál.

Ki kell mutatni oly intézmények szükségét és megsürgetni azok életbe léptetését, melyek képesek mielőbb helyre állítani a néprétegek természetes egyensúlyát, hogy az egyik réteg agyon ne nyomja a másikat.

Kertelésnek nincs helye. Meg kell világítani valahára a hibákat, rá kell mutatni a haladás, a megtérés, a bölcsesség egyenes útjára, a szigorú törvények szükségére és azok pontos és gyors végrehajtására.

Itt az ideje ezen eszközök és módok mielőbbi alkalmazásához hozzá látni, mert azzal elejét lehet venni annak a szerencsétlen helyzetnek, melyet elég elszomorító példák igazolnak, hogy az elcsigázott nép, kiszámíthatatlan eszközeivel, fájdalmában megvadulva, törvényeket tiporva, durva módon kísérti meg az egyensúly helyreállítását.

Pedig az egyensúlyra nagy szükség van, mert a nélkül nem csak haladás, de még egészséges élet el sem képzelhető. Ezek olyan igazságok, melyeket azok fognak megérteni, akik az igazságban élnek.

Annak ellenkezőitől nem sok szerény belátást várunk, mert a szerénység ma még nem az ő speciális tulajdonságuk.

Viszonyaink oda fejlődtek, hogy ma már minden komolyan gondolkodó ember belátja, hogy a zsidó kérdéssel foglalkozni erkölcsi, társadalmi és gazdasági szempontból szükséges.

Nagyon helyes volna, ha a zsidóság saját érdekében is foglalkozna ezen kérdéssel, de nem Bródi Sándor módjára, aki a segítő akció vezetőjét Egan Edét akkor, amikor bebizonyosodott hasznos munkássága közben a ravatalra dűlt, az érdemeiben gazdag embert utálatot gerjesztő módon megpiszkolta és a bűnösökkel magát azonosítva, az erkölcs, a vendégszerető haza, a kenyeret adó társadalom, az igazsággal és a jobb emberi érzéssel ellentétbe helyezkedve, beállt megvetést érdemlő bűnösök pártfogójának, mert az ilyen író lelkében a szűk körű önzésnél sem lebegnek fenköltebb ideálok. Ha a piszkolódás helyett kioktatta volna, erkölcsi tévelyekbe esett, tudatlan, rosszban nevelt hitsorsosait a tisztességre, akkor nem kényszerítene bennünket arra a hitre: hogy belőle is csak a lelki hasonlatosság beszél, ebben nyilvánul az ő asszimiláló képessége.

Ha a magyar zsidók tollforgató része ilyen munkára vállalkozik, ezzel azt bizonyítja, hogy nincs érzéke magasabb feladatokra, sőt növekedő elbizakodottságában nekiront hazája és jobbindulatú honfitársai ellen is, mert a milyen diszharmónia van saját lelkében és élete folyásán, olyant szeretne látni és létrehozni maga körül.

Ha ilyenek a tanult magyar zsidók, akkor nincs mit csudálkozni azon, hogy a társadalom egyik rétege ferde irányba tévedve, növekedő idegességgel tovább rohan olyan hamis cél után, mely a nemesebb emberi lét végcéljától igen távol esik. Az ilyen írók követőikkel együtt nevelik a diszharmóniát, a gazdasági harcokat, az erkölcsök eldurvulását, a játékszenvedély terjedését, a közérzet hanyatlását.

Ilyen irányzat mellett, — van reá elég példa, — ha idején hozzá nem lát az ország ezen bajok törvény által való rendezéséhez, akkor majd súlyosabb viszonyok között, kénytelen lesz a kiegyenlítést újra meg újra megkísérleni, addig még az egészséges társadalmi rend be nem következett, mely alkalmas lesz minden ellenszenvet és gyűlöletet megszüntetni.

Az a tudat vezérel most, hogy ezen cél elérését erős, de őszinte szavakkal munkáljuk, mert kíméletnek nincs helye, ahol igazságról van szó és azt óhajtjuk, hogy minden józan gondolkodású honfitársunknak legyen bátorsága, ereje és kitartása ezen cél elérésére, ha kell, küzdelmes munkával is részt venni.

 

 

II.

 

Bevándorlás, kivándorlás.

 

 

A szomszéd országok kiélt területén elszaporodott zsidóság egy része kezébe vette ismét azt a történelmi nevezetességű vándorbotot, melyre már évezredek óta támaszkodott, ha bűneiért űzőbe vették valahol, vagy ha a megszállt és kiélt területen, szaporulata már nem tudott megélni.

Abban az időben, midőn politikánk a hírhedtté vált szabadelvű áramlatban nyakig úszott, nyitva álltak az ország kapui a kártékony bevándorlásnak, mely mint ellenség   érkezett  hozzánk.

Alig helyezkedtek el a kiélt területekről beözönlött zsidók, észlelhető lett a munkájából élő köznép hanyatlása; ott pedig, ahol a bevándorlók tömegesen helyezkedtek el, szemlátomást feltűnt az üres tarisznyával érkezettek vagyoni gyarapodása mellett a bennlakó nép elszegényedése, mely a legkiáltóbb nyomorúságig süllyedt és rabszolgája lett a bevándorlottnak és a hamisított pálinka élvezetének, melynek élvezetére a bevándorlók, mint céljaik elérésének legbiztosabb eszközére, a hanyatló népet a legkiválóbb fondorlatokkal megtanították.

Ez a bevándorolt zsidóság nagy befolyást nyert a nép tömegére, sőt feltétlen hatalmat gyakorolt fölötte, mely hatalmát megnövelte a politikai választásoknál neki adott szerep, midőn ő lett a kormánynak, a közigazgatási közegek útján megfizetett, pálinkát osztogató mameluk liferánsa.

Abban a boldogtalan időben a kormánynak kimondott legkomolyabb feladata volt: a hatalom kézbentartása. A közigazgatási tisztviselőnek létfeltétele ezen irányzat hathatós támogatásában gyökerezett, igen természetes tehát, hogy a segítőtársul azt választotta, aki a szavazatok többségére több befolyást tudott gyakorolni, az erkölcsi eszközök válogatása nélkül is.

A faluban a helyzet megítélésére alkalmas birtokos, esetleg annak fia, vagy gazdatisztje, a pap és a tanító, összesen négy szavazatot számlált, míg a bevándorolt és még nem is honosított pálinkamérő zsidó 50—60 kisgazda kialkudott szavazatával rendelkezvén, ő lett a helyzet ura, a politikának, a gazdasági életnek irányítója, mely neki a politikai mozgalmaknál is busásan jövedelmezett és emellett a törvénybe ütköző zsarolásait bátran gyakorolhatta, mert mint fontossá vált politikai faktor, nagy elnézésre biztosan számíthatott.

Ki is használta ez a műveletetlen faktor előnyös helyzetét úgy, hogy most már a vándorbotot a kizsarolt munkásnép vette a kezébe, mely mozgalom félelmes terjedelemben lepte meg az országot. De hogy ez a mozgalom se történjen meg a zsidóság haszna nélkül, ennek intéző szerepére is ők vállalkoztak. Amerikának ők lettek a jó munkáskezek szállítói. Ez a vállalatuk is mindig jó jövedelemmel záródott.

Midőn egy egész országrész a bevándoroltak rabja lett és a kivándorlás országos csapássá növekedett, egy jólelkű, hazafias érzésű miniszter az uralkodó áramlattal szembehelyezkedve, a baj orvoslására vállalkozott, létrehozván a felvidéki segélyakciót, és amidőn azzal bizonyos eredményeket elért, országos zsidómozgalom indíttatott Darányi ellen, azon kimondott tervvel, hogy ha a miniszter az akció eredményes vezetőjét, Egan Edét el nem kergeti, a parlamentben fogják megbuktatni a minisztert!

Ez a jól elkészített terv néhány keresztény politikus támogatása mellett is csak azért bukott meg, mert a néppárt komoly határozottsággal kijelentette: hogy ha a minisztert ebben a kérdésben támadják, a zsidókérdés napirendre való felidézését fogják kierőszakolni.

Ez hatott. Darányi helyén maradt, Egan tovább működött, de nem az emberi kor legvégsőnek mondható határáig. Fiatalon, tetterős korában kellett neki az élettől és eredményes munkájától megválni.

Egan halála következtében gyászba borult a ruthén nép, de nagy volt az öröm izraelben!

Ekkor, 1901. szeptember 22-én, a „Magyar Hírlap” tárcájában Bródi Sándor, a ravatalán fekvő Egan Edét megrugdalta, elnevezvén őt sehonnainak, bolondnak, jött-mentnek, aki az ártatlan tincsek ellen indított harcot, holott minden igaz ember tudta, hogy a ruthén akció, a kegyetlenül kizsarolt és elcsigázott nép megmentését célozta és abban eredmények érettek el.

Igaz, hogy ezen tisztító munkában a bevándorolt talmud zsidók közül igen sokan, bírói ítéletek alapján bűnöseknek nyilváníttattak és a nagy kiterjedést nyert bajok felismerése után a törvényhozásnak is bele kellett avatkozni, hogy a tisztító munka az országnak sok helyen megmételyezett részeiben is hatással legyen.

Az életre hívott országos érdekű reális alkotás szükségessége bebizonyosodván, mindig tágabb teret foglalt el, le kellvén küzdeni elsősorban a tincseknek pálinkával elkövetett méregkeverését, az avval kapcsolatos pénzuzsorát, munkauzsorát, terményuzsorát, a kölcsönadott marhával űzött uzsorát, a boltuzsorát, stb.

Ezért a mentési munkáért, a minden kormány politikáját támogató hírlapok, ugyancsak kirúgtak a hámból.

Ők nem azonosították magukat azzal a nemzeti szempontból elsőrangú kezdeményezéssel, mely egy egész országrész elhagyatott, éhező, bukófélben levő népe megmentését célozza, hanem azonosították magukat azokkal, akiket a független bíróság elitélt vétkes üzelmeik miatt. A Bródi-féle tárcaírás is üzlet, olyan üzlet, mint a ponyvairodalom, mint a hazát lekicsinyítő színdarab, melynél a fődolog, hogy hasznot hajtson pénzben. Erkölcs, haza, vonuljanak hátra, első a pénz!

Abban a híres tárcában a szemtelenséggel határos kihívással az mondatik: hogy aki az emberirtó uzsorások munkájának bénítására vállalkozik, az confrontálja magát milliókkal és felelősségre von egy egész vallásfelekezetet, egy szétszórtan is diadalmas fajt! — Kis látókörben támadt, beteges önhittség szavai ezek!

Ezen kihívásra kölcsönképpen szolgálunk annak a diadalmas fajnak természettani, történelmi, lélektani, esztétikai, vallási és hazafiúi tulajdonságainak ismertetésével, hogy annak a Bródi által jelzett diadalmas fajnak értékét megismerjük.

Erre már azért is szükség van, mert ha tovább eltűrjük a felfuvalkodásnak ezen fennhéjázó nyilvánítását, utóbb még maguk is elhiszik az ilyen bolond képzeleteket és képesek lesznek elhinni, hogy nekik már minden szabad és hogy mint Isten kiváló népe, csakugyan szétszórtan is diadalmas faj lett.

Ebben a munkánkban nem a zsidóság által hirdetett vak gyűlölet, nem a vallási türelmetlenség, nem a reakció ördöge, nem a középkorból reánk maradt sötét szellem mozgatja lelkünket, csupán a történeti és a ténybeli igazságot akarjuk feltárni minden előítélet nélkül, mindnyájunk okulására.

Bizonyosra vesszük, hogy ezen igazságok kellemetlen érzést fognak felkölteni a Bródihoz hasonló érzésű emberekben, akik gyűlölik az igazságot, mert a körmére koppant még a hazafiságával dicsekvő színmű- és tárcaírónak is. Ezen igazak elleni dühöngésekre elkészülhetünk, de megnyugvást fognak nyújtani azoknak, akik nem érzik magukat az igazság Ítélete által érintve.

Elmondunk tehát egyet-mást, csudálatos és furcsa történeteket. Hátha elérjük ezzel azt, hogy akadni fog elég olyan zsidó, aki úgy fog azután gondolkozni, mint mi, akik sem Patkóval, sem Rózsa Sándorral nem azonosítottuk magunkat, azért, mert ők is magyarosan pödörték ki bajuszukat és úgy tartották a keresztvízre, mint minket.

Bartha Miklós írta, hogy: „ne azonosítsák magukat azok a jobb érzésű zsidók, akik közöttünk élnek, egy érzéktelen, tudatlan, ambíció nélkül való, durván materiális és mosdatlan fajjal, csak azért, mert vallásra nézve azok is Mózes hitűek”.

Bartha Miklós közvetlen szemlélet alapján írja le ennek a kapzsi népnek hiéna természetét: „melynek erkölcsi világa, akarata, vágya, szenvedélye csak a pénzgyűjtésre irányul, minden erkölcsi eszköz megválogatása nélkül. Ez az ő életproblémája! Minden, ami ennek megoldására vezet, az jó; ami nem oda vezet, az rossz”.

Tudva, látva ezen emberek életét, foglalkozását, nem valami különös jó érzés szükséges ahhoz, hogy megválaszthassa az elfogulatlan, intelligens ember, kinek a pártjára álljon ebben a kérdésben, kivált midőn azt látjuk, hogy csupán egy vármegyében, büntetéssel végződő 83, zsidók által elkövetett uzsorapert tárgyalt le a bíróság.

Ezen tényekkel szemben, akadt a zsidó írók között egy közönséges felfogású tucatember ezek védelmére, aki bizonyosan jól tudja, hogy talán ő maga, vagy nem igen távol kereső őse, valamely nyomorúságos helyzetből, az őket vendégül fogadott nép jótékony támogatásával kerültek kedvezőbb viszonyok közé és ebben a kedvező helyzetben gőgösen fitogtatja hálátlanságát. Hát az ilyen tollforgató önönmagát ítéli el, mert nem ismeri az erkölcsi törvény szellemét, ő is, állítólagos tudásával, fajának megcsontosodott hibái által tartatik fogva.

Az összeharácsolt anyagi eredmények folytán rosszul és túlbecsülik magukat közöttük sokan, sajnos, nemcsak az alsó rétegekben, de fönt a gazdagok és amint látjuk, a tollforgatók között is.

 

 

III.

 

A szétszórtan is diadalmas faj.

 

 

Faj!? — Jaj! Ezt a szót ezelőtt nem volt szabad említeni. Semmi faj! Éljen az egyenlőség! Ez volt a jelszó! Most másképp fest az állapot. Most már külön, kiváltságos, díszhelyet követel magának a zsidóság, még pedig Bródiék szerint mint szétszórtan is diadalmas faj.

Jó! Hát elmélkedjünk kissé a fajokról és azok diadaláról.

A tudósok fajokra osztottak mindent amit látunk, az égboltozattól kezdve a földgyomráig.

Így kerültek az emberek is ilyen beosztás alá, különféle tulajdonságaik, külső vagy belső sajátságaik, idők során kifejlődött ösztöneik alapján. Emberfajok, népfajok, mind osztályozva vannak és felismerhetők az ő sajátságos tulajdonságaik által. Színük, szaguk, testalkotásuk, erkölcsük, vágyaik, modoruk, imádságuk, kedvelt foglalkozásuk, mind egy-egy különböztető jelét mutatja, más fajtával szemben. Ezek között a specifikus ösztönök lényeges jellegeiket ismertetik.

A tudós világ azonban egyet, a legutóbb felfedezettet még nem ismerte: a „szétszórtan is diadalmas fajt,” Bródi Sándor védenceit, azokat a gyászruhában járó sáskákat, a kiknek idegen tájba van plántálva sorsuk, a kiknek bizonyos szabadságok, kedvező körülményül szolgálnak rossz tulajdonaik érvényesítésére, akik magyarul nem tudnak, sőt tudni sem akarnak, mely mint a penészgomba úgy szaporodik és úgy lopódzik át más és más testre, a ruténról a tótra, a magyarra.

Tönkreteszi a szervezetet, melyre rácsimpaszkodik, mert ő abból az általa fölidézett feloszlásból él.

Hát azért diadalmas ez a faj, mert ront, bont, dögleszt és a dögön szaporodik, gyarapodik és azon diadalmaskodik?

Diadalmas anélkül, hogy írni-olvasni tudna, anélkül, hogy az ország nyelvét értené, ő csak belekampózza magát a rosszat nem sejtő szervezetbe s ha azt elpusztítja, tovább repül, új áldozatok után, mert ő ebből él.

Ha kizsarolta új környezetét, embert, állatot, földet, marhát, tovább száll, keresvén romboló természetének új talajt.

Így körül vándorolja történelmi idők óta az egész világot.

Most ide érkezett, rajtunk élősködik, úgy látszik jó dolga van itt, mert diadalát fennen hirdeti. Fennhéjázva, felfuvalkodva, csúfolódva tekint a kizsaroltakra és azok segítőire.

Egész sorozatát látjuk azoknak a szörnyetegeknek, akik uralkodni kivannak felettünk s ha egyik egyedül nem uralkodhatik, evégből egymással szövetkeznek, sőt világszövetkezetet létesítenek, hogy hatalmukat   annál   biztosabban    érvényesíthessék.

Némely kivétellel ilyenek ők, a hiúság, rosszakarat, kapzsiság, a bosszúvágy, érzékiség és a sok rossz szenvedélyek hosszú sorozata, mely fogva tartja őket és méregfogaikat már nemcsak más fajú embertársaik, hanem megszokásból, már saját fajbeliekre is vicsorgatják.

Ha ezek az emberek képesek volnának magukat elfogulatlanul és részrehajlás nélkül megfigyelni, akkor megrémülnének saját erkölcsi torzképüktől és attól a pusztítástól, melyet megcsináltak.

Az erkölcsi rothadás úgy elharapódzott, mint egykor Izraelben, midőn az erkölcsi megsemmisülés elkerülhetetlenné vált és kezdetét vette a kóborlás, a szétszóródás.

Szeresse mindenki a faját; mi keresztények is fajbeli emberek vagyunk és szeretjük fajunkat, dehogy szeretjük mi magyarok: imádjuk! Feláldozzuk fajunkért életünket, vérünket, mindenünket. Szeretjük apraját, nagyját, szeretjük az egyeseket, az összességet, a piszkosak kivételével! mert a piszkot itthon sem tudjuk megszeretni, ha lehet megtisztítjuk, megmosdatjuk és vigyázunk tisztántartására, mert csak addig terjedhet a fajbeli kötelesség.

A célszerűség kénytelen lesz erős gátat emelni ezen nemzetrontó áramlatnak, mely már ellenállhatatlannak hiszi magát, s az enyhe és gyengéd elbánást csak játéknak veszi.

Milyen szép, milyen nemes alak volna az a bizonyos, hazáját még Berlinben is pellengérező színdarabíró, ha oda állt volna a rutén-akció mellé, párhuzamos munkát végezve Egan Edével, a fajához tartozó vérszopók megszelídítésére vállalkozván.

Milyen emberséges szép munka lett volna az, ha saját faját segítette volna kimászni a piszokból, megtanítva őket emberséges gondolkodásra, tisztességes munkára, a haza nyelvére, az igazi emberszeretetre.

Ha azt teszi, akkor ma is kalapot emelnénk előtte.

De a halott gyáva szidása, a hazafias, emberséges munka ádáz lekicsinylése, a pöffeszkedő diadalordítás egy ravatal előtt, megvetést és neki illő leckézést érdemel.

Ne csudálkozzon senki, ha azt a hangos prepotenciát, azt a tolakodó, érdemtelen térfoglalást meguntuk.

Utálat fog el bennünket, midőn látjuk, hogy hitvány üzlet szempontjából sárt dobálnak reánk a külföldön is, ha az egy kis jövedelmet ígér. Ez a recipiálás, a polgári egyenlőséggel megajándékozott ember hálája.

Ezért szükséges a zsidókérdés megvizsgálása, a zsidóság életének ismertetése, hogy olyan kényelmesen ne nyírhassák jövőre a báránykákat, mint azt eddig akadálytalanul tehették és oly bőségesen megcselekedtek.

Ezzel tartozunk mi saját kizsákmányolt fajunknak.

Sajnosán tapasztaljuk, hogy az elzsidósodás következtében értéksüllyedés mutatkozik az emberi anyagban, testi és lelki értéket értve. Azért a haladó kultúrállamok összes szervezetüket, alkotmányukat, törvényeiket, minden intézményüket, az uralkodó népfaj jó tulajdonságai megőrzése, megtartása, sőt annak fejlesztésére igyekeznek átformálni és az idegen, káros behatást gyakoroló elemek, humanitárius legyezgetésével felhagyni.

A szabadság és egyenlőség sok értékes energiát fölszabadit. Erkölcsi alapon használva, annak csak fölfelé haladás lehet az eredménye, az épít, de nem rombol, az oly egészséges vérkeringést idéz elő, mely erősen lüktető mozgásával tömegesen körül hordja az értékes anyagot, de el is sepri a haszontalant, így tartván fenn épségének egyensúlyát. Ellenkező esetben beáll a süllyedés, az érzékiség túlcsigázása, jobb iránti színvakság, végre az általános bankrot.

Az egyenlőség jelszava merő hazugság lett, meghazudtolják azt azok, akik azt nagyon is szeretik igénybe venni, és ha az kiterjed reájuk, védelmére szállnak az uzsorásnak és lekicsínylik azt, aki az elnyomott népnek siet védelmére. Ezt szó nélkül hagyva, a rosszaság diadalát ülné.

Az érzelmi fővonások az emberi érzések által irányított életjelenségek, s ezek nemcsak a nevelés, nemcsak a környezettel való érintkezés által fejlődhetnek ki, de világosan látjuk, hogy az emberrel veleszületett, majdnem kiirthatatlannak látszó, évszázadokon át fennmaradt lelki tulajdonságai, melyeket semmi külső változások, ellenkezőre indító erős befolyások sem tudnak megváltoztatni. Ezek a lelki tulajdonságok különítik el a fajbeliséget, ha bőrük színe, testük külseje egyforma is.

A humanizmus címe alatt hirdetik ma az egyenlőséget a gondtalan ábrándozók és utat nyitnak a betolakodóknak, az emberi sáskáknak, melyek világvándor útjukon letarolnak mindent, pusztaságot hagyván maguk után.

A zsidóságnak ezt a tulajdonságát a világtörténelem bőségesen tanítja, majd rámutatunk erre is.

A zionisták címén a zsidóságnak egy újabb mozgalma támadt, hogy a fajból egységes nemzetet alkossanak valahol.

Mintha megunták volna a csavargó, lődörgő, hazátlan, gazdátlan életet.

A szociológusok örömmel látták volna ennek a törekvésnek a sikerét, mert ezáltal az értékes fajok megszabadulnának a bomlasztó méreganyagtól.

De ez most még úgy látszik korai remény. A bomlasztás munkája nincs befejezve, a megszállt terület még nincs egészen letarolva, hiszen csak most kezdi hirdetni ez a faj, az ő diadalát. Minden faj magában hordja veleszületett életelveit. Addig marad a faj tisztán felismerhető állapotában, addig halad az ő útján, míg fajjellege fennáll. És míg ezt bírja, ennek a faji tulajdonságai szerint nyilvánul meg lelkének, erkölcseinek iránya. A néperkölcs, a fajtapasztalat, a fajszokás, a fajgyakorlatának kifolyása. Ez a néperkölcs képezi a népéletnek az irányítását.

A veleszületett jó erkölcs a népet nemes, humánus irányba igazítja. Ezt az erkölcsöt elhagyni öngyilkosság, ezt mással keverni kész veszedelem. Emberi gyöngeség, hogy a rossznak befolyása erősebb, tehát a keverék erkölcsből csak rossz keverék támad. Milyen hiba volt egy idegen faj elkeveredését elősegíteni, ezt az öreg emberek tudják megítélni, akik összehasonlíthatják a régi állapot erkölcseit a keverékkel.

Sajnos, azt kell látniok, hogy a régi jó rosszabb lett, a rossz pedig nem javult és az egész nép életzavarba jött, elzsidósodott modorában, ténykedéseiben, erkölcseiben, hazafiúi érzetében. Tompulnak a nemes érzések, melyeket már összehasonlító számokkal lehet kifejezni.

Sokat, igen sokat veszített a nép, nemcsak vagyonban, de tisztes modorában és erkölcsi értékében, mert alkalmazkodott becsület, erény, igazság és kötelességérzetében máshoz, egy romlott irányú fajhoz. Elvakítva a közébe szórt jelszavak, a szabadság hamis ideáljai által, elősegítették saját vesztükre a szabadosságot. És sajnos nem csak a köznép, de részben a művelt osztály is ennek az iránynak esik már áldozatul.

A zsidó irány vezető szerepet arrogál magának és most már a nemzeti irány vezetésében fáradozik. Hangosan tolakodnak a társadalom, a sajtó, a parlament fórumára, többnyire mint mételyezők, akik bontó szerepükkel bizalmatlanságot keltve, osztályharcot okozva, halásznak a zavarosban. Az ő szereplésük teremtette azt a háborút, amely az agrárius és a merkantilek, az úr és a földmívelő, a munkás és a munkaadó, sőt az egyes felekezetek közt támadt.

A szocialisták vakon követik a Jakabokat, akik soha nyugvópontra nem vezetik az elvakított sereget, mert mindig többet ígérnek a kivihetőnél, hogy befolyásukkal jövedelmi forrásukat el ne veszítsék. Ez is kereseti ág! Bánják is ők, hogy pokoli munkájukkal könnybe fullasztanak sok szegény, nélkülözésbe taszított ártatlan családot. Ebben a munkában a világbajnokok: Lassale, Marx és a többiek címeres Jakabok.

Akaratlanul felszínre kerül az a kérdés, hová is fog ez az állapot vezetni?

Más feleletet nem találunk, minthogy a társadalom, a választók serege, a törvényhozás, kövessen el mindent, a zsidósajtó lármáját figyelembe nem véve, hogy lehetetlenné tegye azokat az eszközöket, melyek az őslakók megrongálását okozzák. Ha ez megtörténik, akkor győz a zionizmus és elvándorol a sáskasereg, ellenkezőleg csak akkor vándorol el, ha teljesen felélte a megszállott területet.

 

 

IV.

 

Az új kultúra lovagjai.

 

Magasabb emberi érzések kérdései között elkalandozva, az általános emberi szeretet nagy eszméje tárul fel lelkünkben.

Oh! Mily gyönyörű, mily elragadó szép képet látunk benne. Az egyenlőséget a jó erkölcsökben, a hazaszeretetet minden honpolgárban és ezzel kifejlődve a testvériséget.

Ha az egyének és fajok akaratereje oda fejlődnék, hogy felismerve az erkölcsi törvényeket, azoknak magukat alárendelik és ezáltal a bűnösségig fejlődött anyagi irányzat nyűgét magukról lerázva, ezeken felül emelkedve eljutnának egy magasabb fokra, ez volna a testvériség szilárd talaja, a boldogító szabadság biztos útja.

Oh! Ha csuda történhetne a huszadik században és jobb irányba látnánk haladni azokat, akiket most érdemük szerint ostorozni szükségét látjuk, milyen kiszámíthatatlan változás történne, szegény beteggé tett hazánkban.

De sajnos, manapság már csudák nem történnek és miután a hasonló csak hasonlót nemz, nagy és erős befolyásoknak kell támadni, hogy a létrejött szerencsétlen helyzet megváltozzék.

Hogy is gondolhatnánk ezidő szerint egészséges változásra, midőn az új kultúra lovagjai a hazaszeretetet, a hitbeli erősséget az erkölcsi élet nemesítő alapját, az afelé való haladást, hangosan kikacagják.

Az erkölcsi tökély felé való haladást ezek a zsidó talajon termett modern tudósok reakciónak, klerikalizmusnak, fenékig süllyedt maradiságnak, tudomány és haladás ellenesnek, zofisztikus tudományuk által lecáfolt petrifikált tévhitnek, nacionalista őrjöngőnek neveznek mindenkit, aki nem gázolja velük a sarat.

Szerintük a buta erkölcskergető lovagok, szélmalomharcot vívnak az új tudomány, haladás, művészet és szociális erő ellen, a tudományból leszűrt, egyedül lehetséges, győzelmét biztosra váró új kultúra ellen.

Hát ennek az életet bomlasztó bacilus kultúrának lovagjait jó lesz alaposan megismerni és saját magukkal megismertetni, abból a tapasztalatból kiindulva, hogy láttunk már embereket jobb útra térni azáltal, hogy eléjük tartottak olyan tükröt, mely hazugságot nem ismerve megmutatja, hogy néznek ki a szennyes torzalakok.

Ettől a szörnyetegtől megrémülve, megváltozott útiránnyal igyekeznek kimászni a pocsolyából.

A zsidóság egy része ezt a pocsolyát gázolja. Némelyike már nyakig van benne. Méregbe jön a szerencsétlen, ha vészt sejtő útjára figyelmeztetik és miután más anyag felett nem rendelkezik mint amibe belegázolt, sárral dobálódzik.

Talán mégis segítünk rajtuk, ha rámutatunk a helyes útra, melyen az általunk jelzett zsidóság kigázolhat abból a fertőből, melybe faji hibája, az önzés betegséggé fajult ösztöne, a Talmud fajgyűlöletet hirdető tanai, a finomodott emberi érzés színvonala alá süllyesztette.

Ha meglátják ebből, hogy a hangos és büszke hánykolódás a győzelmesnek hirdetett faj nevében, egy kis anyagi siker kicsalafintázása után, csak gyenge alapra, explozív anyagra támaszkodik, a pénzre, melyet kámforrá tehet sok minden, a háborúnak egy fuvallata, vagy az állami berendezésnek hirtelen elváltozása, forradalom, sőt magának a vagyonosodásnak túltengése, mely erkölcstelen kezekbe jutva, elveszti vezető erejét, mert belemerül a kicsinyes hibákba.

Az új kultúra hirdetése dacára, akadni fognak elfogulatlanok, akik az igazságot, a boldogságot nem a pénzben, nem a hencegésben, hanem az értékes tudásban, az erkölcs tisztaságában, a hazaszeretet érzésével párosult emberszeretetben keresik.

Az ilyenek, még mint zsidók sem azonosíthatják magukat, az uzsorából élő talmudistákkal, sem az erkölcsrontó modern lovagokkal.

És azt a fenyegető írót, akit a képzelt nagyság beteggé tett, majd besegítik okosabban gondolkodó hitsorsosai  oda,   ahova   már   régen   kellett volna elhelyezni, a szanatóriumba!

És azok a jobb érzésűek talán otthagyják az ilyen fajtájukat abban a pocsolyában, melyben csak minden más faj ártalmára élő pusztító férgek tanyáznak, a partján pedig bolondgomba tenyészik, melynek élvezetétől támadnak az új kultúra lármázó lovagjai, akiknek hangos tevékenykedése duzzadó erőt jelentene, ha okos alapból származott igazságot hirdetne, de ez a diadalkiabálás, úgy ahogy most van, az őrültség elbizakodása, mely egy kis tudás  mellett  nem számít.

Ezek a tévelyedett elmék a zavarosban halásznak a tudomány terén is, ezt csak az eltévedt zsidóság szereti, azért tartanak némelyek velük.

Ettől az elemtől nem féltjük hazánk őslakosságát, melynek természetes esze és tisztességes hajlamai megóvják ettől az eltévedés tanától.

Csak a kiforratlan ifjúság lehet egy időre, ezen áramlatnak követője, a honnan csakhamar fog okosabb része szégyenkedve elvonulni, ha annak a torzszülöttnek hamisítatlan képét meglátja.

Egy tükröt tartunk magasan, letöröljük annak minden homályát, lássák meg abban az új kultúra lovagjai és azok követői torzképük hamisítatlan mását.

Azzal a meggyőződéssel emeljük fel ezt a tükröt, hogy ezzel hasznos emberi munkát végzünk és azzal a megnyugvással tesszük ezt, hogy ezen munkánkkal jó társaságba léptünk.

 

 

V.

 

Történeti vázlatok.

 

Az őskorban, a teljes vadságból kibontakozott emberek, csoportosulva, olyan hangyaféle köztársaságot, vagy család csoportokat alkotva éltek.

Majdnem kiszámíthatatlan az a távoli idő, midőn ilyen volt az első csoportosulás, ha figyelembe vesszük az őskori leleteket, melyek évezredek kultúrájáról tesznek bizonyságot.

Babylon romjai, évezredekre visszanyúló történelmének, olvasható bizonyításával szolgálnak.

A Nilus, Ganges, Tigris, a kínai Sárgafolyó és mások, évezredes lerakodásai most feltárt raktárai lettek az emberi társadalom haladott őskorának, melyek alapján már 8000 évről is beszélhetünk.

Csak 2000 évvel Krisztus előtt tűnt fel két erős csoport, az Áriak és a Szemiták, akik megerősített helyeken települve, igyekeztek egymástól elzárkózni.

Ebben az elzárkozottságban bizonyos szokások általánossá válva, faji jelleggé fejlődtek.

Mily sok nőt megköveztek a sok Istent imádó Áriák, amíg az egynejűség és a női hűség törvénye kialakult; míg az egy Istent imádó Sémi, több nőnek volt az ura.

A nyilasok, lovasok, vadászok, más irányba fejlődtek, mint a csereberélők.

A Sémi-ek őshazája Arábia volt, ahonnan ez a faj, különféle időkben rajokat bocsátott  ki.

De azt az időt, mely a bibliai zsidóság eredetét jelöli, sok ezer évvel megelőzte más fajok haladott kultúrájának létezése, melyben egy zsidófaj léte eddig felfedezetlen maradt, tehát nem áll az, hogy a zsidófaj a legöregebb, melynek minden kultúrát, haladást és minden jót köszönhetünk.

Az ősgörögök története a Skytákat tartja a kultúrát terjesztő ősnépnek, amit az egyiptomi Hykszoszok története, az írástudás, építkezés és a tudomány sok ágazata igazol.

Az Indusok, Szumírok, Akkádok őskultúrája most bontakozik ki a homályból, ez is igazolja, hogy akkor zsidó kultúrának híre sem volt.

Az Ó-testamentum, az emberek romlásának fészkét a zsidóságnak rója fel és Krisztus az ő szeretetet hirdető erkölcsi tanaival, ott jelent meg, ahol ő reá a legnagyobb szükség volt.

A zsidók 5667 évet számlálnak a föld teremtésétől. Ábrahám ősapjuk Krisztus születését 1800 évvel előzte meg. A műveltebb egyiptomiak, babiloniak és Asszírok kultúrélete pedig még ennél is évezredekkel hátrább esik.

Jó ezt megjegyezni, hogy a zsidóság őskultúrájukkal való dicsekvését, kellőleg értékelhessük.

A világtörténelem igen csudás és jellemző dologra mutat reá és ez az: hogy éppen a régi kultúra gyors és alapos elmúlása alkalmával lesz ismeretes a zsidóság. Akkor, amikor az erkölcsök megromoltak, a társadalmi viszonyok meglazultak, az életszokások elvadultak, a feslettség és kicsapongás rothadást és feloszlást idézett elő, akkor fedezzük fel a férget a rothadó húsban; midőn bennünk az a kérdés támad: vajon a zsidóság okozza-e ezt a kimúlást; vagy a kimúlás hozza őket létre?

Annyi bizonyos, hogy a rothadásnak bizonyos foka szükséges, mely őket vonza vagy megteremti, és az is bizonyos, hogy ők a rothadás processzusát hamar átviszik az egészséges részekre. Ő átlukaszt mindent, amit még egészséges összefüggésben talál és aknát fúr a végfeloszlás számára. Erre a történet tanít!

Midőn egy nomádcsapat, Ábrahám parancsa alatt, Kánaán földjén letelepült, az ottani őslakók kétféle Istent imádtak: El-Elsónt, a jóságos teremtőt, a világosság, az igazság, a szeretet Istenét és El-Saddait, a szörnyeteget, a rombolót, a sötétség, hazugság és gyűlölet Istenét. Későbbi felfogások szerint az Isten és ördög felfogása ád ma ennek magyarázatot.

Ábrahám El-Saddai-val barátkozott, mai magyarázat szerint az ördöggel lépett szövetségre.

Izrael és Juda, két igen különböző néptörzs volt. Nincs rendjén ma ezeket összekeverni és mint egységes fajt kezelni, mert Izrael egy rég letelepedett szorgalmas földmívelő törzs volt, míg később a Juda törzs mint kereskedő, uzsoráskodó faj tolakodott be, ügyesen kihasználva a földmíves nép jóhiszeműségét, kellően megerősödött.

Ézsau és Jákob története is ide céloz; hogy itt nem két személyről, hanem két népről van szó: igazolja ezt Mózes iratának 1., 25., 23. tétele: „Egyik törzs felül fogja múlni a másikat és az idősebb, az ifjabbnak lesz szolgája!”

Az egy tál lencse, az ínséges év kihasználására céloz, mely alkalommal a kereskedő törzs, az ínségbe jutott termelőt kiuzsorázta.

Íme már itt igazolja a történet a diadalmas fajt és diadalának eszközét és módját!

Jellemző a zsidóság egyiptomi tartózkodásának története is.

A rabszolgának eladott József volt az első bevándorló, aki az ő simulékonyságával, a Fáraónak házi zsidaja, majd kamarása, végre főpénztárosa és udvari tanácsosa lett. Testvérei, eleinte gabona bevásárlás örve alatt forgolódtak a gazdag országban, ahol később József útján az egész család és annak tartozéka, letelepülésre kapott engedélyt.

József nagy számító mester volt, aki rábírta urát gabonaraktárak létesítésére, a hová a jótermő esztendőkben, a termelő köteles volt Józsefnek bizonyos részt ingyen beszolgálni!

A bekövetkezett hét sovány esztendőben József úr, a felhalmozott gabonát magas árakon adta el az ínséges népnek, kiuzsorázván az éhezők minden vagyonát pénzben, állatokban és földben, akik ennek alapján az ő rabszolgái lettek. (Mózes 1., 47.,  13—21.)

Akik földjüket megtarthatták, kényszerítve lettek Józsefnek termésüknek 1/5 részét örök időkre lekötni.

Hét évig tartottak a sovány évek, mely idő alatt, egy egész ország jómódú népét, tönkretette a gabonauzsora.

A jeles család igen meggazdagodott. Egy későbbi Fáraó látván az egyoldalú fellendülést, tapasztalván Józsefek politikai megbízhatatlanságukat, kik készek a haza ellenségeihez is csatlakozni, ha ebből pillanatnyi hasznot húzhatnak, de azt is látván, hogy sehol produktív munkát nem teljesítenek, hanem tisztességtelen uzsorát űző foglalkozásból élnek, rákényszeritette a nehéz munkára, sőt hogy a túlszaporodást meggátolja, az újszülött fiúgyermekeket megölette. A nehéz munkára való kényszert ki nem állhatták, inkább kivándoroltak, de magukkal vitték az országban összezsarolt kincseket: Isten parancsára! Hiszen az ő Istenük mindent jóváhagyott, ami választott népének hasznot hajtott.

Az alkalmatlanná vált idegen elemeknek kiközösítése, a mai államformákban is gyakorlatban van. Nemcsak Egyiptom, de azóta más államok is szükségét látták néha az alapos tisztításnak, ha azt látták, hogy az erkölcstelen tanok követői és hirdetői megmételyezik, kiszipolyozzák az államfenntartó munkásnépet.

Már Ábrahám El-Saddait és annak erkölcsrontó tanát találta imádásra méltónak, nem csuda, hogy ez az emberi önzést legyezgető tan, fokozódott fejlődésében és annak követői, erkölcsi alapon nyugvó népek közé behatolva, azoknak romlását idézték elő. Ha ez a romlás közveszélyessé vált, bekövetkezett a kiközösítés sok helyen és különféle eszközökkel. A kiközösítettek a velük nevelkedett erkölcsi perverzitásukkal, gyűlöletükben teljesen fejtetőre állították az erkölcsi alapokat, ők mindent jónak láttak, amit a jók tiltottak. A hazugság és csalás idegennel szemben, az ő szemükben magasztos erkölcsi alap lett; míg a tisztesség, becsületesség, munkásság, megvetendő butaság, ennek az ápolása és állami támogatása ő szerintük reakció, az ostobaság fölsegélyezése. Ellenben a tőzsde, a mindennapi kenyér anyagával való csalafinta szerencsejáték és minden egyéb értékeknek furfangosán előidézett hullámoztatása, az igazi intelligenciának győzelme!

Mózest szörnyen megboszantotta a borjú-imádás. Szükségét látta tehát az ő öt könyvében, annak korlátozását és az erkölcsi rend megváltoztatását, de ezek a könyvek is, az ő népének természetét vették figyelembe, mert dicséretes erkölcsi irányok mellett, az alaphang ott is a másvallásúak gyűlöletében csúcsosodik ki.

Az Egyiptomban talált „Leydeni Papirusz” tartalma szerint, a virágzás magas fokát elért ország romlottság, erkölcstelenség és a féktelen élvezeti vágy kergetésével lehanyatlott, melyet a bevándorolt zsidó, arabs és föníciai kereskedők gyakoroltak. Ezek a nép jogérzetét és szigorú rendtartását meglazították az ő példaadásukkal, az üzletek szennyes lebonyolítása és a lelkiismeretlen nyereségek bezsebelésével. Midőn ez a szellem elharapódzott, bekövetkezett az erkölcsök romlása, a cselédség demoralizációja, a szeretőkkel való szégyentelen és drága gazdálkodás, a nyerészkedési hajlam, és a féktelen élvezet hajhászás végre felforgatta a társadalmi fejlődést.

A betegség okozóit Egyiptomból elkergették, akik a termékeny Kánaánban települtek le, ahol „tej és méz folyik!”

Az ott talált szorgalmas mezőgazdákat a jövevények legyőzték és csakhamar kialakult olyan állapot, midőn csak élvezetet hajhászó uzsorások és rabszolgák voltak. Ezt a bírák könyve igazolja 1., 28—35.

Itt kell megjegyezni, hogy a Kánaánban talált szorgalmas szántó-vető nép volt az Izraelita-faj, melyet a kereskedő hajlamú uzsoráskodáshoz szokott Juda-faj leigázott és a Juda vallás felvételére kényszerített.

Háborúikban a Juda nép addigi szokatlan eszközeinek köszönhette eredményeit. Az akkori félvilághoz tartozó Judit és a kecses Eszter neveit elég, ha felemlítjük és meglátjuk, hogyan diadalmaskodott a Juda faj.

A tisztességes, naiv és egyenes gondolkozású emberfia, elcsudálkozik ma is a szokatlan zsidó fifikával elért vagyoni eredmények láttára, de ha a történet ezen fonalát követi, csakhamar reáakad arra, hogy a fajtisztán megmaradt nép vérében, évezredek folyamán kialakult és természetévé vált az a tulajdonság, mely szándékos, előre kiszámított ravaszsággal más kárán gyarapszik. Ez az ő kézi szerszáma, melyet örökbe szerzett őseitől. A régi Izrael országot a Juda törzs pénzkirályai kormányozták, nem hagyván az igazi királynak kezébe semmi hatalmat, de el is terelték országukat a feloszlás végső határáig.

A kapzsiság és élvezetvágy vezette őket kizsarolt saját országukból a nagy vándorútra, de magukkal vitték megszokott elveiket: sok pénzt keresni, teljesen közömbös, hogy hol és miképpen!

 

 

VI.

 

A szétszóródás története.

 

Perzsiában is helyet foglaltak a zsidók tömegesen és ki is élték azt. Midőn Cyrusz lett az úr, ő is szükségét látta a tisztításnak, 42.000 család vándorolt ki és szétszórtan települtek le a középtenger különböző vidékein. Egy része Jeruzsálembe vonult és azt ismét felépítette.

De az is római hatalom alá került. Róma szokása szerint az elfoglalt nagyobb területek védelmére a határszéleken, hozzá hű népfajokat telepített le, az új szerzemény megőrzésére. Így kerültek a zsidóság keleti határára Gallok. Valószínű, hogy ezen a réven támadt Galilea, Jézus szülőhazája. Megvetéssel nevezték el a zsidók Nazarénusnak, azt jelezvén ezzel, hogy Jézus nem közülük való, kinek tanítása egészen zsidóellenes volt. Fanatikus gyűlölettel is viseltettek iránta, amibe ma is kijár mindenkinek, ha róluk elmondja a szín igazságot. Mert ők keresztre is feszítik az igazságot!

Krisztus után 66 évvel az örökké zavargó zsidóságot Titus teljesen legyőzte, Jeruzsáleméi elpusztította, a zsidóságot elűzte, akik elszéledtek és betolakodtak az akkor ismeretes kultúrnépek közé, ahol elvetették az erkölcsi romlottság és közgazdasági bajok magvát.

A történelem igazolja, hogy azt a népet, melynek kebelében elszaporodtak, gyors süllyedés érte. Ők idézték elő a forradalmakat.

Rómából ezért űzte ki őket Claudius. Görögországban is sokat alkalmatlankodtak. Első Jusztinian ellen fölkelést idéztek elő, mely az országot évtizedes zavarba hozta.

Spanyolországban nagy szabadságokat eszközöltek ki maguknak. Egy időben Granada és Tarragona igazi zsidóvárosok voltak. De mint mindenütt, itt is a kieszközölt szabadságokkal annyira visszaéltek, hogy 1492. körül Ferdinánd és Izabella uralkodása alatt, határtalan uzsoráskodásuk végett, rövid utón kiutasíttattak az egész ország területéről, úgy hogy az uzsorában győzedelmes faj, csak ruházatát és egy kis útiköltséget vihetett magával.

Onnan Portugáliába vonultak, de miután ott sem tűrték meg őket, elszéledtek az egész európai continensen. A balkán vidékén most is mint spanyol-zsidó ismeretes ez a szétszórtan is magát diadalmasnak nevező faj.

Franciaországban a VI.-ik századig szabadon szaporodtak a bevándorolt zsidók. Az ötszázas évek közepén azonban kimondatott: hogy zsidó bíró nem lehet, de Nagy Károly és annak közvetlen utódai, Judit királyné támogatásával a zsidókat emancipálták. Az állam pénzüzleteit és titkos politikai műveleteit Efraim zsidó végezte.

Mint mindenütt, itt is visszaélések és uzsora miatt, Kopasz Károly alatt sok helyről kitiltattak. Máshol ismét elszaporodván, nem ok nélkül IV. és V. Fülöp alatt az országból kiűzettek. Az 1789-iki forradalom a többi alattvalókkal egyenrangúvá tette őket. Első Napóleon, szent Heléna szigetén irt emlékiratában ezt mondja: „A zsidók hadseregemet Lengyelországban látták el élelemmel és ezért szándékom volt őket állampolgárokká megtenni, de megösmervén őket, láttam, hogy másra nem valók, mint viselt ruhákkal kereskedni és kénytelen voltam uzsoráskodásuk végett új törvényeket alkotni, amit különösen Elszasz lakossága nagy hálával fogadott.

Angliában megtűrték a zsidókat, külön adófizetés terhe alatt!

A számító angol mindenből jövedelmet húz. Így sikerült az országnak a 12-ik század közepe táján ezen cím alatt 7— 8 év alatt, mintegy 8 millió korona értéket kitevő összeget, ezen az úton bevasalni. De e mellett jó üzletet csináltak a zsidók is, mert a maguk útján hamar meggazdagodtak, míg a túlságos és néprontó uzsora és pénzhamisítás miatt, első Eduárd alatt 1275-ben az országból kitiltattak. Vagyonuk elkoboztatván, az állam tulajdona lett. Lassankint megint beszivárogtak az országba, ahol 1885. óta élvezik az egyenjogúságot.

Az angol maga is merkantil nép lévén, ott nem szaporodott el az elővigyázatos nép között a zsidóság. Csak az utolsó évtizedben kezdik nyilvánosan tárgyalni, London bizonyos részeiben való káros elszaporodásukat.

Olaszországban nem igen bántották a zsidókat, voltak idők, midőn azok megtérítésére törekedtek, rábeszélés által, de látván, hogy a megtérteknek is kevés hasznát látják, ezt is abbahagyták. Egyszerre az a hír terjedt el, hogy a zsidók bizonyos ünnepeken keresztény gyermekeket leölnek és azok vérét valami rituális használatra alkalmazzák. E végett zsidóüldözések támadtak, míg IV. lnocene 1247-ik évben kibocsátott egy bullát, melyben a vérszerzés hírét hamisnak jelenti ki és akik e végett zsidóüldözést követnek el, kiközösíttetnek. Egy évszázaddal később IV. Clemens és 1418-ban V. Márton pápák hasonlóan intézkedtek. Azonban a zsidók külön városrészben (Gettó) laktak, külön felügyelet alatt, mert erre szükség volt.

Lengyelországban a zsidók nagy előjogokat élveztek. Bár III. Kazimir 1347-ben eltiltotta nekik az uzsorát, de később beleszeretett a zsidó Eszterbe, kinek útján új jogokat nyertek. Az ország elpusztulása, sőt teljes feloszlása ezután csakhamar bekövetkezett.

Legjellemzőbb a zsidók fellépése, hatalmuk, gazdaságuk és nagy befolyásuk következménye Németországban, ahol Krisztus után csak a 800-ik évben találkozunk nyomukkal. Uzsora, cserebere, orgazdaság, kerítés, leánykereskedés volt szennyes foglalkozásuk, ahol a hivatalnokok megvesztegetése és némely könnyelmű kis hercegek útján, nagy előjogokat szereztek.

Hauszmann speieri püspök 1100 körül egy külön megerősített zsidóvárat rendezett be nekik, ahol a lopott jószág biztos elhelyezést nyert. Teljes kereskedelmi és uzsora szabadságot eszközölt ki számukra adómentességgel. Sok tekintetben a zsidók a nemességgel egyenlő jogot élveztek.

Igen természetes, hogy a vagyon csakhamar az ő kezükbe tömörült, míg a polgárság és a kisbirtokos osztály tönkrement, akik ezután tekintetnélküli önsegély útján akartak tőlük szabadulni sok helyen.

1011-ben, 1096-ban, továbbá 1146., 1350-ben Németország számtalan nagy városaiban, sőt Bécsben és 1390-ben Prágában is végettük zavargások voltak. Utóbbi helyen a zsidókat agyonverték és a náluk talált adóslevelek megsemmisíttettek, 1420-ban kizavartattak Bécsből és más német városokból, 1450-ben egész Bajorországban elfogták őket, vagyonukat elkobozták, az uzsorakamatok fizetésétől az adósok felmentettek és 30.000 frt végrehajtási díj lefizetése után, az országból kiutasíttattak. Így jártak 1453-ban Boroszlóban, 1474-ben Regensburgban, 1495-ben kiutasíttattak Stiriából.

Mint vallásfelekezetet sehol sem bántották őket, míg 1509-ben Pfefferkorn volt hitsorsosuk, a Talmud tanait nyilvánosságra hozta, ez újra fellázította ellenük a népet. Uzsora miatt kiűzettek 1610-ben Frankfurtból, 1613-ban Wormsból, 1662-ben Schweitz legnagyobb részéből, 1670-ben az osztrák örökös tartományokból uzsora, erkölcstelen könyvek árulása és a nép felbujtogatására szolgáló röpiratok terjesztése végett lettek kiutasítva. Magyarországból pedig 1671-ben azért, mert az ellenséges törököknek segítségére erősen közreműködtek, természetesen anyagi haszonért.

Szóval az egész történelem tanúsítja, hogy ez a faj, mindenütt mint rendbontó, törvénykerülő forradalmár tűnik fel, aki szereti és érti a zavarosban való halászást. Ez sok esetben sikerült is nekik, nagy vagyont és erős befolyást szereztek; az államok hitelét ők kezelték, azért Talleyrand egykor azt a szállóigét ereszté világnak: „hogy ezen a pénzkezelőn úgy függ az állam, mint a kötélen az akasztott.”

Rendbontás és forradalom az ő elemük, minden tekintély és törvényesség ellenségei. Ők a szocialisták vezetői, de egyúttal kizsákmányolói, akikből jó pénzért saját hazájuk ellenségeit nevelik.

Az orosz nihilisták a zsidó pálinkája mellett lettek Istentagadók, akik semmi felsőbbséget, családot, erkölcsöt el nem ismernek. Még napjainkban is láttunk paraszt fölkelést tobzódni a közeli Romániában, mely a nagybérlők, kiskorcsmárosok, nagy és kisuzsorások fosztogatásából eredt és amely ellen az állam, bár elég későn, bizonyos rendszabályokat léptetett életbe, a többi között a korcsmák teljes államosítását és az italmérés megrendszabályozását.

Kár, hogy ilyen rendszabályok rendesen elkésve lépnek életbe, amikor már egész néposztályok ki lettek zsarolva és megmételyezve, de nem utolsó baj az úgynevezett elzsidósodás is, más szóval, a zsidóság rossz szokásainak felvétele és utánzása, mert ez vagy börzejátékra csábit ahhoz nem értőket, akik ott megkopasztva okulnak, vagy erkölcseik lazulnak meg, a haza és az emberiség kárára.

Ezeken a történelmi rövid kivonatokon végig haladva, nevetséges pöffeszkedésnek látjuk, ha valaki ezen faj diadalán hízva, dicsekszik vagy fenyeget, mert azt tanuljuk a sok példa során, hogy a történet ismétlődni is szokott!

Azt látjuk, hogy évezredek során a műveltség és tudás folytonosan halad, a tudomány új és új eszközökkel gazdagítja az embereket a haladás fokozásában. De azt is látjuk, hogy ez az intellektuális haladás mégsem feltétele az erkölcsösség felismerésének. Sőt azt látjuk, hogy az anyagiság győzelme, a tudomány fejlettsége mellett még veszélyesebbé válik az erkölcsi életre, az emberiség jó részének életfeltételeire, mert az anyagiság következménye az önzés, a fennhéjázás, a telhetetlenség, a válogatás nélküli élvezetek hajhászása, mely semmi eszközt sem kicsinyel a gazdagodás elérésére. Ez az élet magában hordja a társadalom megromlásának magvát, az eltörpülést, a hanyatlást.

A társadalom java része ezután kénytelen lesz a védekezés különféle módjához nyúlni, mely kezdődik a törvények szigorításán és ha ez kevés, jön a seprő és a diadalmas faj szétszórása.

Ez pedig annyiszor fog ismétlődni, míg a harmónia az anyagi és erkölcsi élet között, az isteni törvények alapján teljes lesz.

Azért emeljük fel szavunkat ezeknek a dolgoknak feltárásával, mert a közérzület mélyen el van telve a bajok sokaságával, melyet a laza törvények laza alkalmazása és a közigazgatás sok éven gyakorolt vaksága idézett elő. Ha azt akarja a magyar zsidóság, hogy a történelemnek ne a seprűs részére kerüljön a sor, akkor ne hallgasson se Sándor Pálék, se Bródiékra, hanem fogadja el őszinte tanácsunkat és mielőtt elszámolást követelnének tőlük, sorakozzanak azok közé, akik a bajon segíteni akarnak, segíteni tudnak és előbb-utóbb segíteni fognak.

 

 

 

VII.

 

Zsidók a szomszédban.

 

Érdeklődésünk természetes tárgya legközelebbi szomszédaink lehetnek. Lássuk tehát zsidóság szempontjából, hogy néz ki környezetünk. Kezdjük el Galíciával. Hallgassuk meg fiainkat, akik a közös hadseregben szolgálván, ott élnek. Bizony csudákat hallunk tőlük. Azt beszélik ők: hogy az ottani életet utálatossá teszi a zsidók szemtelen, tolakodó viselete, akik piszkos, teljesen elhanyagolt, mosdatlan, fésületlen, férgekben bővelkedve hozzánk dörzsölődnek. Az uzsorás rajoknak piszkos keresetmódja, annak a szép országnak igazi csapása. Már ha a vasútról kilép az ember, körülveszi egy piszkos raj, mely úgyszólván kitépi az utas csomagját a kezéből, a piszkos zsidókocsisok tolakodása, lármás kínálkozása utálatot gerjeszt, de alig fékezhető méreg futja el az embert, ha ilyen raj körülveszi, elzárja útját, meggátolja szabad mozgásában. A vendéglőben kora reggel a piszkos zsidók raja betolakodik a vendég szobájába, mikor az még ágyában pihenni akar. Lármázva, kiabálva, esküdözve kínálja komisz portékáját, kínál kölcsönpénzt, kocsit, lovat, szép hálótársat, szóval készletben tart minden selejtes portékát és azt az idegen kényelmére, a házhoz szállítja. Ennek elhárítására nem használ a szó, még a seprűnyél sem, a vendéglős sem mer rendet csinálni, mert a szervezett banda bojkottálással tönkreteszi. Az utas, ha már nagyon megunta ezeket a korai látogatásokat, megpróbálja korán fölkelve kimenekülni valahová a szabadba, de itt is megjárja, ott is elállják az útját a piszkos hadak és ezek az üldözők, mind zsidó közvetítők! Egy-egy szakmából többen is tolakodnak a szerencsétlen idegenre, mindegyik a maga portékáját dicséri. A leányszállítók dicshimnusza igazi mesteri munka.

A szabadulásnak csak egy módja van, a lovagló ostor, de ehhez az idegen csak akkor kezd nyúlni, ha már teljesen kifogyott minden türelme és látja, hogy a bentlakók csak ezt az elszomorító orvosságot használják eredménnyel. Bujább, fajtalanabb, minden szégyent nélkülöző embereket egy csoportban nem igen lehet látni az egész világon. Utóbbi időben valamivel javulni kezd a helyzet, azt mondják a bennlakók, mert a hatóságok beleavatkoznak és ezért a söpredék egy része kivándorol Magyarországba!

A városokban az iparszabadság létesítése óta, a kovács és ácsmesterség kivételével mesterséget űznek, de úgy, hogy a tanult jó mesterembereket elűzték. Minden mesterség az ő kezükben, a csalafintaság melegágya lett. Több emberöltőt kiszolgáló bútor, tartós cipő, igazi posztó, vászon stb. ismeretlen dolog, minden olcsó, de rossz és nem lehet ebben az országban se kicsi, se nagy üzletet megkötni az ő beavatkozásuk nélkül. A cselédközvetítés teljesen az ő kezükben van, ezen az úton zsarolják az urat és a cselédet, utóbbiak megrontásának is ők a mesterei.

Annyira a kezükbe ragadtak itt mindent, hogy egy úr sem vehet egy másik úrtól anélkül, hogy egy közvetítő ne tolakodna közéjük.

És mi ennek az állapotnak az oka? Az, hogy a zsidó kilesi az egyes embernek, valamint egy egész nemzetnek gyengéit, és ha azt szabadon használhatja a maga gyarapodására, ezzel tönkreteszi a többit.

A galíciai viszonyok körülményes leírása igen érdekes és mulatságos dolog lenne, a butaságig menő nagyzás és fényűzés mellett, az aljasság és a piszok, a szegénység leírhatatlan részleteivel. A zsidók előjogai egyrészről és a velük való lealacsonyító bánásmód a másik részről, érdekes ellentétek. A lengyelországi nagy Kazimir szép zsidó-Eszterének befolyása alatt keletkezett ez az állapot, mely egy nemzetet semmisített meg!

Romániában a zsidókérdés már kiolthatatlan, forrongásba átcsapott zsidógyűlöletté fejlődött. Ennek okát közvetlen szemléleteink alapján természetesnek, de saját okulásunkra nagyon is figyelemre méltónak tartjuk. Falu és város, úr és szolga, vallás és iskola, ipar, kereskedelem és földmívelés, a ferdeségeknek és romlásnak alapját tükrözik vissza.

Számtalan falut látni, ahol hiányzik az iskola, vagy ahol ez található is, sok helyen nyomorúságos viskóban van a pálinkamérő zsidó cserepes háza mellett. Pedig a cserepesház lakója, fajának legalacsonyabb részéből való. Az intelligens lakosság egyhangú nyilatkozata szerint, ezek teljesen rászolgáltak a község átkára, mert a köznép csodálatos módszerekkel való kiuzsorálása, nekik annyira sikerül, hogy pár év lefolyása után nemcsak a kiemelkedő cserepesház, de a földnek is ő lesz az egyedüli haszonélvezője. Pálinkamérő és zsidó egyértelmű fogalom ott, (úgy mint nálunk!) Rövid idő előtt forradalom és zsidóüldözés keletkezett. A törvényhozás egyik újabb alkotása ezen mozgalomból kifolyólag, az italmérés államosítása, a kimérők állami szolgálatba történt besorolása, azok erős felügyelet alá való helyezése, lépett életbe.

Az úrinép ott pazarul él, a köznépet a pálinka és a tudatlan pópa butítja el. A pálinka mámora és a sok ünnepnap lustává, munkakerülővé teszi, igényei ezért rendkívül csekélyek. Kézimunkás közülük ki nem kerül, az igénytelenek között meg sem élhetne. Minden amit testén hord, háztartásának legcsekélyebb alkatrésze, az olcsójánosok boltjából kerül ki, képzelhető legselejtesebb minőségben. És ezt, az osztrák ipar szállítja. Ezen cikkeknek elnevezése: „Románcikk, zsidócikk, (schundwaare)” mely rossz anyagból, rosszul készítve, szemre való külsővel olcsó áron eladó. Mesteri tökélyre fejlődött ebben az irányban az osztrák ipar, ahol az iparcikket a dunavidékek cikkének nevezik, amelyből sajnos, a mi nagy és kiskereskedőink itt is eleget elhelyeznek. Ezért a kereskedelem ezen irányzata nálunk a tisztességes ipar kifejlődését gátolja, majdnem lehetetlenné teszi.

Román kőműves nincs. Cigány a falusi kovács, orosz vagy magyar a bérkocsis, asztalos, lakatos, üveges a németből kerül ki. A városokban ezt mind a zsidó gyakorolja, de azonkívül foltozó szabó, cipész, folttisztító, üveges, bérszolga, hordár, leánykereskedő, kerítő, szóval mindenre vállalkozik, olcsón, selejtesen, piszkosan. Jó cseléd csak Erdélyből kerül ki. Miután a zsidóság életmódja és tevékenysége erkölcstelenség és csalásra van építve, ott a zsidógyűlölet a lakosság jobb részében már nemcsak divat, de olyan szükség, mint a tisztán mosott ruha.

Évek óta töri az eszét ott minden ember, hogy lehetne ezen csapássá fejlődött bajon segíteni. A zsidókérdés ott már fontos politikai és közgazdasági kérdéssé fejlődött, melynek megoldása elől már kitérni nem lehet, bár az őslakosság fenntartása kedvéért ezen már régen kellett volna segíteni, mielőtt a sáskák elszaporodva kiélnek egy egész országot. Jassy lakosságának felét is meghaladja a zsidóság. Botosamban ¾ részét teszi ki. Ha ezt látjuk: Munkács, Sziget, Ungvár és még néhány ilyen kedves hely jut eszünkbe. A Román statisztika egy keresztény házaspárra 2 születést, egy zsidó párra 6-ot mutat ki.

A zsidóság legnagyobb része ortodox vallású. Vallási szokásaik, miután azok határozottan megalapozva nincsenek, helyi szokásokkal elfajulnak az esztelenségig, a babonásságig, melyet fanatikus ragaszkodással fönntartanak. A nagy átlagban ez a nép piszkos, erőszakoskodó, kegyetlen a maga módja szerint. Ez a csodarabbik országa, Sagadurában egy csodarabbi házára, naplemente bizonyos órájában, a keresztény templom tornyán levő kereszt árnyéka volt látható. A zsidóság a földbirtokost, a templom patrónusát, gazdaságilag üldözőbe vette és rákényszerítették a kereszt levételére. A csodarabbi házát folytonosan ostromolták a messze földről jött és gyógyulást kereső betegek. Ez jól jövedelmező mellékfoglalkozásnak bizonyult, mert a tudományban teljesen járatlan rabbi, több millióra menő vagyont hagyott hátra.

A rabbi hatalma ránehezedett a keresztény lakosokra is, ha ilyent a rabbi megátkozott, annak vagy el kellett költözni, vagy pénzzel megváltani további ottlétét. Ez a megrendszabályozott őslakó így sóhajtott fel: „Most már itt van Palesztina és a zsidók rabszolgái mi lettünk!”

Birtokot nem vásárolhat ott a zsidó, de pénzt kölcsönözhet betáblázásra, és végrehajtást vezethet ellene, mely alkalommal a birtok olcsón elkótyavetélődik. Minden eladásnál a közvetítő zsidó nyer. Az eladást elősegíti az egyik, a másik nyerészkedik a közvetítésnél, és mindig azon fáradoznak, hogy gyakori legyen a csere.

Ezeknek az állapotoknak természetes következménye a zsidógyűlölet és amint láttuk, szomorú de biztos következménye a zsidóüldözés, mely az elkeseredett és tudatlan nép által gyakorolva, néha rettentő, válogatlan eszközöket használ, melytől kellő hatást vár. Ily példák alapján az államra hárul ezen kérdéseknek nehéz megoldása. Végre valamit ki fognak talán gondolni, a törvényes eszközök szigorításával és azok szigorú alkalmazásával.

Ezen példákat felidézni, a sértő és sértett fél javára szolgál; az elsőnek azért, hogy ne tekintsen mindig vissza, de lássa meg, hogy előtte a haladás útja nyitva áll a nemes célok felé. A sértett fél az őt környező félhomály végett esett áldozatul.

Világítsuk meg annak is az útját, melynek mutató táblájára ezt írjuk: Jól vizsgálj meg mindent, nyitott szemekkel és figyelmes hallással, ne higgyél annak és ne bízzál arra semmit, a ki feladatául azt tűzte ki, hogy mindenáron gazdagodni akar.

 

 

VIII.

 

Az orosz példa.

 

 

Reánk nézve az oroszországi zsidó állapotok igen érdekesek és azokat megfigyelni azért is szükséges, mert ott elkövetett vétkeikért most lakolva, üldöztetnek. Seregesen kivándorolnak és nálunk keresnek menedéket, letarolni való új földterületet. Fontos tehát, hogy a vándorbotra szorítottak karakterét, ténykedésük, életmódjuk, politikai és közgazdasági viselkedésüket megismerjük azon a területen, melyet most elhagyni kénytelenek.

Ez a faj, külsejére nézve is különbözik a nálunk régebben ismeretes fajtól. Ők maguk is megkülönböztetik egymást, míg azokat „Sephardimnak” nevezik, a nálunk újabban ismerős faj „Askenasim”-nak nevezi magát.

Ha külsőleg is bizonyos különbség észlelhető köztük, egy közös tulajdonságuk megvan: a Talrnud-iskolának szelleme, az a titokzatos, összeesküvésszerű kötelék, mely bennük az összetartást és minden más vallású nép iránti gyűlöletben és ennélfogva annak előttük dicséretre méltó kizsákmányolásában nyilvánul.

A történet adataiból világosan kitűnik, hogy ezek a vándorlásra szorított zsidók két részre osztandók.

Az egyik része, még pedig a vagyonosabb, erkölcstelenségre hajlandó élvezethajhász, aki előtt Isten, törvény, család, erkölcs hekuba, ez azt tartja: hogy csak egyszer él az ember, tehát élvezze ezt ki, persze neki az állatiasság nyújt élvezetet. A másik része az ortodox talmudista, az ő tanai szellemének szemérmetlen, kíméletlen és durva alkalmazója, olyan kíméletlen, hogy akadnak jobb érzésű fajrokonaik is, akik e részben észlelt viseletüket maguk is sokallják és ellene nyilatkoznak.

A még meg nem szűnt orosz forradalom mozgalmai fokozzák az érdeklődést az orosz zsidóság iránt, melyben kétféle szereplést látunk. Látunk zsidó forradalmárokat és siránkozó menekülőket. Az igazságot leplezni nem lehetett. Az események igazságos mérlegelése alapján egyhangú az a vélemény: hogy a forradalom készítői, annak hosszúra nyúlt szörnyű eszközlői, ők voltak. Ők az agitátorok, a bujtogatók a forradalmi gyülekezetekben és a sajtóban. Ők a vezetői a bolonddá tett munkásságnak és paraszt népnek, akiket úgy tudnak fanatizálni, hogy a véráldozatoktól sem rettennek vissza, de sohasem állnak a támadók élén, ha komolyabb fordulatot vesz a dolog. Hátul állnak a generálisok. Néha a törvényt kezelő állam alkalmazottjai ellen, a rend fanatikus ellenzői rátörnek abban a hitben, hogy ők elég erősek, elég jó összeköttetéseik vannak, elég pénz felett rendelkeznek, hogy a támadót a törvény szigora alul kimentsék.

Ők a gyilkoló bomba készítői, sőt a pisztolyt is használatba vették, jó fedezet mögül.

Egész munkák jelentek meg már az évek óta és most is folyó forradalomról, azokból merítünk ilyen adatokat.

Ha pedig a forradalom előtti időket mérlegeljük, akkor is rájövünk, hogy a forradalom előkészítői Oroszországban a zsidók voltak. Egy zsidó kézben levő frankfurti lap 1903-ban, tehát az orosz-japán háború előtt, mintegy panaszkodva hoz nyilvánosságra egy érdekes esetet. Egy városban zsidóellenes zendülés ütött ki. Egy zsidó deputáció felkereste az ottani orosz kormányzót panaszával és segítséget követelt tőle. A kormányzó így nyilatkozott: „Igen sajnálom a szerencsétlen és ártatlan áldozatokat, mert tudom, éppen a szegény sorsúak és ártatlanok szenvedtek ebben az esetben, nem a bujtogatók. A 80-as években a néplázongásnak az volt az oka, hogy a keresztény nép a zsidóság járma alatt sóhajtva görnyedezett. Most azonban a zsidók a forradalmárok, a kormányellenes mozgalmaknak ők a bujtogatói.

Hiszen az egész forradalmi szervezet és a szociáldemokrácia zsidókból áll és ha más vallásfelekezetiek keverednek közé, azt is csak a zsidóbuitogatás okozza.

A középiskolákban és egyetemeken a zsidó tanulók a többiek elrontói. Az ifjúság titkos összejöveteleit ők rendezik. Újabb időben a zsidók vakmerőek és szemtelenek az államhatalommal és más vallásfelekezetekkel szemben is türelmetlenek, kihívók. Ebben rejlik a mostani mozgalomnak oka és ha igazságos ítéletet alkotunk, ki kell mondani: hogy a mostani állapotoknak a zsidók az okai és ezen felfogásom szerint fogok az uralkodónknak jelentést tenni. Így nyilatkozott egy kerületi főnök előttük, s így folytatta a panaszlóknak adott válaszát: „Ti nem jól nevelitek gyermekeiteket, íme ennek megérett a gyümölcse. Ti nem akartok a felsőbb hatóságoknak engedelmeskedni, engedetlenségre tanítottátok a népet, és azok, akiket ti uraltatok, most a ti tanítástok alapján ellenetek fordulnak.

Ti fegyvert ragadtok katonáink ellen, akik titeket védelmeztek, jövőre önnön magunkat kell ti ellenetek védelmezni. Sajnálom az ártatlanul szenvedő hitsorsosaitokat, de azoknak szerencsétlenségéért ti viselitek velük szemben is a felelősséget!”

Évek óta tart az orosz forradalom, elég időnk és alkalmunk volt annak tanulmányozására, az erkölcstelenség, a vakmerőség, a törvények és társadalmi rend kikerülését mi is látjuk és igazat kell adni az orosz kormányzó, katonásan kimondott, nyílt véleményének.

De hát miért követnek ily szerencsétlen, rendbontó, néprontó irányzatot a zsidók?

További fejtegetéseink során ki fogjuk mutatni, hogy a szerencsétlen Talmud embergyűlölő tanai okozzák ezt, mert az gyűlöletet hirdet minden más vallásokkal szemben. Gyűlöletből fejlődik durva lélekben a kegyetlenség és ezt már számítással, szándékossággal követi el az ellenfél, sőt annak a társadalomnak megrontását is, mely a vándornak helyet, módot adott a tisztességes megélhetésre.

Az a szerencsétlen Talmud, az anyagiságnak, az önzésnek iskolája. Pedig ezen tulajdonságok kifejlődése, gátat vet az erkölcsi érzék fejlődésének. Ha ezen nevelésben részesült faj egy durva, elhanyagolt nép között szedi áldozatát és az felismeri és megunja megrontóját, nem lehet csudálni, hogy az a maga módja szerint, a maga durva eszközeit használja a szabadulásra.

Művelt nép másként segít magán. Felsorolja a hibák lajstromát a hibásnak intelmére, a megkárosítottak óvatossá tételére, a hatalom figyelmeztetésére, hogy az megtudhassa: hol kell hathatós törvények és rendszabályok alkotása és azoknak szigorú és pontos végrehajtása által a bajon segíteni.

Művelt társadalom és annak hatósága iskolákat alapit a tudás és erkölcsi érzék gyarapítására, mely jól vezetve igen fontos védekezési eszközzé válik.

Művelt társadalom a megtámadt osztály védelmére szövetkezeteket alakit minden téren, ahol megtámadva érzi magát.

Művelt társadalom nélkülözni is tud csoportosan, védekezés szempontjából megfeszített munkát fejt ki és erkölcsi életet folytat ott is, ahol a megrontók ezt csúfság tárgyává teszik, vagy elmaradottságnak, ostobaságnak jellemzik.

Ez a fellépés vagy megváltoztatja és ártalmatlanná, sőt a jóval egyenlővé teszi az ellenséget, vagy elvándorol.

Az erkölcsi érzés megvan a vademberekben is és az különféle formákban nyilvánul.

Ez az érzék fejleszthető és idővel fejlődik is és egykor győzedelmeskedni is kell annak. Akár tömörülve, akár szétszórva, ez lesz mégis egykor a győzedelmes faj! Ennek igaz útja pedig az erkölcsi művelődés, mely a jól felfogott államhatalom legkomolyabb feladata a Talmud tanaival szemben is.

Igaz, hogy még akkor is lesznek követői a mai hibás iránynak, hiszen látjuk, hogy a tudás kifejlődése mellett is vannak, akik a haza, a társadalom kérdésében azt tartják: „Elsőbb én jövök, azután jönnek mások!” De azt is látjuk, hogy ezek a rövidlátók mégis kevesebben vannak.

És ha azok benézhetnének a mélységbe, vagy látnák azt, ami körülöttük kialakul, magasabbra becsülnék azokat az értékeket, mint amit saját túlbecslésük által élveznek, melybe annyira beleittasodnak, hogy ha néha józan ésszel látják környezetüket, melytől soká távol álltak, idegennek érzik magukat, mámoros fővel támolyognak az ismeretlen vidéken. Úgy rémlik előttük, hogy valami közelítene hozzájuk, hívogató, barátságos külsővel, de most föl nem ismerik, menekülnek előle, mint valami szerencsétlenséget sejtő veszélyes dologtól.

Ha az erkölcsi élet ezen hívogatója, soká és sok felől környezgeti, föllobban az önzést védő természet, dühösen oda markol, hogy az ő ellenségét torkon ragadva megsemmisítse, hogy annak kísértő gyötrelmétől menekülhessen. És ha gyilkos szándékkal megragadta a képzelt ellenséget, melynek menekülésre semmi oka sem volt, akkor kibontakozni lát a markában tartott ellenségből valamit, mely csupa jóság, csupa élvezet, az erkölcsi élet reális, maradandó értéke. Ezt látva, el sem akarja már kezéből ereszteni ezt az új nyereséget, sőt áldja azt a percet, mely úgy felbosszantotta, hogy megragadta azt az ellenségnek hitt valamit, beismeri akkori lelki szegénységét, midőn menekülni akart az elől, ami az ember boldogságának reális vagyona.

Ez a kép tárul fel előttünk, ha a mai kor jövőjének kibontakozására gondolunk. Ezt siettetni az állam és társadalom által felügyelt és támogatott tiszta levegőben működő iskola feladata. Mert ezt Oroszország kellő időben be nem látta, annak most isszák meg a levét az ország is és az orosz zsidók is.

 

X.

 

Talmud. (Tankönyv.)

 

 

 

Művelt nemzetnek az álláspontja nem lehet más, mint a vallás szabad gyakorlata. Művelt ember nem törődik vele, akárki, akárhogy imádja Istenét, ha az a közerkölcscsel és a közérdekkel nincs ellentétben.

Előbbeni fejezeteinkben feltüntettük a zsidóság ellenséges viselkedését. De ellenségesen viselkedik még azon nemzettel és néppel szemben is, mely neki nemcsak tágas értelemben vett vendégjogot adott, de felvette polgárai közé, egyenjogúsította és avval módot nyújtott az idegennek a tisztességes megélhetésre. Hogy ez mégis, elég hálátlanul, polgári jogaival visszaélve, jóltevője szándékos kizsákmányolására törekszik és ha célját érte, gazdaggá, úrrá lesz és még akkor is gyűlölettel viselkedik jótevője iránt, annak a rend és erkölcsi élet fenntartására vonatkozó szabályai ellen tör, nem lehet és nem is más az oka, mint a zsidóság nevelése a Talmud alapján.

Kénytelenek voltunk nézetünk ellenére azt kutatni: hogy ezen megrögzött embergyűlölet más vallásfelekezettel szemben, mely annak kifosztogatásában nyilvánul, nem-e rejlik a Talmud tanításaiban, tehát a zsidó vallásban? Ez a feltevés kényszerített sok liberális gondolkodású embert, ezen gyűlölködő faj vallástételeit, különösen az ő legfontosabb tankönyvét a Talmudot átkutatni, hiszen a vallás szelleme oly mélyen ható dolog, hogy az követőinek szellemét irányítja.

Csak aki a Talmudot átkutatta, értheti meg azt az emberi gyarlóságot, mely annak követőiben kialakult.

A zsidóság életében akkor, a mikor még Palesztinában laktak, a vezérlő szerepet a sadduceusok (kiválasztottak) ragadták kezükbe, de ezek hitükben kételkedők, annak külsőségeit gyakorolták, melynek alapján tekintélyhez és hatalomhoz jutottak; igen természetes, hogy ahhoz ragaszkodtak is. A befolyás által létrejött jövedelmező hatalmuk önzőkké tevén őket, nemzeti érzésük is lassankint kihalt, hasznosabbnak mutatkozott a rómaiak kedvében járni, hogy hatalmukat fenntarthassák. Ez lett a zsidó arisztokrácia és ez irányította a zsidó népet az ő befolyásával, míg a római hatalom ennek a hamisságait felismerte, megunva ezt az irányt, szétszórta a neki alkalmatlanná lett népet.

A szétszórtak az ó-szövetségnek tanait kezdték összeszedni és a Talmud lett a héberség farizeusi alakjának fönntartója, de a prófétai szellem kimaradt belőle.

Az anyagias irány előtérbe jutásával, hátul maradt az erkölcs.

A szétszórtak titkos társaságokba sorakoztak, a megszokott anyagi érdekek támogatására. Ennek a titkos társaságnak főmesterei, a rabbik, megszerkesztették a társaság alapszabályait, a Talmudot.

A mai követőknek nagy része is csak ezen lelketlen formákba szedett hagyományt becsüli. De ezek a műveltek nagytöbbsége és a tapasztalati tudomány előtt, hitelüket vesztették és létrejött szemünk előtt egy furcsa bomlás, mely elítéli a rosszra vezető, túlélt és veszedelmesen kihasznált formákat, de alkalmilag mégis a hibák elkövetőivel azonosítja magát, pedig világos ő előttük is, hogy a hibások kielégíthetetlen anyagi vágyak bűnös útoni elérése végett, hullottak le a mélységbe.

Nem azonosítani, gyógyítani kellene ezt a csoportot, hogy azon téveszméket, melyek lealacsonyítanak, vessék el maguktól, becsültessék, kedveltessék meg magukat becsületes munkával és értsék meg a testvériesség nemzetközi értékét; a felekezeti gyűlölet törvényét törüljék ki emlékezetükből is, akkor nem lesznek házi gazdáiknak terhére. Minden ami van, halad és fejlődik, hát keressék ők is már valahára a fejlődés útját.

Hiszen elég haladott lehetne a huszadik század művelt embere, hogy megértse azt, hogy a boldogság akkor érvényesülhet, ha az anyagi haladás harmóniába marad az erkölcsivel, ha ezek nem egymás ellenére, hanem együtt, nem egymás rovására, hanem karöltve, nemcsak egyoldalúan a saját hasznára, hanem mindnyájunk boldogítására léteznek.

Hiszen a mostani Talmud irány is csak a régi szentesített bűnök folytatása. A kapzsiság, a telhetetlenség, a §-ok által szabályozott önzés iskolája, mely arra tanít, hogy minél többet harácsoljon össze a más fajutói, hogy gazdagabb, tekintélyesebb, előkelőbb legyen másnál.

Ezért törtet, ezért harcol, és úgy belemelegedtek a harácsolásba, hogy már egymás ellen is folyik a harc A kielégíthetetlen vágyak démonai, íme felidézik már a testvéri harcot, ez pedig a betegség tetőpontja, a süllyedés feneke, melybe a vétkes süllyedő már megcsalja saját, külön, talmud szerinti zsidó felebarátját is.

A zsidóságot most is irányító Talmud, Krisztus utáni első pár században keletkezett, az akkori rabbik följegyzései alapján.

Első szakasza a „Misna” (újra felélesztés). Második szakasza a „Gemara” (a tökéletesítés).

Eleinte a „Misna” magyarázatánál kettéváltak a tanok. Babilon és Jeruzsálem külön „Gemárát” vagy Misna magyarázatot állított fel, ezek külön válva, egymástól függetlenül haladtak a maguk útján és így keletkezett két Talmud.

Európában a babilóniai Talmud van elfogadva.

A „Misna” 150 évvel Krisztus után lett kész, a jeruzsálemi Gemara a 350-ik évben, a babilóniai az 500-ik évben készült el, de még ezen időpont után is ki lett bővítve.

Az akkori rabbik kevés tudásukat és erkölcsi érzékük hiányát árulták el ezen munkájukkal.

Náluk az emberek iránti kötelesség, nem az emberek összességére szól, hanem csak a hit-sorsosra. Ha a hitnek valamely pontozata, a felebaráttal szemben tilt vagy megenged valamit, a felebarát alatt csak a hitsorsos érthető, mert a Talmud mindig hozzá teszi: „Más ebből ki van zárva”. Sőt ha valami megvan tiltva, mással szemben a tiltott dolog parancs lesz!

Például: Felebarátod kárára ne uzsoráskodjál, ez egyúttal annyit jelent, hogy idegennel szemben alkalmazzad az uzsorát.

Hogy hova fejlődik egy népfaj ilyen tanok mellett, azt látjuk világosan. Talán nem csalódunk, ha feltesszük azt, hogy a Talmudot készítő rabbik, megfeleltek az akkori közérzületnek, különben talán őket is keresztre feszítik. Azóta közel 2000 év múlt el. Mennyire haladt azóta a tudomány, a bölcsesség, az erkölcs fogalma és ma mégis vannak emberek, akik összeegyeztethetőnek tartják a Talmudot a mai haladottsággal. Ha ez a jó üzlet szempontjából történik, akkor ne beszéljünk lélek nemességről. De vizsgáljuk csak kissé bővebben azt a szent könyvet, melyről azt állítják némelyek, hogy az már nem érvényes, amit csak akkor hihetünk el, ha az abban kifejtett tanok már nem gyakoroltatnak. Mások arra hivatkoznak, hogy a Talmud átdolgozva, megrövidítve a „Sulhan-aruh” címe alatt szolgál a mostani nemzedéknek útmutatóul. Ez sem különb az előbbinél, de míg azt látjuk, hogy a Talmud-iskolák fennállanak és annak tanai gyakoroltatnak, addig nincs okunk azt hinni, hogy az már eltöröltetett. Annál kevésbé, mert az ellenkezőt tekintélyes zsidók is igazolják; így a többi között, Cohen, marburgi tanár 1888. ápril 25-én a büntető törvényszék előtt eskü alatt vallotta: hogy a Talmud most is a vallás hitelveit és szabályait alkotja, és azt a zsidóság kötelező törvénynek ismeri. 1893. január 5-én dr. Finick aurichi rabbi nyilvánosan kijelenti, hogy a „Sulhan-aruh”-ban foglalt tételek csak annyiban kötelezők, amennyiben azok a Talmuddal megegyeznek.

A stuttgarti főtörvényszéknek egy válóperben hozott ítéletét helyben hagyta a német állami főtörvényszéknek Vl-ik civil tanácsa 1890. szept. 8-án, melyben kimondatik: „ha mind a két perlekedő fél zsidó vallású, akkor a Talmudban foglalt házassági jog, különösen a 16-ik században kelt Sulhan-aruhban foglalt, „Elenkéze” című házassági jog szolgálhat az ítélet alapjául.” Ezt tehát fennálló vallástörvényüknek a zsidók ma is elismerik, ha nyilvánosan néha el is tagadják.

Lembergben 1873-ban nyomtatásban megjelent egy alapszabály, mely az 1886-ik évben az európai zsidóság Budapesten tartott zsinatának azon határozatát tartalmazza: hogy a keresztényekkel szemben ki kell jelenteni, miszerint a zsidóság a „Sulhan-aruh” tanairól is lemondott; de a valóságban minden zsidónak, minden időben és mindenhol kötelessége a „Sulhan-aruh” tanait követni. Ezt a kétértelmű alapszabályt aláírta 94 rabbi, 182 ügyvéd, ezek között 16 bíró, 45 orvos és 11.672 hitsorsos. Az említett lembergi nyomtatvány az aláírásokat is közli.

A Talmud tanait titokban tartani kötelessége mindenkinek, a legkeményebb büntetés terhe alatt. Aki a Talmudot más nyelvre lefordítja, „maszus-nak” (árulónak) nyilváníttatik és halállal bűnhődik. A „Dibre Dávid” 37-ik szakasza is hasonlóan rendelkezik, azzal a kijelentéssel: ha tudnák a más felekezetűek, mit tanítanak nálunk ő ellenük, bennünket talán mind megölnének. Ámbár érdekes, mégis mellékesnek tartjuk körülményesen leírni, milyen rossz tulajdonságúnak írja le a Talmud saját Istenüket, akinek előbbi botlásaiért most is bűnhődni kell és ezért naponta három óráig köteles a Talmudot olvasni. Hogy Jézust és Mohamedet milyen szavakkal illeti a vallásnak ezen főkönyve, de azokat utóbb a szemétdombon temeti el, arról sem szólunk. A más vallásúakat szamaraknak, disznóknak, kutyáknak nevezi ez a főkönyv. De ezekkel szemben magukról azt írja (a Chulliu f. 91.2.) hogy a zsidó Istennek kedvesebb egy angyalnál. Azért süt a nap és azért van termékenyítő eső a földön, mert zsidók laknak rajta stb. Ellenben más vallásúakról a többi közt azt írja a főkönyv, hogy annak lelke csak olyan, mint az állaté (f. 154. 2). Csak ti vagytok emberek, más népeket állatnak nevezik (f. 144. 2.) Más helyen: mi tisztátalan szellemtől származó disznók vagyunk (Rub. f. 10). Tiltva van más vallásúnak a törvények titkát elárulni, aki ezt cselekszi, annyit tesz, mintha az egész világot megsemmisítené (Jalk. chad. f. 171. 2.) Felebarátoddal ne légy igazságtalan, kivéve ha más vallású! (Tr. Sanh. 57. 1.) A törvény tiltja az uzsorát zsidóval szemben; idegennel szemben meg van engedve (R. Dávid Kimchi 15. 5. v.) stb.

Miután a Talmud a rabbinusok többszöri kiegészítésével túlságosan terjedelmes lett, 1565-ben átdolgoztatott és „Sulhan-aruh” (terített asztal) cím alatt nyilvánosságra hozatott. Ez a Talmud rövidítése a felső rabbik által, az összes zsidóság vallástörvényeként elfogadtatott. Ez a könyv négy részre oszlik. A negyedik rész a „Jogpaizsa” következő dolgokat is tartalmaz: Minden főrabbinak joga van zsidóval szemben halálos Ítéletet, vagyonelkobzást, minden nemű büntetést kiszabni (Ch. ha-ninp 2. 1.) Tiltva van zsidóknak egymás elleni peres ügyben, idegen vallású (Akum) bíró előtt pereskedni, mert az ő ügyük csak a főrabbi (Rath-dim) elé tartozik. Tudunk olyan helyet Magyarországban, hogy ilyen rabbi bírónak 10—12 ezer koronát jövedelmez ez az ítélkezés. A rabbi minden ítéletért csak annyi fizetést húz, amennyit az ítéleti bélyeg kitenne.

A „Sulhan-aruh” (Eddo 28. 3.) szakasza eltiltja a zsidót zsidó ellen terhelő tanúságot tenni. A 34. 10. szakasz szerint más vallású tanúsága érvénytelen. Nem zsidónak pénze gazdátlan tulajdonnak tekintendő. (155. 5.) Ha egy zsidó az idegennel üzletet köt, melynél egy másik zsidó segédkezett az idegent megcsalni, akkor ez a nyereség a két zsidó között megosztandó (183. 7.) Idegent megcsalni szabad, de úgy, hogy ez a ténykedés a zsidóságnak bajt ne okozón (348. 2. Hága).

Nem zsidók állam törvényei lehetőleg figyelmen kívül hagyandók, mert azok alkalmazása a zsidótörvényeket feleslegessé tenné. (369. 11. Haga). Ha egy zsidó az államot jövedék eltagadása, vagy elsikkasztásával megrövidíti és ezt egy másik zsidó följelenti, a följelentő köteles a kárt megtéríteni (388. 2.). Aki a zsidóság érdekei ellen háromszor vét, a világról elpusztítandó (388. 15.). Egy áruló elpusztításának költségeit a zsidóság közösen tartozik viselni. A boroszlói törvényszék előtt lefolyt sajtóperben, a halálos ítéletre vonatkozó rész végett, dr. Beér György tanár mint szakértő, eskü alatt vallotta, hogy az ottani városi könyvtárban található „Sulhan-aruh” Héber része mellé nyomtatott német fordítás értelme teljesen fedi a héber nyelven írt részeket, melyben a halálos ítélet parancsszerű és a keresztényekre is vonatkozik.

Az emberek saját tudásuk és erkölcsi fejlettségük szerint alkotják meg maguknak Istennek személyét és annak tulajdonságait. Felékesítik nemcsak azokkal a tulajdonokkal és erényekkel, melyek neki legmagasztosabbnak látszanak, hanem néha fogyatkozásokat is ruháznak reá, p. o.: haragot, bosszút, önkényt és mindenféle magaslényhez nem illő kicsinyeskedést és ez a maguk által teremtett hiányokkal felruházott Istenük előttük szent. Mózes az Istent bosszúállónak tanította, seregek urának mondotta, áldozatot hoztak az Istennek, hogy kiengeszteljék, mert hitték, hogy bosszúálló, féltékeny önkényű. Hitték, hogy Fáraónak szívét megkeményítette, hogy őket megrontsa. A zsidó jó tetteinek jutalmát a földi jóból várta.

Ilyen tanok mellett minél kevesebb helyet lehet engedni a szabadságnak, mert az csak fokozza a veszélyt a társadalom értékesebb részével szemben.

Ha akad egyszer valaki, aki a bűnügyek és bűnszerzők lajstromát vallásfelekezeti alapon fogja a statisztikai táblázatba beleszőni, akkor látni fogjuk számokban kifejezve a Talmud tanainak káros hatását.

Egy bosszúálló és sok más, gyarló embernél is elitélendő, rossz tulajdonságokkal bíró Istenben való hit és az abban kifejtett élettevékenység nem fér össze oly népcsoporttal, mely nem az Istentől való remegést érzi, hanem az isteni szeretet alapján, törvénybe iktatja a szeretet vallását. Ezek tényállások és ezeket csak az erkölcsi tökéletesedés tudja megjavítani.

Tiszteletre méltó minden vallás, mely az erkölcsi jósághoz vezet, annak ellenkezőjét megrendszabályozni nem sértheti a lelkiismeret szabadságát.

Ha az igazságot, a törvényeket, humánus szempontból ítéljük meg, akkor az ilyen törvények elvetendők, mert aki a 20-ik században a civilizációnak, a lélek nemességének mérlegét ezen főkönyv adatai szerint akarja megcsinálni, az erős csalódásra ébred, mert az a főkönyv a mai tudomány és humanizmus elismert tételei szerint hamis adatokat tartalmaz. Azért nem is csodálkozunk, ha annak tartalmát követői lehetőleg leplezik, de csodálkozunk azon, ha egy magyar író ezen tanok követőivel megfenyegeti a kultúrnépet.

Ezen törvény leleplezése, követőit titkos társasággá avatja, azért szokásból is szereti a zsidóság a titkos társaságok mozgalmát követni és ez magyarázza meg, hogy a szabadkőművességet, mint külső formájára nézve titkos társaságot a zsidóság Magyarországban ellepte, úgyszólván maga részére kisajátította.

Az anyagiság utáni törtetés és annak eredménye szüli az élvezetek hajszolását, az erkölcsi tilalom kerülgetése szüli a szabadgondolkozók és az Istentagadók csoportját, pedig ez a hanyatló és elhaló népek jellemvonása, a kimúlás első foka.

Az isteni törvénynek alapja: szeressétek egymást.

A szeretet az organikus lények vonzalma, a vonzalom a nem organikus lények szeretetének kifejezése.

Az emberszeretetnek egyik kifejezése a hibák, a hiányok felkutatása és azok mellőzésére való ösztönzés, ezt senki se nevezze gyűlöletnek.

Lehetetlen üdvös tanításnak tekinteni az önzést, mikor az minden rossznak, bűnnek, gonoszságnak alapja, melyet leküzdeni csak úgy lehetséges, ha annak okát a gyökerénél megtámadjuk. Aki csak megközelíteni kívánja az erkölcsi alapot, annak első sorban le kell küzdeni az önzést. Az önzés összeférhetetlen az igazsággal, az emberszeretettel, az minden jó tulajdonságot megemészt. Azt, mint isteni igét tanítani, az anyag fensőbbségét jelenti a haladott kor szellemi fejlettsége fölött. Mentül jobban megértik az emberek az erkölcsi élet értékét, annál kevesebb súlyt fektetnek az anyagiságra.

A társadalmi berendezkedésnek át kell alakulni lassanként olyanokká, melyek nem izgatnak az önzést fejlesztő életre.

Kereken tagadjuk, hogy a Talmud-iskolán kívül nincs önző ember; van az elég, sőt igen sokan vannak, akik ebben az irányban nagyot haladtak, de erről azért nem tudnak sokan, mert azok nem tolakodnak a nyilvánosság elé, dicsekedve téves irányukkal, de erősen hisszük, hogy ezek is a rossz példát követve léptek a tévútra, vallásuk tanítása ellenére.

 

 

XI.

 

A zsidó vándorlásról.

 

 

Ha a huszadik század színvonalán álló ember végiglapozza a Talmud törvényerővel felruházott tanait, elborzad és alig hiheti, hogy akad még tudományban jártas civilizált ember, aki hasonló érzelmet nem táplálna magában. Hiszen ezek a tanok a gyűlöletet tanítják és nem vezetnek arra az útra, mely fölvisz a jónak, a nemesnek, az igaznak, a magasztosnak megismeréséhez és gyakorlásához, az Isten képmására teremtett lélek igaz feladatához. Hanem mint egy idegen szellem, szenvedelmektől elhomályosított elmével, rombolva törtet át az élet útjain.

Vass Miklós írja valahol: „Mikor Jézus utolsó útján összerogyott és Ahasverus pitvara előtt pihenni vágyott, a lelketlen sarukészítő eltaszította onnan. Ekkor az isteni türelem képviselője panaszra fakadt és büntetett. Azóta nem halt ki az örök vándorlásra kárhozottak e szánalmas faja. Születtek Ahasverusok trónon és porban, a gettóban és a kéthalmon egyaránt. Születtek fényben, bőségben irigyelten és boldogan, hogy meghajlanak elhagyottan, idegenül, ismeretlen tájak avarán. Születtek megvetetten, lenézetten, szegényen, paloták patyolatán vergődve át az élet utolsó éjszakáját, de mint Ahasverusok, dúsan és elhagyottan egyaránt, mert nyughatatlan lelkűk nem tudott föleszmélni a haladás színvonalára. Pedig mennyi lelki örömöt fakaszt jól áthaladt élete annak, ki többet juttat másnak, mint amit maga vár. Ki akaratát, tudását, arra használja föl, hogy bekötözgesse a sebeket, erkölcsi irányba terelje az élet fejlődését, vagy kicsiráztatja az emberek keblében a szunnyadó nemes érzelmeket. Az az igazi ember, aki a szeretetet így ápolja és a gyűlöletet visszafejleszti. Az ilyen ember áldást fakaszt mindenfelé amerre lép. Áldása az emberiségnek, a nemzetnek, a társadalomnak. Aki megtermékenyítette a kort, amelyben élt és nemesen töltötte be a hivatását, melyet az élet neki fölkínált.” Ilyen élet megszüntetné az Ahasverusokat! Íme rámutattunk a nyílt pályára, aki megunta a vándorlást, térjen erre az útra, de aki az elavult törvényeket többre becsüli, Isten hírével! keressen egy szebb hazát, győzzön köztük a zionizmus, de itt, ahol a többség keresztény, győzzön az erkölcsi rend és az tartassák fönn, szigorú törvények alkalmazásával.

Az bizonyos, hogy a zionisták kettéosztják a zsidóságot, az erkölcsi tanokat követők állnak az egyik, az anyagi hasznot és élvezetet kergetők a másik oldalra. Örömmel észlelhető, hogy az utóbbinak is tisztul a felfogása, ha önállóságra gondol. Például a németországi rabbi szövetkezet időszerűnek, jogosnak és méltányosnak tartja a zionistáknak azt a törekvését, hogy Palesztinában önálló államot alkossanak, ahol nemzeti létüket megmentve, mint olyan, más népekkel szövetségben, az emberi kultúra haladását elősegítse! (Bravó!)

Az 1898-ik baseli kongresszuson dr. Mandelbaum kievi tanár kijelentése szerint, a zsidóság nemcsak egy vallásfelekezet, hanem nemzet, mely erélyesen visszautasítja a beolvadást más nemzetbe, mert az magában is nemzet, mely történeti egységét fönn akarja tartani, azért ő a zionismust, mint a zsidó nemzet megmentését üdvözli.

A zsidó „Archives” szerint: Zsidóország helyreállítása, lesz a zsidóság megváltója.

A bécsi dr. Kohn 1901. júl. 30-án Pozsonyban a zionizmusról tartott beszédében mondta: „A zsidó mindég és minden körülmények között zsidó marad, az soha más népnek az erkölcseit és szokásait eltulajdonítani nem fogja (de a vagyonát igen!) annak áthasonlása csak külső tettetés!”

De Kohn Bernát dr. mint vendég még követelő is, mert ő 1899-ik évben egy zsidó lapban azt hirdeti: „Hogy a zsidóság a kiválasztott nép! Mi — úgymond — büszkén emelhetjük föl fejünket és követelhetjük a tiszteletet, mely bennünket megillet. Nem egyenrangúság illet bennünket, de fennhatóság!” (Úgy látszik Bródi Sándor ebben az iskolában növekedett fel.)

Az „Archives Izraelites” 1864-ben azt hirdeti, hogy „a zsidóság egy nemzet” stb. Ha ez áll, akkor a zionistáknak célja csakugyan helyes.

Menjenek hát Isten nevében Palesztinába, vagy Argentínába. Bárcsak akadna már egy Mózes, aki átvenné a vezérszerepet, csoportosuljanak és állítsák helyre új országukat, hogy távozásuk által más népek békessége, ahol ők a rossz vendég szerepét játszották, ismét helyreálljon.

Ha túl lesznek a sorompón „Machen wir die Klappe zu, dann habén die Völker Ruh!”

Rövid idő előtt jelent meg egy füzet Erdélyi Gyula tollából, aki „Chamberlain” nyomán ismertette a zsidók betolakodásának történetét a civilizált népek közé. A füzet írója munkáját azzal zárja: „Kár hogy Chamberlain meg nem mutatja a módját annak, hogy a népek miként szabadulhatnak ezen csapássá vált betolakodástól.”

Hát mi a fentebbiekben jeleztük azt, u. m. 1. Szigorú törvények és azok gyors és szigorú végrehajtása, a keresztény nép megóvására. 2. A Talmud mérgező tanainak széles körben való ismertetése, a keresztény nép óvatossá tétele végett. 3. A zionista egylet erkölcsi támogatása. Ez mind a kitessékelésnek olyan elegáns formája, melyet minden művelt nép bátran alkalmazhat.

Okos kezdés a külön Zsidóország megalakítása, hiszen ezer éven túl vándorolják körül ezt az árnyékvilágot, már megtanulhatták, hogyan kell egy egészséges államot megalkotni, és hogyan kelt az egészségesen megalkotott államot megóvni attól a szerencsétlenségtől, hogy azt egy betolakodó idegen faj ki ne sajtolhassa mint a citromot, melynek csak az eldobásra szánt üres héját szokás meghagyni. Mutassák meg az ő új otthonukban, hogy a tudomány elsajátítása a nemes ténykedés gyakorlásának előkelő eszköze, hogy az ügyvédi, orvosi és más tudományos pályák gyakorlatának vannak nemes etikai formái, hogy azok nem csupán fejős tehenek.

De ha ezt új otthonukban be fogják látni, biztos, hogy maguktól eltérnek az elavult szokásoktól, maguk fogják a haladott korral ellentétben levő törvényeiket reformálni és akkor a befagyott rothadmány, természetéhez méltóan elpusztul.

Sokkal nemesebb feladat volna, ha már egységes népnek érzi magát szétszórtan is, tömörülni és otthon nemesíteni, mint mások között, mint nem szívesen látott vendég, a vendégjog visszaélésével élősködni.

Vesse el az új állam a Héberség minden rossz szokásait és akkor kilátása lehet arra, hogy mint egykor a csendes, rendes Judáék által meg nem rontott Izraelek országa, beléphet a civilizált népek sorába.

Előre tehát zionisták ilyen programmal! Mert tudják meg, eddigi viselkedésük itt már nem kedves, és önöknek leálcázva nem lehet kedves itteni helyzetük, látszik, hogy ennek kifolyása az önök zionista mozgalmuk, amit helyesnek és természetesnek tartunk, de siessenek a maguk jószántából programjukat keresztül vinni, hogy az elválásnak testvéries formája, mind a két fél modorát dicsérje.

Míg ez az időpont be nem következik, mindig lesz sok mondani valónk, tehát előre is jelezzük, hogy ezen kijelentéseinket és idáig terjedt sorainkat még ne tekintsék búcsúzásnak.

 

 

XII.

 

Tekintélyes vélemények.

 

 

Szinte halljuk a szép szót. Megmaradunk amik voltunk, nem törődünk valami ismeretlen, obskúrus, maradi ember firkálásával.

Hogy ez az észrevétel túlságosan megnyugtató ne legyen, szolgálunk történelmileg nagy és neves emberek véleményének egy kis bokrétájával.

Nem állítjuk ezeket unalmas kronologikus sorrendbe, hisz a bokréta is vegyesen kötve szép.

Széchenyi István, akire a zsidóság dícsérőleg hivatkozik, több ízben elítélte a zsidók eljárását.

Egyszer azt mondta: „ha mi emancipáljuk őket, ki fog egykor bennünket emancipálni tőlük.” Egy alkalommal írja: „Azok a hatalmak, melyek Magyarországot dúlni akarták, vagy dúlták is, inkább a hízelkedés, mint a való szózatját választák, mert ki rabbá tenni akar, biztosabban jut célhoz, ha tömjéneket, mézet nyújt s virágokkal fűzi békjóit körül”, stb.

Zola Emil, a zsidók ünnepelt regényírója egyik regényében (L'argent) a franciának a zsidók iránti érzelmeit a következő szavakkal festi: „Ezen fajnak nincsen hazája, sem uralkodója. Aki a népek között élősködik, aki csak látszólag ismeri el a törvényeket, míg a valóságban a dühöngő rabló, vérengző Isten törvényeinek hódol; ezen Isten parancsai értelmében, mindenütt ahol megjelenik, szemérmetlenül igyekszik magához ragadni mindent, betolakodik a népek közé, ahol mint a keresztes pók fogásra készített hálója közepén lesi áldozatát, melynek vérét szívja és így mások vérén hizlalja potrohát”, stb.

Ugyanezen regény más helyén a tőzsdét írja le következő lendületes szavakkal: „Ott áll lármás csoportban egy tisztátalan zsidó-társaság, zsírtól ragyogó túltáplált arccal, vagy lesoványodott ragadozó madár profillal, e feltűnő orrok gyűlése, mintegy zsákmány köré szorongva felindulással, egymásra kiabálva, mintha egymást felfalnák” stb.

Hellwald Frigyes kultúrtörténetében állítja, hogy a zsidóság törekvésének irányzata egy szóval fejezhető ki: „kizsákmányolás!”

Scherr János így vélekedik: „Ha a zsidóság egy nemzet akar lenni és maradni, ahhoz joga van. Más nemzeteknek azonban szintén joga van kimondani, hogy a zsidóság szerezzen és alkosson magának nemzeti államot Palesztinában, vagy akár máshol, de nemzetiségi zsidónak más nemzet kebelében lenni, ez sem az igazságnak, sem a meggyőződésnek meg nem felelvén, egy lehetetlenség marad !”

Bismark nyilvános beszédében mondta: „Hogy miért nem sikerült a zsidóságnak évszázadok lefolyása alatt sem a nép vonzalmát megnyerni, most alaposan nem kutatom, de én a tömegnek érzelmében osztozom anélkül, hogy szégyenleném magamat ebben a társaságban lenni. Némelyek azt állítják, hogy a zsidóság megváltozhat, erre azt kell felelnem, hogy nekünk nem régen múlt idők Makabeussaival, sem a jövő zsidóival, hanem a mostaniakkal kell számolnunk, de hogy azok milyenek, arról jelenleg általános ítéletet mondani nem akarok.

Hallottunk a zsidóság bőkezű adakozásáról, ha saját érdekükről van szó. De én szolgálhatok olyan példával zsidó és kereszténység között, mely ezen viszonynak egész történetét vázolja. Ismerek olyan vidéket, melyet a zsidóság elég sűrűn ellepett, ahol olyan kisgazdák vannak, akik saját birtokaikon semmit sem nevezhetnek tulajdonuknak, az ágytól a piszkálóvasig, minden a zsidóé, övék az állatok is, melyekért a tulajdonos a zsidónak napi használati bért fizet, a föld termése, melyet a paraszt mivel meg, a zsidóé, aki a vetőmagot, a kenyérlisztet kis adagokban eladja annak.

Hasonló keresztény uzsoráról életemben soha sem hallottam!”

Egyszer azt mondta: „hogy furcsa következtetés lenne az, ha valaki nem lehet államhivatalnok, annak azért uzsorásnak kell lenni.”

1862-ben Rügenben így fejezte ki véleményét: „Az ellenzéki sajtó túlságosan ellene dolgozik annak, hogy a képviselőház és kormány között megegyezés létrejöhessen, mert a sajtó nagyobb része mindig elégedetlen zsidók kezében van, akik életcéljukat elhibázták.”

Azt is elmondta Bismark máshol: „hogy a zsidónak nincs hazája. Nomádok, kozmopoliták. Hazájuk Zion, Jeruzsálem lenne, de mégis az egész világhoz tartozva összefüggésben vannak egymással. Csak egy zsidót kell megragadni, akkor minden sarokban hallani a kiabálást!”

Emlékirataiban (1. köt. 212. lap) elmondja, hogy „bécsi tartózkodása alkalmával vakmerőén betolakodott hozzá egy zsidó nyerészkedési ajánlattal, akit csak akkor rázhatott le magáról, mikor a lépcső meredekségét hozta emlékezetébe.”

Mohl würtembergi képviselő a frankfurti nemzetgyűlésen 1848. aug. 28-án a zsidó emancipáció ellen emelt szót, azt mondván: „a zsidók eddigi viselkedésük végett nem számíthatók a német nép tartozékához; veszélyes nékik jogokat adni, mert majdnem kizárólagosan kereskedelemmel foglalkoznak. Mint nagykereskedők még tűrhetők, de hogy a kiskereskedésben folytatott modoruk nagy hátrányára szolgál a népnek, erről meggyőződést szerezhetünk minden nap.

Ha mi a sokféle tisztátalan uzsora üzletek gyakorlóit egyenjogúaknak jelentjük ki, azok még jobban kiterjesztik káros hatásukat. Legyünk a lehetőségig humánusak a zsidókkal szemben, de első sorban az a humanitás kötelező reánk nézve, mellyel saját népünknek tartozunk.

Az én hazámban mindenki tapasztalja, hogy a hol egy zsidó uzsorás a parasztházba betette lábát, az elpusztult. A zsidók mindig más országokra hivatkoznak. Hiszen I. Napóleon is kénytelen volt szigorú törvényekkel meggátolni a zsidó uzsorát.

Angliából is kiűzettek és szigorú törvényeket alkottak a túlkapások miatt, de ezek után meg is apadt ott létszámuk.

Ilyen példák után nem volna célszerű, hogy a német birodalom új fegyvert adna kezükbe.

A zsidó idegen elem, mely az egész világba szétszórva egymással összefügg, de sohasem érzik magukat azon nép részének, mely között élnek.” stb.

Perty etnográfiájában azt írja: „A zsidóság általában mint bontó nihilisták lettek ismeretessé úgy az irodalomban, mint a politikában. Kevés kivétellel, magukra nézve veszélytelen módon, az államok épületét, a társadalom rendjét meglazították és aláaknázták még ott is, ahol minden polgári jogokat és szabadságokat élveztek.”

Raudh H. 1861-ben írja: „Az állam nem teheti túl magát egy idegen faj vallásának tartalmán, hogy ha az államellenes tanokat tartalmaz. Ez pedig nagyon is ráillik a zsidó vallásra, mely háborút üzen minden más felekezetű ellen. Zsidónak lenni annyit tesz, mint a kívüle eső világgal szembe szállni és azzal szemben minden erkölcsi alapot tagadva, nyereség után vadászni. Ők képezik a piszkos anyagiság, arrogáns és exkluzív arisztokráciáját.” stb.

Mutatónak talán ennyi is elég lesz, mert ha végig lapozzuk a történelem minden korát, egy szorgalmas ember egész életének megfeszített munkássága sem győzné feldolgozni a rájuk vonatkozó adatokat, melyek oda lyukadnak ki, amit fent kimutattunk.

Talán jön egykor a fölvilágosodásnak más iránya, más módja, mely a zsidóságot is megszállja és jobb útra térni kényszeríti.

Évszázadok tényein alapuló, történelmileg elismert és most is a maga eleven példáiban igazolt kijelentések után szinte merészség kell hozzá azt gondolni, hogy ez a helyzet javuljon, de ha a tiszta erkölcs egyszer mégis uralni fogja a helyzetet, ura lesz egyszersmind a megrontó anyagi iránynak, mely most ránehezedik a jobbra. Ha a megtestesült erkölcsi jobbérzés a maga erejét kipróbálja és a küzdelem által megacélozva, erkölcsi útján, a tisztított úton tovább halad, azok az elavult tanok, melynek urává lett, visszamerülnek a múltba, elmerülnek azok olyan mélyre, ahonnan többé vissza sem kerülhetnek. És ennek az állapotnak egyszer be kell következni. A fent elsorolt példák világosan igazolják, hogy a zsidóság és annak utánzói, az emberiség egyik csoportját, az anyagiság csoportját képezik, azt is látjuk, hogy annak hit és törvényszabta föladata a másik csoport vagyonának válogatlan eszközökkel való eltulajdonítása, de ez a tan és ennek gyakorlása magába foglalja a vele bánó ember megromlását, aki utóbb úgy beleszédül az eltulajdonítás mesterségébe, hogy utóbb már nem tud különbséget csinálni saját pártja és az ellenpárt között; ma már elég alkalmunk nyílik azt is látni, hogy a zsidó megcsalja, kiuzsorázza hitsorsosát is. Természetévé vált kapzsisága színvakká tette, saját törvényei és testvérei felismerésére sem képes, íme már magában az egoisták csoportjában kialakult egy betegség, az ő vastag tévedésük az őrületig fejlődött, az éhes farkasok már egymást falják fel, ott az győz, aki a rosszaságban erősebb és így maga közt is pusztít a vadállat.

De a szellemi haladás is feltartóztathatatlan és ezzel lépést tart a tiszta erkölcsök kimagaslása, erre is a történelem minden ágazata kérlelhetetlen bizonyítékkal szolgál. Akik ebben a csoportban élnek, azoknak nagyobb része a jóhiszeműségben élve és cselekedve, a kizsákmányolás áldozatai, akik az erkölcsi, altruisztikus alapot felismerve és gyakorolva, utálattal fordulnak el a megrontóktól. E két életfelfogás szembeállítása magyarázza meg a szokszor felpanaszolt zsidógyűlölést.

A jó úton haladó, történetileg igazolt szellemi haladás mindig nagyobb tért hódit magának, az arra való vágyakozás mindig jobban felismerhető, ennek többségre kell jutni és győzedelmeskedni fog, ha ez a felfogás általános lesz.

Ekkor tűnnek majd fel olyanok is, akiket rosszul töltött életük áttekintése után bánat tölt el, az elmulasztott alkalmak, az elhanyagolt jótettek, a nem méltatott tanítások, jó példák és az örömmel véghezvitt gonoszságok miatt; ezek majd hálásak lesznek, ha egyenjogúsítva beléphetnek a másik csoportba.

Az erkölcsi haladás tanainak bő hirdetése és követése, az erkölcstelenség törvényes és szigorú korlátozása, a humanizmusnak fegyvere csak a megtért materialisták vastag tévedései ellen legyen az irányelv. A cél, melyre valamely dolog irányul, határozza meg azon eszközök becsét, ami erre a célra ki van jelölve, de ebben a kérdésben jól jegyezzük meg, hogy csak akkor fog köztünk az erkölcsi élet biztosan kifejlődni, ha a mostani materializmus iránya megkapta a halálos döfést. A liberális Angliában ez év január 15-én kezdődnek az új választások, amit egy demokratikus irányú adótörvény keresztülvitele tett szükségessé, mely az államháztartásban mutatkozó hiányokat a vagyonosabb osztályokra kivetett adóval kívánja fedezni.

Lord Rotschild, a vagyonos osztály megadóztatása ellen Sándor Pálos agitációt folytatván, kemény megjegyzéseknek lett a választási harcok cégtáblája.

Így például Essexben tartott liberális gyűlés alkalmával elmondották őt mindennek, ami csak képzelhető. Majd így végezte egyik szónok beszédét :

— Mi azonban okosabbak vagyunk, mint elődeink voltak és nem engedjük, hogy Rotschild minket ellenállás nélkül kirabolhasson. A mi helyzetünk hasonlít a következő, nem egészen ismeretlen anekdotához: Egy hajcsár rettenetesen kihasználta öszvérének munkaképességét, emellett azonban kevés szénát, de annál több ütleget juttatott neki. Az öszvér egy szép napon sztrájkolni kezdett; lefeküdt az út mellé és semmiképpen sem volt újabb felkelésre és munkára bírható. A hajcsár végre is dühbe jött és rárivallt az állatra:

— Hogy merészled ezt tenni, hiszen éppen úgy bánok veled, mint az atyáddal, aki pedig soha sem tagadta meg a szolgálatot?

Erre az öszvér így felelt:

— Oh igen, azt tudom, hanem az én atyám szamár volt!

Rotschild neve egyébként a többi választógyűléseken is gyakran szóba került. Így Lloyd George, a liberális kincstári kancellár mondott beszédet Rotschild ellen, akinek a legvaskosabb gorombaságokat vagdosta a fejéhez. A beszéd, amely telve volt maró gúnnyal, így végződött:

— Lord Rotschild ama fajból származik, amely inkább kétszer vesz, semmint egyszer adjon.

Ez már a vérében rejlik és ez tette elődjeit minden fáradság nélkül dúsgazdagokká. De most már itt az ideje, hogy a helyzet megváltozzék és ő is az adakozók sorába lépjen.

Ilyen az angol nép legújabb véleménye, mely nem egy Rotschildra, hanem az általa képviselt zsidóságra veti árnyékát.

IX.

 

A Biblia.

 

 

E földteke egyik legjelentékenyebb könyvét, a Bibliát két részre osztjuk, az Ó- és Új-szövetségre.

A zsidó nép őrizte meg az Ó-szövetséget, mely e nép történetének, hagyományainak, szépirodalmának, törvényeinek gyűjteménye.

Biblia, görögül könyvet jelent. Ez a könyv a turán fajú szumir örökségen felépült Chald, babylon és assyr, valamint az évezredeken át kifejlődött egyiptomi vallás hatása alatt készült.

Ezen könyv a régebbi népek műveltségének eszméiből, mythoszaiból, műveiből sokat átvett, azt néha legendaszerűen mondáival megtoldva, a nép szelleméhez irányítva, a próféták írásban összefoglalták.

Az újabb tudomány bizonyos része már nem sokra becsülte ezen könyv tartalmát, mesének mondván azt, míg a jeles könyv adatai, az újabb kiásatások adatainak független forrásai az egyptologusok és asszyrologusok, kik a föliratokat tanulmányozzák és azok gazdag gyűjteményeik alapján megerősítést nyertek. Ezáltal e könyv, tudományos szempontból értékében növekedett, mert egyes részeinek valódi eredete kétségtelenül kiderült és így a tudomány szempontjából, forrás számba menő értékre emelkedett.

Ezt az ősirodalom gyűjteményes könyvét Ó-szövetségnek nevezik, mert az bizonyos szövetségben összetartja az emberek bizonyos csoportját és szövetséget létesít a leghatalmasabb szellemi lény és az ember között, mely később egyes emberekre, egy fajra korlátoztatok mely fajtól föltétlen engedelmességet követel, melyért védelemben részesíti e földön. Akármi történik, az csak Jehova akaratából történhet és az föltétlen igazságos s végérvényes.

Az Ó-szövetség az Isteni fogalom legmagasztosabbjához, a mindent mozgató, öröktől való és örökké tarló, vele nem egyenlő lényegű Isten fogalmáig emelkedett. De ezen könyv értelmében Jehova országa, az ember előtt zárva maradt, míg a Mózest megelőző egyiptomi felfogások szerint remélhette az ember egy más, egy jobb világban való feltámadást.

Az Ó-szövetség szellemében az ember mindig csak egy olyan teremtmény marad, ki a teremtő lényegében nem osztozik, mert ő csak a megbecsült szolga állapotáig emelkedhetik.

Csak a babiloni fogság után enyhül ez a felfogás, valószínűleg azon népek hatása alatt, ahol oly sok időt töltöttek izrael népei.

Az örökkévaló hatalmas világ kormánvzóval való kapcsolatérzése nem emelhette a nép színvonalat, mely egyszerű szolgának érezte magát, mely egy hatalmas Úr játékszere, akinek lényegében nem osztozik.

Az Ó-szövetség szelleme a szövetség szónak megfelel, mert szövetséget valaki ellen, vagy legalább mások kizárásával szokás kötni. Az Ó-szövetség szelleme, egy választott faj szövetsége, a faj szellemével.

Az Ó-szövetségben lefektetett elméletek, természetszerűleg a gyakorlati életben is megrögződtek. A szolgaiság tudata, szolgai lelket nevelt, kilátás nélkül az emelkedésre. De az egy akkori embercsoport múlandó szükségletének felelhetett meg.

Az Ó-szövetség tisztán maradt tanai megfeleltek az emberek akkori fejlettségének, de már Izsaiás próféta, Oziás Juda királya halála után küldetést érzett elmenni Juda népéhez, mert azok lelki állapota kifogás alá esett.

Később növekedett a baj, az Ó-szövetségben előirt vallás rendszerét megbontotta a mindig durvábbá és önzőbbé lett emberek lelkülete, melyek csak az egyéni hasznosság érvei mellett érezték magukat jól.

A lejtő mindig meredekebb, mindig sikamlósabb lett.

Bekövetkezett a nagy reformáció, mely a zsidó népet kettéosztotta.

 

 

XIII.

 

A zsidóság szervezete

 

 

A Talmudnak csak igen kevés részletét közöltük, melyek minden modern kulturfelfogással való ellentétet, a gyűlöletet hirdető vallástörvényt csak úgy nagyjából jellemezték, de az öblös tankönyvnek még sok olyan tételére tudnánk rámutatni, mely a más faj, más felekezet iránti ellenszenvet mint hittételt, mint Isten parancsát hirdeti. Azonban milyen panasz, milyen nyávogás, milyen világra szóló macskamuzsikát csinálnak, ha velük hasonló gyűlölettel viseltetnek az emberek, pedig ez az utóbbi igenis menthető, mert ez mindig csak ott észlelhető, ahol az egyes ember vagy egész nép a zsidóság által csalárd módon kifosztatott. Ettől a kifosztott rétegtől humanizmust követelni enyhén szólva, mégis csak ferde dolog.

A Talmud és a zsidó rabbik szigorúan tiltják a Talmudban foglalt tételeket más felekezetbélivel megismertetni. Nagy büntetés van az árulóra kiszabva, de azért mégis ismeretessé lettek azok a tanok, hiteles annak fordítása, de legjobban hitelesítették maguk a hithűséggel dicsekedő zsidók azokat a tanokat rossz cselekvéseikkel. Az anyag hatalma alól, mely évezredek előtt dühbe hozta Mózest, mai napig sem tudtak szabadulni.

Az örök törvények fénykörébe nem tudtak betérni, ahol nagyobb szabadságot, nagyobb boldogságot élvezhetnének.

Talán azért nem tudnak az emberi haladás tiszteletre méltó magasabb fokára emelkedni, mert titokban tartott példátlan rossz törvényeik nyomása alatt túl soká élve, petrifikálódtak abban a formában, mely az igazságtalanság, irigység, káröröm, kegyetlenséget tanítja.

Ezért ő csak önmagát szolgálja, a jól sikerült csalást üzleti eredménynek nevezi; tevékenységének súlypontját csak az anyagi haszon és annak célszerűségére fekteti, annak eredménye pedig ráviszi a válogatlan testi élvezetek sodrába. Ahol elszaporodik, ott rányomja a társadalomra a maga bélyegét. Talán nem is túloztak tisztelt szomszédaink, ott a Lajtán túl, ha a mi kívül szépnek látszó fő- és székvárosunkat elnevezték Judapestnek!

A szervezet eltitkolása csak optikai csalódás, önnön magukat csalják meg azzal, mint a struccmadár, midőn fejét a homokba rejti. Akinek nincs mit szégyenleni, nincs mit rejtegetni vallásszervezete dolgában. Aki mint idegen, testvérnek akarja magát tekintetni, mutassa be magát őszintén. Az örökös titkolódzás természetté válik, ezért tolakodnak zsidóék oly szívesen a titkos társaságok körébe. A szabadkőmíves páholyokat elözönlőtték és azért alakították meg az ő világra szóló Parisban székelő Allianc Izraelite című központi szervezetüket, melynek nyílt és külső jellege: a hitsorsosok iránt gyakorolt jótékonyság, elnyomott fajrokonok segélyezése. Tevékenységének nem bevallott része: a zsidó különérdekek fenntartását és fejlesztését célozza és azt tetemesen fölszaporodott pénzerejével előmozdítja.

Cremieux, párisi ügyvéd volt 1860-ik évben ezen központi világszervezetnek indítványozója, annak felhívása eléggé feltünteti a szervezet mellék céljait is, mely így hangzik: „Az alliance, melyet mi életre kelteni akarunk, nem Francia, nem Angol, nem Svájci, sem Német, hanem zsidó és egyetemes.

Más népek nemzetekre oszolnak, csak nekünk nincsenek polgártársaink, csak hitsorsosok vagyunk. Előbb nem lehetünk mi a keresztények és muzulmánok barátai, míg a zsidó vallás, mint a józan ész vallása, mindenütt nem fog világítani. Más népek között szétszórva, akik a mi jogainknak és érdekeinknek ellenségei, mi mindenek előtt zsidók maradunk. A mi nemzetiségünk apáink vallása, mást mi el nem ismerünk.

Mi idegen országokban lakunk, bennünket ezen országok változatos érdekei nem érdekelnek, míg a mi anyagi és szellemi érdekeink veszélyben forognak.

A zsidó tanoknak egykor az egész világot be kell tölteni.

Izrael fiai! Ámbár ti a föld minden pontjára vagytok szétszórva, tekintsétek magatokat mindig a kiválasztott népnek.

Ha hiszitek, hogy a ti vallástok elődeitek egyetlen hazafisága; ha hiszitek, hogy ti idegen nemzetségek között, mégis csak egyetlen nemzet vagytok; — ha hiszitek, hogy a zsidóság az egyetlen vallási és politikai igazságot képviseli; — ha ti mindezen dolgokat hiszitek, egész világ zsidói, jöjjetek és kövessétek hívásunkat és adjátok meg arra beleegyezésteket; a munka nagy és szent, az eredmény biztos.

A háló, melyet Izrael népe az egész földre kidob, ki fog terjedni és a mi szent könyveink jóslatai be fognak teljesülni. Jön a nap, midőn Jeruzsálem imaháza az egyesült népek szentegyháza lesz, ahol a zsidó monotheismus zászlója, a legtávolabb partokon fog lengeni.

Használjunk ki minden körülményt. A mi hatalmunk nagy, tanuljuk meg azt kihasználni. Mitől féljünk? Nincs messze a nap, melyen a föld minden gazdagsága kizárólagosan a zsidóság kezében lesz!”

Néhány évvel később, midőn a szervezet már fellendült, Cremieux egyik jelentésében ezt mondja:

„Ha a zsidóság feltámad, erőteljesen emelkedik. Óriási léptekkel haladunk! Új messiási birodalom, új Jeruzsálemnek kell keletkezni császárok és pápák helyében!”

A titkos társaság nyilvánosan letagadja ezen kijelentéseket. Erre németül azt feleljük: „Nichts ist so fein gesponnen”, stb. Különben a tények eléggé igazolják a társaság céljait és irányát. Sőt a társaság névjegyzéke is ismeretes, abban minden ország, Magyarország is képviselve volt és van.

1871-ik évben, a német-francia háború után, midőn félős volt Franciaországban a szövetkezet helyzete, Londonban keletkezett egy hasonló szövetség, melynek célja volt az „Alliance” támogatása és azzal a közös munka felvétele. Annak kebelében alakult meg a zsidó képviselők osztálya, melynek feladata volt a törvényhozásnak munkálatait szemmel tartani és a zsidó érdekek mellett befolyásolni.

Ezen szakosztály nagy tevékenységet fejtett ki a bevándorlási, házassági és egyéb törvények megalkotásánál és megkísérelte az angol és amerikai diplomáciát rábírni, hogy az nyomást gyakoroljon az Oroszországban és Romániában lakó zsidóság érdekében.

Egy alkalommal Cremieux azzal dicsekedett, hogy az Alliance már oly hatalmas szövetség, mely megközelítheti a leghatalmasabb trónokat és képes a zsidóság jogait követelni és annak ellenségeit leküzdeni.

Egy zsidó lap írja: ha a keleten egy zsidó az Alliance ajánlólevelével bemutatkozik, előtte minden politikai és közigazgatási ajtó tárva-nyitva áll.

Dreifusz ügyét az Alliance keverte, e célból sok pénzt is gyűjtöttek, mi végből 1899-ben Münchenben rendőri vizsgálat folyt és a tény beigazolást nyert.

Az Alliance működési programmjának egyik pontja szerint minden írást, tehát a hírlapokat is támogatni kell, melyek alkalmasak a szövetkezet eredményeit elősegíteni.

Berlinben, Bécsben és sok más helyen hasonló szövetkezetek működnek, melyeknek egyik feladata az állam és városi háztartások, köz és magán vállalatoknál befolyást gyakorolni, hogy ott a zsidóság helyet foglaljon.

Az Alliance az egész világra szóló szövetkezet, de e mellett működnek helyi szövetkezetek is, ezek neve „Kagál” a kerületi, községi zsidótanács, ez egy kerületi, községi Talmud köztársaság, mely a maga szabályai szerint igazgatja a körébe tartozó zsidóság érdekeit, ez ítélkezik föllebbezés kizárásával, ez a testület nem ismer el más törvényt, csak a magáét.

Ez a municipális testület ad engedélyt arra, hogy melyik zsidó szállhat meg egy községet, egy korcsmát, ezért a jogért a közköltségek fedezésére adózik a kagálnak.

A Talmud szerint a nem zsidó egy szabad vadonság, vagy egy nyílt tenger, de abba csak az a zsidó vethet hálót, akit erre a kagál feljogosít. A kagál legpontosabban Oroszországban működött, ez az oka az ottan kitört zsidóüldözésnek. Minden üzletet és spekulációt a kagál osztogatott ki, így jutottak ők mindenhez olcsó áron, mert a szervezet kizárt minden konkurrenciát.

Oroszország közigazgatása felismerte a kagál mindent rontó befolyását, melynek feloszlatását a jobb érzésű zsidók is tanácsolták, mert az alacsony műveltségű zsidók úgy visszaéltek ezen hatalmukkal, hogy féltették a kitörést, mely által az ő helyzetük is kétessé válhat. A következmények igazolták ezt a félelmet.

Ez is példa, mely bennünket kellő óvatosságra int.

Minden állapotnak megjön az ideje, amelyben nem maradhat tovább félhomályban, ismeretének világosságával elő kell állni és a segítségnek szolgálatába lépni.

 

 

 

XIV.

 

A tőzsde

 

 

Államtörvényekkel biztosított játékbarlang, a kenyéruzsorának önkormányzattal, külön bírósággal, állami felügyelettel felcifrázott, becikkelyezett cégérrel ellátott, a modern csalafintaság főiskolája, a munkálkodó és jóhiszemű emberek vetkőztető intézménye, mely nálunk is, másutt is elsőrendű zsidó intézmény, melynek állam és emberrontó működéséről kötetekre menő bűnlajstromot írtak. Ez pedig egy elsőrendű zsidó intézmény, melynek díszes küszöbét alázatos áhítattal lépi át az idegenből becsempészkedett buta és tanulatlan zsidó, aki néhány szerencsésen beütött csalafintaság pénzeredménye után, bárói címmel fölékesítve, lesajnálva minden becsületes munkán élősködő embert, a válogatlan élvezetek örvényében hajtat be a gumirádleren. Ez a nálunk ma is működő tőzsde külső színe. Érdemes és tanulságos azt egy kissé belül is megvizsgálni.

A belső külszíni Zolának fent közölt leírásából ismerjük; most már csak a levetkőztetés érdekel.

A világbéke eszméje mozgatja az emberiség javát kívánó, nemes érzésű emberek lelkét és ebben az irányban sok előkelő ész fejti ki munkásságát, azon törvén eszüket, hogyan lehetne ezt a szent célt megközelíteni.

Ezzel a szép eszmével foglalkozóknak őszintén azt lehet ajánlani, hogy első sorban oda törekedjenek, hogy a tőzsdét, minden mellékágazatával felismerjék, ama hazugságon és humbugon alapuló, ma már oly hatalmas és veszélyes intézményt, mely napjainkban a fegyveres hatalomra is befolyást tud gyakorolni, mert az ő szerencse játékuk, gabona és egyéb spekulációjuk, a zsidó érdek és zsidó gazdagodás érdekében, háborút is tud előidézni.

A csatanyerő Moltke 1891-ik évben megjelent, a német-francia háborút tárgyaló munkájában mondja, hogy „Mexikó és Egyiptom európai hadak által azért lettek megtámadva, hogy a tőzsdejátékokon fölszaporodott bizonyos követelések behajthatók legyenek.”

A búrháború tőzsdészek érdekében, a transváli aranybányák és gyémántmezők eltulajdonítása kedvéért, két rokonnép között ontotta az embervért, kegyetlen eszközöket használva egy civilizáló nép szégyenére, melyet a zsidókézben levő sajtó vagy agyonhallgatott, vagy jóindulattal tárgyalt.

Az orosz-japán békekötés alkalmával úgy az orosz, mint az amerikai zsidóság vezérei ott settenkedtek a hatalmak megbízottjai körül, hogy az orosz zsidóknak előnyök biztosíttassanak. Láttuk, mennyi oka van Oroszországnak, a zsidóságnak, az ő népe megrontójának, még több előnyöket biztosítani.

Bismarck nem volt barátja a zsidóságnak, mert az 1870-iki háború kitörése előtt, a háború költségeire a német tőzsde csak 3 millió márkát jegyzett, a többit, 120 millióig a kisemberek fedezték.

Nordau Miksa (Südfeld Mózes) zsidó író, a kultúremberek szokásos hazugságairól írva: „merészségnek tartja a tőzsdét, mint egy szükséges intézményt nyilvánítani és csudálkozik, hogy ennek állítója bele nem fulladt ezen hazugság kimondásába. Szerinte a tőzsde rablóbarlang, ahol a népet könnyűszerrel kirabolják anélkül, hogy ezen működésük körén saját bőrüket veszélyeztetnék. Ha nem részesülnek kellő védelemben a megcsalt rétegek, akkor a spekulánsok állami és bírói védelme hazug elmélet.”

Az 1873-ik évi bécsi krach nagy bukásokkal végződött alapítási szédelgés, mely sok milliárd veszteséget és sok évi pangást okozott, a zsidó spekulánsok tőzsdei tevékenykedése által lett előidézve.

A tőzsde hazudozása volt a hamis föllendülésnek oka és a tőzsde befolyásos főmestereinek hazudozása okozta hirtelen az áreséseket és értékek esését és ezzel sok százezer jóhiszemű ember megsemmisülését.

Szabad okos ésszel ily intézményt megtűrni, melynek intézői és mozgatói majdnem kizárólagosan zsidók, akik nem törődnek semmi mással, semmi olyannal, ami az államnak, a társadalomnak hasznára válnék. Ők csak a játékkal törődnek és hogy az sikerrel járjon, a zsidókézben levő sajtó útján képesek koholt, hazug politikai hírek nyilvánítása által az államnak, a társadalomnak kárt okozni. Ebből is kiderül, hogy a tőzsde ártalmas, hamis játékosok barlangja, ezt megtűrni, nekik kiváltságokat biztosítani, sőt külön törvénykezést is engedni, ez a 20-ik század szégyenfoltja. A bankok és részvénytársaságok sokasága nem a hézagpótló közjónak köszönhetik támadásukat, hanem a tőzsdének, melynek szolgálatában állnak, neki segédkeznek. Ezekben az özönével keletkezett pénzvállalatokban nyertek a zsidó gyerekek zsíros fizetéses alkalmazást. Milyen bosszantó ferdeségek támadtak ebből. Egy tanári, orvosi vagy jogi pályára készült fiatal ember 16—20 évi tanulás, gyakorlás és próba szolgálat után alig tehet szert 600—800 forintos állásra. Addig a bankoknál jó fizetéses álláshoz csak két kvalifikációra volt szükség, zsidónak lenni és könyvelni vagy üzleti levelezéshez érteni.

A könyvelés olyan tudomány, amelyet négy hét alatt akárki megtanulhat, az üzleti levelezéshez még ennél is kevesebb tudomány szükséges, néhány üzleti szokássá vált frázis betanulásával, könnyű volt eleget tenni ennek a jól fizetett állásnak. Ilyen bankok részvényeinek vételéhez tolakodott a bolonddá tett keresztény közönség is, de nem bírta kivinni saját hitsorsosainak bizonyos mértékben való alkalmazását. Ha kérdeztük ennek okát, azt a feleletet nyertük a zsidóktól, hogy az ilyen álláshoz csak kereskedelmi érzékkel felruházott ember használható. A mi tapasztalatunk szerint pedig ez semmi más, mint üres bőbeszédűség, bizonyos üzleti fifika, mely rejtegetni tudja az igazat és nyugodt esküdözéssel állítani azt, amit ő maga sem hisz, ezt az érzéket fizették olyan dúsan.

A tőzsde lényegét sajnos, kevés ember ismerte, mintegy titkos varázseszköz hatott a naiv emberekre, akik ezen tudatlanságuknak köszönhették, hogy lépre mentek, mert csalogató, vágyat ébresztő kis nyereségek után, ott hagyták mindenüket.

Lássuk csak a legújabb példák egyikét: Két élelmes tőzsde ügynök: Q. Benedek és M. Dávid rávették R. nyugalmazott államrendőrségi főorvost, hogy játsszék a börzén. A spekuláció balul ütött ki s R. rövid idő alatt száznegyvenezer koronát vesztett. A differenciát az ügynökök betáblázták a főorvos ingatlanára. Mikor R. dr. leánya ezt megtudta, arra kérte a törvényszéket, hogy helyezze atyját gyöngeelméjűsége miatt gondnokság alá. A törvényszék megvizsgáltatta a főorvos elmeállapotát s az orvosszakértők egyhangúan kijelentették, hogy R. dr. beszámíthatatlan volt már akkor is, mikor a börzén játszott. E vélemény alapján R. dr.-t gondnokság alá helyezték s gondnokául B. dr.-t nevezték ki. A gondnok megbízásából ügyvédje csalás miatt följelentette a két ügynököt s a betáblázott száznegyvenezer koronára bűnügyi zárlatot kért. A vizsgálóbíró elrendelte a zárlatot, de nem intézkedett arról, hogy az ingatlanra kitűzött árverést felfüggesszék. A mulasztást jóvátette a vádtanács s a kitűzött árverést felfüggesztette.

Ezrekre menő ilyen tényekkel bizonyosodik be, hogy ilyen az önzésnek állami felügyelet alatt működő főiskolája, melyben arra törekednek az emberek, hogy mentül gyorsabban juthassanak vagyonhoz, hogy minél több testi élvezetben részesülhessenek. Ezen életfolyamatban támadt a vágy mástól elvenni annyit, amennyit csak lehet, ahogy csak lehet! Lelkiismeretesség, emberi kötelesség ennél a műtétnél hiú fogalmak. Azért azok az államok, melyek a civilizáció élén állnak, részben eltörölték, részben megrendszabályozták a veremásás ezen ártalmas intézményét. Mi, Magyarországban is eljutottunk már az ígéretig!

A közgazdászokat azzal bolondították, hogy a tőzsde a világ-érték konjunktúráinak kifejezője, mely a kínálat és kereslet szerint alakul. Sajnos, ezt sokan és soká az emberiség kárára el is hitték. De ma már tudják annak is titkos eszközeit. A vételre vagy eladásra való ingerlés bármilyen, többnyire hazug eszközökkel és ilyen befolyásokkal bizonyos árhullámzások előidézése és annak az intézők nyereségére való kihasználása. Az intézőnek nyerni kell, akár a hullám teteién, akár annak völgyén ficánkol. Ez a hossz és a bessz módszere, mely által a magánvagyon nagy része az erkölcstelen eszközökkel játékot űző zsidók zsebébe vándorolt. Ennek az eszköznek a titka a hazugság, a képmutatás, amit ők büszkén tudománynak, értékes kereskedelmi érzéknek neveznek és amit a világ eddig elég gyenge volt nekik elhinni. Belevonták ebbe már a mindennapi kenyér anyagát, a búzát is, így készült a kenyér-uzsora, melyen már csak a tőzsdészek nyerészkedtek a termelő és fogyasztó rovására, mert ennél sem a kereslet és kínálat határozta meg az árakat, hanem a nagy spekuláns és annak falun lődörgő segédjeinek fifikája.

Ha mindezen igazságokat, melyre itt ráutalunk, felismeri a világ, akkor történni kell valaminek, mérlegelni kell okvetlen, hogy a nép melyik része érdemli meg a hathatós támogatást a becsületes fennállás érdekében, mely a jobb belátásnak erőt is ád a győzelemre olyan ellenséggel szemben, melynek ereje nem a tudásban, nem a magas képességben, hanem a fifikának bátor alkalmazásában nyilvánul. Biztosítani kell az államfenntartó osztályokat ezen veszélyek ellen, oly hathatós eszközökkel, melyeket semmi zivatar el nem ragadhat tőle soha.

A tőzsde eredménye koldusbotot nyom a társadalom jobbik részére, gazdagságot a rossznak. Utóbbiak büszkék is e nagy eredményre és istenítik annak mestereit.

A halála előtt bárósított Kornfeld tőzsdeelnök temetésére a Szabadság téren összegyűlt zsidók tréfás komolysággal beszélték egymás között, fülünk hallatára: „Ma nagy zavarba jön szent Péter, attól félvén, hogy elveszti kenyerét, mert ma elfoglalja Kornfeld a mindenható Úristen trónusát.”

Hát ez a tréfálkozás, az ő természetüknek és ténykedésüknek igaz kifejezése, mert azt tapasztaltuk, hogy ahol egy zsidó elfoglal egy vezető állást, ott portástól kezdve a directorig, keresztény ember elveszti kenyerét.

A tőzsde megrendszabályozását, a határidő üzlet, a papirosbúza bűnös játékának eltörlését régen sürgetik. A koalíciós kormány, az osztrák kiegyezés alkalmával az ország nevében kötelezettséget vállalt ennek keresztül vitelére 1906-ik évben, azóta elmúlt ismét három év és ez a kötelezettség be nem váltatott. Igen kíváncsi a nép, mely ezen mulasztás miatt szenved, hogy mi volt az oka, hogy ez a fontos dolog elmaradt? Akárhogy, akár meddig leplezik az okot, be nem vallva is érezzük, hogy ebben a dologban is a zsidó befolyás érvényesült a mi nem csekély kárunkra, az ország szégyenére. Világosság, őszinteség háríthatja csak el az ilyen dologban a feltámadt bizalmatlanságot, melyre talán található valami megnyugtató vallomás. De tiszta ismeretével a helyzetnek, oda kell törekedni teljes erővel, hogy azon emberek csoportja, amely az anyagi iskola kicsapongása alatt szenved, ezen bajtól megmentessék.

Szinte halljuk a lármát és zúgolódást ilyen törvények sürgetéséért. Az üzleti forgalom szabadságának megsértését, ezt a modern frázist ordítják fülünkbe.

A szabadságnak van igen nagy haszna és nemesítő hatása, de az nem arra való, hogy lelketlen emberek embertársaiknak szándékosan ártsanak.

Ha a szabadság, erkölcstelen emberrontó használat által értékét vesztette, akkor azon törvények alá esik, melynek békója minden szabadságot kizár és mindaddig ezen békóban marad, míg ezen törvények hatása lényegét megtisztítja.

A kicsapongásnak ez a természetes következménye. A hasonló oknak hasonló következményt kell eredményezni. Ne nevezzék tehát a felállított sorompót reakciónak, hanem egy önnön maguk által teremtett természetes következménynek.

Az igazi szabadság másként magyarázandó, majd talán feltámad az is egykor, ha a jónak felismerése és az emberszeretet tökéletesedése beáll, ez az állapot fogja meghozni a szabadság tökéletesedését, amikor már bánni fognak vele tudni, ez aztán minden köteléket bátran feloldhat. A zsidó életfelfogás és annak bárgyú utánzása még soká távol tarthatja az emberiséget ettől az ideális állapottól. Addig betegek vagyunk, egy idegen ellenséges anyag, egy méreg jutott a társadalom testébe, mely igazán beteg, ezt az idegen anyagot meg kell változtatni, hogy ne romboljon tovább és el kell hárítani az új anyag beözönlését. A gyógyításnak ez a módja.

A jólét természetes emberi kívánság, azért küzdeni, fáradni, takarékoskodni szintén emberi feladat, de csak úgy, ha az másnak szándékos károsítása nélkül érhető el.

Mesterségesen, szép palotában elhelyezkedve másnak vermet ásni, és ha valaki abba beleszédült, azon örvendezni, ez pokoli intézmény, ezt fölöslegessé kell tenni.

Szét kell zavarni, becsületes munkára kell szorítani az aranyborjú körül szédelgő csapatot, kiket a siváran számító üzérek jégmezején a rossz szenvedélyek lidércfénye űzi, hajtja az összesség kárára.

 

 

 

XV.

 

Sajtó és irodalom

 

 

Szállóige lett Montifiore Mózesnek 1840-ik évben Krakóban mondott véleménye, hogy „ameddig a zsidóság nem lesz az egész világ sajtójának ura, hogy a népeket azzal ámítsa és elszédítse, addig a mi uralmunk csak agyrém marad!”

Azóta bebizonyult, hogy a zsidóság a sajtó monopolizálása után törekszik.

Az ötödik nagyhatalmat magához akarja ragadni és ez 8/10 részben sikerült neki.

De ennek a győzelemnek egy nagy baja esett, a sajtó túlkapása, annak szörnyű kinövései következtében bizonyos kezekben pénzsajtolás lett belőle, mely a nagyközönség előtt már elveszti hitelét és ez megingatja nagyhatalmi állását.

Eleinte félelmes volt ez a hatalom, mely nemcsak a maga körében éreztette hatalmát, de más tisztességes úton haladó orgánumoknak fönnállását is kockáztatta.

Már a hirdetések útján is nyomást gyakorolt a neki nem tetsző sajtóra. A zsidó kereskedők buzgó reklámhősök, akik tetemes összegeket költenek erre, de ha valamelyik lap nem az ő érdeküket szolgálja, megvonják attól ezt a jövedelmet, ezért sok lap meggyőződése ellen is velük simán bánt, vagy még támogatója is lett, annál is inkább, mert a keresztény hirdetők által nem részesült kellő támogatásban.

Találékonyságuk útján befészkelték magukat a zsidó vállalatok a vidéki lapokba is. Kőnyomatos lapokat adnak ki. Ebben vannak vezércikkek, újdonságok, tárcacikkek az ő ízlésük szerint szerkesztve, melynek alapján a gyakorlatlan vagy lusta vidéki szerkesztő kényelmesen kiállíthatja lapját, pár helyi érdekű eseménnyel kell azt csak összekeverni. De az így szerkesztett lapok nagy száma is az ő érdeküket szolgálja.

Az így befolyásolt sajtó útján elérik a zsidó érdekek támogatását és csekély érdemeknek nagy dobbal való lármás és felfújt módon világgá bocsátását. Ellenben olyan dolgok, melyek nem az ő nagyságukat hirdetik, elhallgattatnak, így félre vezették a nagyközönséget sok ideig, mely a nyomtatott betűt magasabb szempontból bírálta. De a túlzás és a nyomtatott betűkben való csalódás ebből is kiábrándítja a közönséget, ezután majd csak maguk gyönyörködhetnek az öndicséretben.

A nemzeti szempont ellen működő, nemzetközi eszméket hirdető lapok, a nemzet kebelében konkolyt szóró, a sajtószabadsággal gyalázatosán visszaélő lapok többnyire csak zsidók kezében vannak, melyeknek egyedüli célja a kis munkások kizsebelése, mely annyira sikerült nekik, hogy jövedelmükből vígan élve, vagyont szereznek.

Legtöbb lapjuk a szabadelvűségbe burkolja magát, szabadságra törtet, de korántsem arra a szabadságra, mely a népet boldoggá tenné, mert ők csak a hullámzást akarják fölidézni, hogy a felzavarodott vízben halászhassanak, ekkor gyakorolják a szabadságot, mert az új jövedelmi forrás nekik. Az elért szabadság nekik módot nyújt más vallások ellen is törtetni, azokat egymás ellen ingerelni.

Szabadgondolkozóknak adják ki magukat, ezeknek sokszor őrületes gondolatmenetét legyezgetik, hogy ezzel is a más vallását gyengítsék, de a maguk vallásához nem engedik a szabadgondolkodókat hozzá nyúlni.

Minden velük ellentétes dolgot, akár milyen közhasznú, bölcs és okos dolog legyen az, maradiságnak, reakciónak neveznek.

Ez a zsidókézben levő sajtó irányelve és emellett az jó üzlet, mert az ő kezükben a sajtó is csak üzlet, sok esetben tisztátalan eszközökkel dolgozó üzlet.

Pedig az üzleti elvek mellett hamar eltörpül a hazafiúi eszme. Az ezer közül elmondunk egy példát. Egy szükséget pótló, új iparág keletkezett a fővárosban, gyártmánya tökéletes volt, kiáltotta teljesen jóságban és árban az osztrák konkurenciát, mely addig abban a cikkben teljesen uralta a magyar piacot. Alig hogy a magyar gyártmány kilépett a nyilvánosságra, küzdvén a kezdet nehézségeivel, a „Pester Lloyd” a bécsi gyárosoknak nemcsak hirdetését és raktárainak felsorolását közölte a hirdetések között, de talán éppen akkor és éppen a „Pester Lloyd” által divatba hozott módon, a bécsi gyár készítményeit, a napi hírek között feltűnően ömledező dicsérő szavakkal ajánlotta olvasóinak. A reklámnak ez a szokatlan módja megdöbbentette a hazai vállalkozókat. Ezeknek egyike személyesen felkereste az akkori szerkesztőt, figyelmeztetvén őt arra, hogy a fővárosban első ízben keletkezett egy gyár, mely készítményeivel bátran sorompóba léphet az osztrák gyárakkal, ez az új kezdeményezés talán a szerkesztőség előtt ismeretlen, ha tudomást szerezne a kezdet nehézsége és azon küzdelemről, mit az osztrák gyárosok a fővárosi kereskedők között az új hazai gyár ellen fölidéztek, nem ajánlotta volna hazai érdekek szempontjából sem oly szokatlan helyen és oly szokatlan melegséggel az idegen gyártmányt. A főszerkesztő ezt felelte: „Ott a toll és a papír, írjon amennyit akar, dicsérje az új hazai vállalatot és annak készítményét, elnevezheti azt remeknek is, dicsérje a vállalat létrehozóit és vezetőit saját tetszése szerint, én azt a napi hírek közé szívesen fölveszem soronkint egy forintért!”

Körülbelül ugyanabban az időben a híres Ráday ki volt küldve mint királybiztos Szegedre, az ott elszaporodott rablóbandák garázdálkodásának megsemmisítése végett. Egy fehér szakállú, vén zsidó is ezen a réven belekerült a csillagbörtönbe. A „Pester Lloyd” erre dörgedelmes cikkeket irt és Rádaynak azonnali elmozdítását követelte. Pedig az, akiért a zsidóság vezető lapja Rádaynak fejét követelte, az egész alföldi rablóvilágnak bűnszerzője volt, ő volt az orgazda, az ő birtokára szállították az elrabolt állatokat, ő ejtette annak módját, hogy azok rendes állatpasszust kapva, valahol nyílt vásáron eladhatók lehettek.

Ez a „liberális” (?) újság kizárólag a zsidó érdekeket szolgálta, mindig megrágalmazta és kicsúfolta az agráriusokat, mikor azok a tönk szélén állva panaszkodtak. De nagyobb kárt okozott azzal, hogy a külvilág ebből a lapból merítette értesüléseit a magyar viszonyokról, melyek nem mindig a nemzet javát szolgálták és mióta más kormány irányítja a magyar politikát, becsületes jó akarattal, azóta ellenzéki állást foglalva el, igyekszik megnehezíteni annak tisztító munkáját.

Még egy naponta tapasztalt igazságot kell elmondanunk. Sok központban nagy összegeket gyűjtöttek össze zsidóék és megvásárolták a forgalmas lapokat tulajdonjoggal és részvénytársaságot alkotva, a tömegesen birtokukba átment lapokat a zsidó érdekek szolgálatára használják.

Ezen érdeket kicsinyes eszközökkel űzik. A zsidó művésznek reklám csinálói igazi dicshimnuszt zengenek érte és ha meghallgatja, megnézi a műértő, felismeri az idegen név alatt bujkáló középszerűséget, míg a más vallásút agyon hallgatják, vagy lerántják. A dicséret és annak ellenkezője is az igazság rovására történik.

Hogy ez a hírlapirodalom a tőzsde szolgálatában áll és szándékosan gyártott hazugságokkal bolondítja a világot, ezt a legfrissebb példával bizonyítjuk.

Rövid idő előtt ez a mondva csinált hírszolgálat csontot nyeletett a német császárral az Achileonban. Az esetet oly veszélyesnek jelezték az újságok, hogy hadihajókat küldtek minden irányban orvosokért. Pár nap múlva kisült, hogy az egész dolog a tőzsde számára csinált hazudozás volt. A nyilvánosság meghamisítása a kereset érdekében igen elharapózott, ezért a legtöbb lap már hitelvesztett, látni ezt a kávéházakban, ahol az olvasó az elébe tett lapokat halomszámra dobja félre, bele se néz, mert tudja, melyik szokott hazudni. De a jobb hírű lapokból is, ha valaki egy új hírt felolvas, a felolvasó és hallgatói záradékul hozzá teszik azt a megjegyzést:! „Ha igaz!?”

Minden zsidót kidicsérni, sőt magasztalni, mást agyonhallgatni, ez lett az irány. A szokássá vált magasztalások után ezen sorok olvasása, képzelhető, rossz érzést keltenek azokban, akiknek jól elfedett hibáikról lerántjuk a lepelt, pedig hálásak lehetnek ezért is, mert nagyobb baj bekövetkezése előtt rámutattunk gyengéikre, hibáikra, hogy tudják a durva segítség alkalmazásának elkerülése végett, hol kell nyesegetni a vadhajtást és gyomlálni a gazt. Az a sok alaptalan dicséret is veszedelmet rejt, mert az csak édesen csengő méreg, mely növeli a hamisításon felépülő hiúságot és kihívóvá, fennhéjázóvá teszi a gyenge embereket, akik nyugodtan követik és elnézik a máson elkövetett igazságtalanságot és az ezen alapuló eredmény magasztalását kéjjel élvezik!

A szépirodalom, melyet ők mívelnek, az erkölcs magasabb színvonalat nélkülözi. A pornográfia mívelői és terjesztői közülük kerül ki, kedvenc színházukba utálatig menő meztelenségeket élvezettel nézik végig családjaikkal, a mozgófényképek mutatványbódéira is rátették a kezüket, de amit néha ott feltálalnak olcsó pénzen, a köznép; jobbérzésének lerontására, azt leírni nem lehet.

A valódi szabadság nemes értelembe véve, mint Isten adta csíra, az emberek szellemében rejlik, az elpusztíthatlan, kiolthatlan életforrás. Ezt a forrást azonban a rossz irányú emberek elzárhatják, felzavarhatják, élvezhetetlenné tehetik, el is temethetik, tévelygéssel, bűnesetekkel, homállyal. De az a piszkos iszapot, a salakot egykor át fogja törni és elárasztani a lelkeket a fénytenger özönével.

 

 

XIX.

 

A szövetkezés

 

 

Gyermekkorunkból, ami persze már régen volt, emlékezünk arra, mennyire tisztelt és becsült volt a kereskedői állás és milyen becsületesek voltak a kereskedők. Akkor ritkaság volt a bukás és ha az szerencsétlen események közt bekövetkezett, annak áldozata nem a vagyonvesztés, de tekintélyének elvesztése fölött volt boldogtalan. Hamis mérték, portéka, élelmiszer hamisítás még nem divatozott.

Ma a tudományos haladás, a szabadságok idejében, a hamis bukás tömeges gyakorlata, a meggazdagodásnak egy neme, bizonyos arcátlanság és a megfontolt, előre kigondolt huncutság alkalmazása ennek a mestersége. Egy kis malőr, ha rajta veszt a kísérletező, a miért a törvény igen enyhén bünteti, a közvélemény csak mosolyog rajta, de ha az gazdagít, ügyes embernek bélyegzi.

A hamis mérleg, az ember egészségét rontó, sőt életét is kockáztató élelmiszerek hamisítása kereskedői ügyesség, csak pénzbeli eredménye legyen.

Hát szabad ezt, az emberek jóvoltának őrzésére hivatott hatóságnak megtűrni? Nem! Annak elháríthatlan kötelessége ebbe a dologba beleavatkozni és törvények által megmagyarázni, hogy a csalás és hamisítás kemény büntetést érdemlő cselekmény, de nem a szabadságnak attribútumai. A közönség se tűrje ezt az eljárást védekezés nélkül. Összetett kézzel, tunyán ne tűrje azt, hogy rossz lelkű embertársa alázatosan hajlongva, mosolyogva és enyelegve kikotorássza a zsebét, melyben a becsületes munkának filléreit rejtegeti és mellette még egészségére is tör.

Elég romboló eredménye volt ennek a gyakorlatnak. A kisemberek kizsákmányolása milliárdokra rúgott. Ez a jó üzlet a zsidókézben terjedt és elég sajnos, a más vallást követő, tisztességesen élni akaró kereskedőket eredményes példával megrontotta, vagy a megélhetés szempontjából hasonló eljárásra rákényszerítette.

Világra szóló nagy hamisító vállalatok nagyban gyakorolták a hamisítást és bizonyos geográfiai területekre, ahol a kereskedelem becsapásra jól be volt rendezve, külön oda illő portékát hamisítottak.

A huncutságnak ez volt a világforgalma. A kereskedelem oly hatalmas lett, hogy a becsületesen dolgozó gyárosra, törvényes tilalom alatt levő dolgokat nagy mennyiségben úgy rendelte meg, hogy az az ő számára hamisítva készíttessék, különben el nem fogadja! — Ez ellen valamit tenni, — szabadság sértésnek magyaráztatott.

És ez ellen védekezni Sándor Pál szerint a kereskedelmi osztály ok nélküli üldözése! A szabadság megsértése! És ezt a képtelenséget az az elfogult úr nemcsak elfajult kereskedő kollégái előtt prédikálja, de el meri mondani nyilvánosan, a törvényhozás termében is.

Hogy miként lehet a közönségnek védekezni ezen veszedelmessé vált betegség ellen, ezt megtanulták az emberek a zsidóság támadásra szolgáló eredményes eszközök felismerése által. Ez pedig nem egyéb szövetkezésnél.

A szövetkezés jól bevált zsidó találmány, mely a kis körből kiindult, árverési szövetkezéstől a kerületi (kagál) szövetségen keresztül kitágult világ szövetkezetté (alliance).

Ezt kell utánozni velük szemben is. Az ő szövetkezetüknek eredményét a nép széttagoltsága igen megkönnyítette. Teljesen elkülönítve álltunk egy módos szervezettel szemben. Az egymagában álló ember nem volt képes már magán segíteni, úgy körül volt hálózva. Ez ellen a körül sáncolással, erőink összetételével védekezhetünk, jól szervezett szövetkezéssel.

Ezen szövetkezetek főcélja a rákényszerített védekezés, a megromlott kereskedelem embertelen, erkölcstelen, szemérmetlenül űzött túlkapásai ellen.

Minél szegényebb a népréteg, annál inkább rászorul a segítségre, rászorul arra, hogy olcsóbban éljen, akit meg kell óvni a könnyelmű kiaknázástól, a felkínált hitel könnyelmű elfogadásától, melyet sokszor pénz hiányából, munkaerejének kizsákmányolásával kell fedezni.

A szövetkezet az ő közös érdeket szolgáló ténykedésével a széttagolt, szegény, kiaknázott népet egy családdá forrasztja, melyben kifejlődik a testvéries összetartás, a közügyeket megértő emberek tömege, mely a legújabb erősséget, a bojkottot is fegyver gyanánt fel tudja használni úgy a bevásárlásnál, mint a véres verejtékkel előállított termelésének eladásánál is. Biztosra vesszük, hogy ezt a védekezést is szabadság sértésnek fogják bélyegezni Rontó Pálék, amivel az utókor előtt örökké nevetségessé teszik magukat. De éppen ez a lárma igazolja a védekezés eszközének helyes megválasztását. Láttuk, hogy a zsidóság a helyi szervezkedéstől fogva az országos, végre a párisi Alliance világra szóló szervezetéig fejlődve, a más vallásúak vagyonának kisajátítására szövetkezett és ezen szervezetével csodálatos eredményeket ért el. Igen természetes, hogy a modern védekezési eszközöknek is hasonlóknak kell lenni, hogy azzal eredményt érhessünk el. Minden szövetkezési formát mohón meg kell ragadni, mely a mentésnek egy-egy irányát tűzte ki feladatul, ilyenek első sorban a gazdaszövetkezet, mely a nemzeti termelés legértékesebb, az ország legszámosabb munkásainak boldogulásáért alakult, mely felkarolja, segíti, folyton ismerteti a védekezés minden eszközét és ezzel nemes, hasznos és hazafias munkát végez. Ebben a szövetkezetben benn kellene lenni minden papnak, tanítónak, gazdatisztnek és közvetve a falusi szövetkezetek útján minden kisgazdának. Ez a tömegbe gyűjtött erő hatalmas ellenállást képes majd kifejteni és visszafordítani a rossz útra irányított szekér rúdját. Sorakozzanak a védelemre szorult emberek a fogyasztási, értékesítő, termelő, hitel, bérlő, biztosító, tejtermelő és értékesítő szövetkezetekbe, mert azok mind megóvják a munkálkodó embert a kizsarolástól és megtanítják sok olyan hasznos dologra, amelyről eddig fogalma sem volt és ezen hiányos ismerete hathatós eszköze lett ellenfelének.

A büntetéssel fenyegető törvény, melyre nagy szükség van a zsarolás, csalás, hamisítás korlátozása végett, sem védi meg oly biztosan az embereket, mint a szövetkezés. A csaló rendesen jó számító és ha látja, hogy az eredmény nagyobb lehet a rizikónál, merényletet követ el a törvény ellen már puszta szokásból is, mert hiába, az ember olyan, mint a tormába esett féreg, rossz szokásainak is rabja lesz.

Ha a közönség szenvedő része a szövetkezéssel való védekezés útjára lép, alkalma sem nyílik a megszokott rossznak gyakorlására és ez talán hamarább fogja jobb útra téríteni, mint az esetleges büntetéstől való félelem.

A magyar középosztálynak szemére vetették, hogy nem foglal helyet a kereskedői pályán és ezt azzal indokolták, hogy nem akar dolgozni! A butaságig büszke! stb. stb. Pedig ez is merő hazugság, az ifjú dzsentri nemzedéknek apró kicsinyes hibái mellett meg volt az a sajátsága, hogy mint becsületes, egyenes jellemű, őszinte, szókimondó, hazafias, áldozatokra készséges, jóhiszemű ember nem kedvelte meg a divattá vált kereskedői szellemben azt a foglalkozást, mely az ő természetével ellentétben állt, kerülte és lekicsinyelte azt a pályát, melyen a hamisítás, tettetés, hazugság képezik az érdem, a haladás, a vagyonosodás alapját. A kereskedelem Magyarországban nagyobb részt rossz kezekben volt, mely erkölcsi és nemzeti szempontból tekintve, rossz irányban mozgott. Az osztályok összeforrását ez meggátolta.

Nemzeti szempontból ítélve, ki érezhetett vonzalmat olyan testülettel szemben, mely mindent elkövetett, hogy a hazai termelés eredményét úgy a mezőgazdaság, mint az ipar terén nem az ország javára emelni, de minden furfangos eszköz felhasználásával leszállítani iparkodott, tehát a magyar ipar elnyomásának igen hathatós tényezőjévé vált.

Az elnyomó ország nagy cégeinek bizományosai voltak a mi kereskedőink, akik jó terméseink árát lenyomni, azokat az elnyomó ország nagy kereskedőinek felgazdagítására kiszolgálni és külön a mi számunkra készített hitvány ipartermények jó pénzen való elhelyezéséről gondoskodva, a hazai ipar fellendülését megnehezítették, sőt sok esetben lehetetlenné tették. Szóval a zsidó kereskedelem az ország politikai ellenségének táborához tartozott.

Ezen a bajon csak becsületesen szervezett és lelkiismeretesen vezetett szövetkezetekkel lehet segíteni, ahol erkölcsös irányban nevelt szakértő kereskedők úgy a társadalmi, mint a nemzeti érdekeket fogják szolgálni és hasznára lesznek mindazoknak, akik becsületes munkával keresik kenyerüket és megakadályozzák, hogy ezeknek keserves keresetük árán az élősdiek dúsan lakmározzanak.

A zionisták jaffai bankja eddig 28 mezőgazdasági szövetkezetet alakított, félmillió tőkebefektetéssel, a zsidók palesztinai megtelepítésének lehetővé tétele végett. Azt tapasztalták, hogy ez az eljárás teljesen bevált és e célból nagyobb alapot fognak gyűjteni. A szövetkezés európai nyílt ellenségei íme fölismerték a szövetkezés jótékony hatását és azt tetemes pénzsegély alkalmazásával elősegítik.

 

 

 

XX.

 

A kereskedő

 

 

Ősidőktől fogva főleg kereskedéssel foglalkozott a zsidóság. Közvetítő szerepe kitűnik az őstörténet hagyományaiból. Rabszolgák és leánykereskedés biztos és jövedelmező bevételi forrása volt. Egyiptomi József története is arról tanúskodik, hogy a testvér eladása is pénzforrás volt.

De egész történetünkön végig haladva látjuk, hogy ha a kereskedéssel bőséges eredményeket értek el, fennhéjázás, bukás és kivándorlás volt a következmény.

Egyiptomi József által elért szabadságok után bekövetkezett szokott útján a visszaélés, a megrendszabályozás és Mózes vezetése alatt a tömeges kivándorlás. A sok nélkülözéssel járó hosszú vándorlást Mózes javító eszköznek használta az elveszett erkölcsi érzék visszaszerzése végett.

Salamon király igazi nagykereskedő volt, aki közvetítő kereskedést rendezett be India és Fönícia között, arany, tömjén, fűszerek és drágaköveken kívül jó pénzen szállították a rabszolgákat a föníciai gyáripar és a leányokat a soknejűek és Afrodite szolgálatára.

A kereskedői szerencse ekkor megártott a nép hitének. Molochot és Asztartét kezdte imádni a zsidóság. A törvények számtalan megsértését nemcsak a nép, de maga Salamon is elkövették összeharácsolt kincseikkel és számtalan ágyasaikkal. Majdnem kielégíthetlen lett a király pazar élete, azért az adók megsokasodtak, az erkölcsök megromlottak, az ifjúság ferde nevelésben részesült, a vallási érzés meggyengült. Ez volt az akkori kereskedőnép történetileg hű képmása.

A mai cselédközvetítés, leánykereskedés, pálinkamérgezés sem egyéb, mint a gyenge emberek feletti győzedelmeskedés, hogy azokból jól kiaknázható rabszolga váljék. Mintha egy fajnak eredendő bűnét látnánk végighúzódni az egész történeten.

Ha a zionisták terve eredményes lesz, jó lesz ezt figyelembe venni és esetleg olyan alapszabályokat készíteni az új haza népének, hogy annak fennállása hosszabb időre biztosítva legyen.

De lássuk csak, hogy nézünk ki jelenleg kereskedelmünk szempontjából.

Nem ritkán éri manapság a keresztény felekezetű lakosságot az a szemrehányás, hogy távol marad a kereskedői hivatástól.

Az öregek jól tudják, hogy ez a szemrehányás a régi időkben nem volt hallható, amikor ez a pálya nem volt megrontva, amidőn az a tisztességes megélhetést, sőt a vagyonszerzést is a korrekt embernek biztosította.

Emlékezünk még arra az időre, amidőn az alföldi gabonatermést a híres bajai, a dunántúlit a győri keresztény gabona-kereskedők vásárolták össze és az ország termés feleslegét ezek a tekintélyes, gazdag kereskedők szállították a külföldre.

A kendertermelés feleslegét bácskai keresztény cégek vásárolták és küldték ki Angliába. Ezen nagy cégek ivadékai ma is vagyonosak és tekintélyes nevet viselnek.

A városokban a keresztény posztó-kereskedők, fűszeresek, vasárusok soká fennállott tisztességes cégek voltak. A keresztény borkereskedők a különféle borvidékek ismert cégei voltak, de az Engel-borok nem is rontották el akkor a magyar bornak jó hírét, úgy hogy a meghódított külföldi piacok elzárattak előle.

A pesti hengermalom tiszteletet gerjesztő világcég volt, mert esze ágába sem volt a jó magyar búzát balkán szeméttel keverni.

Az üveggyárak, gyufagyárak nagy kiviteli keresztény vállalatok voltak, sok ezer embernek adván kenyeret, tulajdonosaik pedig tekintélyes, gazdag emberek lettek.

A zsidó kereskedelmi irány ezt mind megváltoztatta. Régebben a magyar kereskedő a jó minőségű portékát, a maga tisztaságában forgalmazta itthon és a világpiacon s féltékenyen vigyázott az árú hírnevére és ezzel a maga tisztességére. Még a rossz nyelvek sem találtak kivetőt rajta.

A modern kereskedés rávetette magát a jól megalapozott térre, kevert, kavart, hamisított, kotyvasztott és ma már a halált okozó italmérgezéstől sem retten vissza. A keverésből eredő pillanatnyi haszonért sérelmet okozván a termelőnek, az ország jó hírének.

Aki ilyen eszközökkel nem dolgozik, nem tud megélni az egykor oly szépen gyümölcsöző, tisztességes pályán.

Élelmességnek nevezték a kotyvasztást, akik kevesellették az állandó polgári hasznot, akik hamisítással, merész keveréssel növelték jövedelmüket.

Így veszítette el az ország a külföldi piacokat és vele terményeinek jó hírnevét, pedig ezek a piacok meg voltak már hódítva, sokat fogyasztottak és jól fizették jeles terményeinket.

A zsidó kereskedelmi szellem lelkiismeretlen kapzsisága veszítette el jeles terményeink biztos piacait az ország kárára.

Önérzetes, tiszta kezű emberek ilyen körülmények között nem állhatták meg ezen a pályán, de nem is akarhatnak arra rálépni addig, míg ezek a tarthatatlan viszonyok meg nem változnak.

Ha vissza akarjuk hódítani az elveszett külföldi piacok egy részét, mert sajnos, már csak egy részéről beszélhetünk, mert őket rákényszerítették ezek a szerencsétlen viszonyok, hogy bennünket kikerülve, segítsenek magukon, akkor más irányú ténykedésre kell tanítani ezen pályán mozgókat, amire főleg a vevő közönség rászoríthatja őket, minden adandó alkalommal éreztetvén velük eljárásuk ferdeségét, másrészt a szövetkezeti úton segíthetünk magunkon. Ha a termelő gazdák állítanak szövetkezeti malmokat, melyből keveretlen magyar lisztet adnak el, ha a bortermelő vidékek szövetkezetei hamisítatlan bort árulnak, ha a mindennapi élet szükségleteit jól kezelt szövetkezetek fogják kiszolgálni, akkor a magyar ifjúság ezen szövetkezetekben kiképezheti magát becsületes kereskedővé, mely osztály képes lesz helyrehozni a megtépett kereskedő pályát, mely nem fogja megtűrni, hogy teszi hitelvesztetté az ország legbecsesebb foglalkozását, legjobb terményeit, egy foglalkozási ág, mely hivatva volna tisztességes megélhetés mellett, a magyar föld páratlan gyümölcseit a maga kitűnőségében fenntartva, a világversenyben régi tisztességes helyét visszahódítani.

Ezt azonban csak egyenes úton lehet elérni, nem a hazudozás, a hamis esküdözés, a képmutatás, az árú hamisítással, — mert ez a szereplés lejárja, sőt már le is járta magát, — azért a sok bűnös, talaját vesztve, most már házról-házra járva kupeckedik, vagy a vásárokon űzi kis hamisságait, ahol a kisember pálinkagőzbe fojtott eszét kijátszhatja.

Ez a kereskedelem csődje, ebbe pedig jó gondolkozású ember nem kívánhat bele menni.

A züllött zsidó kereskedők jól organizált serege visszataszító, ocsmány módon űzi fölösleges beavatkozását az országos vásárokon. Vajon kissé önérzetes embernek volna-e kedve ilyen foglalkozásra, amely sajátlag a jobbmódú kereskedő cégek kirendeltségét képezi, azzal a főfeladattal, hogy korlátlan piszkos furfangjával a munkás és a termelő létét, minden birtokcsere alkalmával lehetőleg megtámadva, kihasználja az ő megtollasodott küldője javára.

Már az iskolában kellene a kisembert ezen ocsmányságok védelmére megtanítani és rávezetni, hogy mindezeken csak a szövetkezeti berendezkedés segíthet.

Látjuk a kisember szorgalmas, nehéz munkáját és szomorúan látjuk, hogy az nem biztosít már neki eredményeket, mert azt a szabadság körmös angyalai kikaparják a szájából is és rákényszerítik a szegény, tudatlan embert az önmegtagadásnak, a fájdalmas nélkülözésnek negatív takarékosságára.

Majd ha a pozitív takarékosságot megtanulják a szövetkezés útján, mely nem az önmegtagadásban keresi az eredményt, hanem az okos termelést, a hamisítatlan cikkek jutányos bevásárlását, a véres verejtékkel termelt fölöslegek hasznosabb értékesítését, az olcsó hitel forrását, akkor az ő zsarolójának most jól megvédett serege ketté válik, az egyik fele majd kapát vesz a kezébe, szaporítván az ország termelő rétesét, a másik részéből zionista lesz, akinek szívből kívánunk szerencsés utat és jó egészséget annak a csapatnak, mely a neki adott szabadságot erkölcstelen szempontból magyarázva, egy országnak megrontását idézte elő azáltal, hogy a hazai ipar jó készítményeivel szembe állította Ausztriának úgynevezett Balkán cikkeit és ezzel a hazai ipar elnyomásának legveszedelmesebb eszközévé vált.

A számtalan példa közül álljon itt csak egy. A gácsi, brassói és más tisztességesen jó anyagból készült posztó nem kelt el itthon és ezek a vállalatok nem tudtak felvirágozni, mert a kereskedelem az olcsó bécsi rongyot kínálgatta, mely csak külsőleg volt felcifrázva, de rossz, olcsó anyagból készült béltartalma és rövid tartósságra nézve, becsapták vele a vevőt. Ezen okból a magyar ipar egy ága sem tudott föllendülni, mert saját kereskedelmünk bojkottálta azt.

Ilyen kereskedelmi irányzat mellett hiábavaló volt a közgazdaság emelését célzó politikusok erőfeszítése.

A nemzetgazdaság terén akkor jöhet létre értékes nemzeti vívmány, ha a fogyasztó közönség addig bojkottálja a selejtes raktárt, míg annak tulajdonosa észre tér és belátja, hogy neki is jobb az élvezett polgári jogok mellett, a hazafiúi kötelességet is felismerve, vevő közönségét serkenteni a honi ipar támogatásában.

Ki merné tagadni, hogy eddig a mi kereskedelmünk többsége ennek ellenkezőjét cselekedte.

A kis ipar nyomorúságát részletezve le sem kell írni, hiszen mindenki tudja, hogy a szabó az osztrák balkánposztós ruhakereskedőnek; az asztalos a bútorkereskedőnek; a cipész a bakkancs-liferánsnak, a sok szegény varrónő a vászon-kereskedőnek kiéheztetett rabszolgája.

A magyar középbirtokosság 9/10 része tönkre ment. Ennek az osztálynak meghurcolása és lekicsinyléséről bőségesen gondoskodott a liberális zsidó sajtó. Lustának, tehetetlennek, tudatlannak, hiúnak, maradinak elnevezvén, bukását az igazságnak elkerülésével ezen tulajdonságainak rótta fel.

Pedig annak más oka van. A kereskedelmet támogató, vele osztozkodó, sajnos túl soká tartott, szabados irányzat ölte meg ezen osztályt. Megölte az ötforintos búza, mikor annak termelése a tudósok számítása szerint 7 ½ forintba került, a heremag ring. A 16—20 krajcáros marha ár, mely a gazdának minden darabnál 40—50 forint veszteséget eredményezett. Ez tette tönkre a középbirtokos osztályt, mely midőn a szerencsétlen irányzat végett, érezvén bukásának rövid időn való bekövetkezésének kikerülhetlen tényét, minden felszólalása félre-magyaráztatott, a dicsőített szabadelvűség elleni veszedelmes ellenzékeskedésnek nyilváníttatott. Még az akkori kormány és a parlament sem tett a baj elhárítására semmit, mert az az akkor uralkodó elemekkel szövetkezve, inkább a közgazdasági tevékenység jövedelmező áramlatában úszkált.

A jó siker tartalmú búzának nyakára hozták a balkán szemetet. Malmaink a termelő támogatása helyett annak megrontói lettek. Rétes tésztát háziasszonyaink már a magyar lisztből nem tudtak készíteni, a piacot úgy ellepték a liszt hamisítványok és a fogyasztó csak olyan drágán kapta a hamisítványt, mintha jó siker tartalmú lisztet vett volna. Elég soká tartott ez az 5 forintos búza állapot és annak kevergetése, amely éppen elég volt a középbirtokos megbuktatására és a városban készpénzből élő emberek megrontására. A termelő 16—20 krajcárt kapott ebben a szerencsétlen időben jó minőségű hizlalt marhájáért, amikor a fogyasztó 80 krajcártól 1 forintig fizette a húst; igen ám, de milyen hús volt az, a sovány, hitvány balkánmarha húsát fogyasztottuk mi drága pénzen; olyan áron a jó, magyarországi hízott állatok húsát Bécsben élvezték. Nálunk az előkelő vendéglők és a gazdag kereskedő urak Bécsből hozatták a jó húst, mert itt egy jó falathoz sem lehetett hozzáférni.

Ezek az olcsó árak gazdagították a kereskedőt és tették tönkre a termelőt, ezek a drága és rossz élelmiszerek rontották meg a városi embereket. Ez a magyar kereskedelem bűne, melyet az akkori közgazdaságban tevékenykedő társa, a hatalmas politikai irányzat, hűségesen támogatott.

Ezen, elég sokáig tartó merkantil érdekek irányzatának az volt az eredménye, hogy a zsidóság bámulatos gyorsan felgazdagodott, míg a mezőgazdasággal foglalkozó rétegek elpusztultak, a munkásnép pedig kivándorolt.

Tisztán látó, körültekintő politika hozhatja csak a harmonikus haladást létre, mely nem engedi azt a túlcsapást, hogy a népnek egyik rétege hirtelen felgazdagodhasson a másik réteg rovására, melynek nagy része a nélkülözésre, sőt a kivándorlásra is rákényszeríttetik.

Korlátlan szabadság, szabad kereskedelem, szabad verseny, ez volt a merkantil tábornak jelszava és ezt gyakorolva, mi lett az eredmény? Az, hogy a meggazdagodottak, kényük kedvük szerint rendelkeznek a népnek számottevő részével, de rendelkeznek úgy, hogy a törvény rovására a tág lelkiismeretűek hirtelen meggazdagodnak. Ezt az állapotot elég szomorú példákkal igazolja a városban élő kisiparosok, kézi munkások és munkásnők sokasága is, akik a boltosoknak dolgoznak, ezek alkotják a kivándorlók egyik részét, a merkantil tábor által kizsarolt és elbolondított mezőgazdasági munkások adják a másik részét.

A kereskedői pályának akkor lesz vonzó ereje, ha abban is irányító lesz minden bölcsesség kezdete: az erkölcs, mely korlátozza a vágyakat és mérsékli a szenvedélyeket. Ezt a vágyakban nevelt emberek maguktól már meg nem csinálják, mert a beteges fejlődés a magasabb emberi érzés fogalmát meggyengítette, de sajnos, sok emberben egészen megsemmisítette. A megmérhetetlen gazdagodási vágyat csak új kereskedelmi törvények és igazságosabb alapokra fektetett kereskedelmi szokványok mérsékelhetik.

Azáltal, hogy az államnak hatalmi köre a kapitalisztikus érdekek védelmére hajlott, elértük azt a szomorú állapotot, hogy egy maroknyi pénzgazdag emberrel, — akik a luxust mindig korlátlanabbá, az erényeket gyöngébbé változtatják, — szemben áll a nyomorba esettek nagy tömege.

Előkelő jogtudós nyilvánosan kimondotta a mi kereskedelmi törvényeinkről és annak hatásáról, hogy az a társadalmat is kommercizálta, vagyis ezt a szellemet uralkodóvá tette és annak fattyú-hajtása széltében elterjedve, nagy körben gyakorolta romboló hatását, ezért sokan érezték ennek a szabadságnak ferde hatását.

A törvényhozás is megérezte ezen fattyú-hajtások rombolását, azért 1900-ban törvénnyel akart gátat vetni a csaló ügynökök garázdálkodásának.

Alig zavarták el ezt a veszedelmes sereget az egyik térről, azonnal találtak más nyitva hagyott teret, most a könyv-ügynökök, varrógépügynökök, vasalt nadrágú, simára fésült, elegáns fellépésű, magyar nevű, előkelő firmákra hivatkozó hada szállta meg az országot, újabb és újabb fogásokkal lépre csalni az áldozatokat, akik a be nem váltott ígéretek után, a budapesti bíróságnak százával gyártott elmakacsoltak táborában duzzognak.

Lám, ahol a törvény vagy hatóság egy kivételes jogot nemes szándékból fennhagy, azt megszállja az a kereskedő szellem rontó hada, melyet ostorozni kell szavainkkal és megrendszabályozni törvényekkel, ha még oly nagy lesz érte bizonyos helyeken az óbégatás.

 

 

 

XXI.

 

Az uzsora

 

 

Az uzsora legocsmányabb, legbecstelenebb formája a kiskorúakkal űzött nyerészkedés.

Isten a megmondhatója, mily sok értékes anyagot veszít a társadalom ezen lelketlen nyerészkedés révén, mely a tapasztalatlan, kiforratlan ifjaknak, saját sírjuk megásási munkájából jövedelmi forrást alkot magának. És milyen utálatos ezen munkálkodás körül a törvénynek kijátszási módja. Mennyi fájdalmat és gyötrelmet okoz ez a förtelmes üzlet sok tisztességes szülőnek és mily csekély a kárt okozó bűnhődése, a kárt szenvedő fájdalmával összemérve.

Ettől a piszkos üzlettől nem a keserű könnyek, nem a szülői átok fogja megóvni a társadalmat. Csak a legszigorúbb törvényes büntetés alkalmazása fogja leszoktatni az elfásult lelkű embereket a könnyen kivihető rablástól. Rájuk a fájdalom könnye hatással nem bír.

A Talmud (R. Dávid Kimchi 15. 5.) verse ezt tanítja: „Tiltva van az uzsora zsidóval szemben; idegennel szemben meg van engedve."

Ez az uzsorának vallásalapon való felszabadítása, a keresztény felekezetekkel szemben.

A recepció megtörténte után, a közszájon forgó hangzatos szabadelvűség feltámadása idején, szabaddá lett az uzsora. Egyesek és bankok kezében felvirágzott az, melytől a tisztességesen gondolkodó úri nép sem, de legkevésbé tudta magát a kisember megóvni.

Az uzsorás behízelgő módon, szép szóval, pálinkával, segítő, jóakaró barátságot színlelve, kiszemelt áldozatainak gyengéit kilesve, maga iránt bizalmat keltve, belopózott áldozatának lelkébe, akit apró szívességekkel, gyengéinek legyezgetésével, csábító ígéretekkel, később fenyegetéseivel leköt, lépten-nyomon újabb bilincsekbe fűz, ha kell megaláz, a kis ember elégedetlenségét, kedvetlenségét testet-lelket mérgező pálinkával oszlatja el, azzal villanyozza hanyatló testi erejét, hogy kihasználhassa az elnyert vagyonka után testi erejét is, a rogyásig.

A parasztságnak ezen szabadság útján elért jelen állapota rosszabb, mint valaha volt a jobbágyság korában.

És ez a baj nálunk úgy elharapódzott, oly mély gyökeret vert, oly széles terjedelmet öltött, hogy az már veszélyezteti az állami létet, mert annak egyik leghasznosabb rétegét elbutítja, közömbössé teszi, sőt hazájával is ellenséges érzületbe sodorja, azt látván, hogy az ország egyik gazdagodó rétege tömegesen fosztogatja ki szabadelvű jogi formák között az egyiket a vagyonából, a másikat keresetének eredményétől a nélkül, hogy az állam emberi érdekeit, veleszületett jogaiban megvédene.

Ilyen a fennen hirdetett szabad verseny eredménye! Az egyéni szabad érvényesülés szabaddá tette a Talmudnak fentidézett törvényét és kiszolgáltatta a jámbor lelkű embereket az uzsora romlásának.

A gyakorlati élet exigenciái áldozatul estek a csillogó jelszavaknak. A tisztességhez szokott igaz emberek természetében rejlő jóhiszeműségükkel felültek, azt hívén, hogy a szabad verseny is csak a tisztesség határai között mozoghat és nem gázolhat bele az erkölcsi érzés szentélyébe.

Ennek az állapotnak a végeredménye a használható, erős, csontos, munkaképes elem romlása.

Nem csak mi, más előrehaladottabb nemzetek is átélték a hangzatos jelszavak által felidézett bajokat.

De azok nem vártak addig, míg a baj az ország javarészét kifosztja, másrészét kivándorlásra erőlteti; azok nem nézték tétlenül, mint zsákmányolja ki a lelkiismeretlenség, a furfang és a vallás által megengedett hittétel az ifjak könnyelműségét, a népnek tudatlanságát, szorultságát, jóhiszeműségét.

Felismerték ott idejében a fosztogatásnak kitett elérnek védelmének szükségét és visszatérlek csakhamar az uzsora tilalmához, némely helyen egész országra, más helyen egyes mételyezett országrészekre alkalmazva.

Az uzsora egykor a keresztény társadalomban dehonesztáló dolognak tartatott, megvetés tárgya lett annak gyakorlója.

Ma dicséretes okosságnak tartatik, ennélfogva a bajnak elterjedése nyilvános, eredményes, gazdagító gyakorlata már megmételyezni kezdi a keresztény társadalmat is. Példa reá a híres magyarcsékei tömeges uzsoraper, melyben már a szabadelvű világban szerepet játszott keresztény urak voltak a zsidó doktor mellett a főmesterek.

A most hatályban levő törvények nálunk nem felelnek meg, mert büntető rendelkezései hiányosak, enyhék és a hivatalos üldözést nem tartalmazzák.

Világos és minden kétséget kizáró szigorú törvényes rendelkezésre van szükség, mely lehetővé teszi az uzsora teljes kiirtását, mert az állam kötelessége, államfenntartó néposztályát a kizsákmányolás ellen hathatósan megvédelmezni és megismertetni azt az igazságot, hogy a szabad egyéni érvényesülés, csak a tisztesség határai között jogosult.

Miután azt látjuk, hogy a baj az ország leghasznosabb termelő rétegének romlását idézi elő, akkor a bajt gyökerében kell megtámadni. A baj minden egyes jelenségei ellen szükséges a szövetkezeti védelmet teljes erővel létre hozni és állami támogatással megerősíteni, mert a szövetkezeti intézmény az, mely az ő különféle alakzataiban hathatós védelmet nyújt az uzsora különféle módozatai ellen.

E mellett a szigorú törvények is alkalmazandók a hivatalból való üldözés felvételével.

Legjobb példa erre a francia köztársaság törvényhozása, mely elrendeli, hogy ha a polgári bíró uzsorás jogügyletet talál, az ügyiratokat hivatalból tartozik áttenni az ügyészséghez.

Ha a törvény így intézkedik a csalafintákkal szemben, nem történhetik meg az a szégyenletes eset, csak egy példát emelve ki a sok közül, hogy egy zsidó közjegyző két cserélő fél között szerződést készít, melyben az egyik, a zsidó fél tartozásának fizetésére 14 napi határidő van kikötve és ugyan az a zsidó közjegyző 3 nappal a szerződés kelte után, az adós félnek kiad egy közjegyzői okmányt, mely szerint a zsidó adós imént becserélt birtokára, annak fia, egy eladási és terhelési tilalmat kebeleztethet be, mely által a keresztény hitelezőnek az első szerződésben jelzett követelése elveszett. A per folyamán a felsőbb bíróság a zsidó közjegyzőt alaposan megleckézte mint egy iskolás fiút, ami neki egy csöppet sem ártott, mert az illető még ezután politikai szerepet is játszott a főváros egyik szabadelvű táborában. Helyes törvénykezés mellett a bíróság ilyen esetben az iratokat átadja az ügyészségnek, akinek legenyhébb indítványa az lehet, hogy az ily ténykedésen rajtaért ember, közjegyzői teendők végzésétől eltiltassék és az ítélet nyilvánosságra hozassék.

Szükséges az is, hogy a dehonesztáló cselekmény megbélyegző következményekkel köttessék egybe. Az uzsorásnak fogház, a visszaesőnek fegyház legyen az orvossága tetemes pénzbírság mellett, hogy ne terhelje a romlott ember a tisztességes emberek közterhet, de had érintse a pénzbeli bírság a haszonlesőt kapzsiságának legérzékenyebb részén.

Az az idegen pedig, aki a nép szipolyozásával hálálja meg az ország vendégszeretetét, toloncoltassék ki szülőföldjére, örökké tartó visszatérési tilalommal és a közönség tájékoztatása végett az ilyen ítéletek legkiterjedettebb mértékben közzéteendők. Ha a szabad Svájc és a szabadelvű francia köztársaság a legszigorúbb törvények alkalmazásához nyúlt, Magyarország hírneve sem fog kárt vallani, ha a Talmud romboló szabályai ellen, hasonló rendszabályokkal fog védekezni.

 

XVI.

 

A parcellázó hiénák jövedelmező munkája

 

 

Pár év előtt új tere nyílt a spekulálásnak, ennek neve „földuzsora.”

A spekuláció ezen irányának átkozott következménye szintén akkor fog kiderülni, ha késő lesz. A proletárságnak egy új faja fog feltámadni a csalódott kisgazdák tömeges nyomorúságából.

Ha a kisgazda a megvásárolt birtokot gazdasági jövedelmezhetőségének értéke arányában veszi meg és ha abba egy kis mérsékelt kamatú adóssággal vonul is be, ez nem volna baj, sőt ez a mozgalom a birtokmegoszlás egészséges arányát hozná létre.

De sajnos, ezt a mozgalmat is a spekuláció vette kezébe, azoknak a kis takarékpénztáraknak segítségével, a hova a jámbor vevőt beterelték és megvétették vele a birtokocskát két, háromszor magasabb áron, mint amelyet a föld gazdasági értéke képvisel. A megvétel alkalmával magas kamatú kölcsönnel megterhelték a kis ember régi és új birtokát.

Ezen eljárást főleg a bevándoroltak gyakorolják, akik a haza sorsával egy csöppet sem törődnek. Miután ezen eljárás sok ezer ember boldogtalanságát hozza létre, az előtt szemet hunyni nem lehet, sőt bűnnek rójuk fel, hogy ezen a téren is nyakunkra hagytuk nőni az idegen jövevényeket, akik kivándorlásra serkentik a gazdasági munkásokat, sőt sokféle csalafintasággal kieszelték eltávozásuk lehetőségét, jövedelmet húzván ebből is és jövedelmet húztak a szegény munkás amerikai munkájának eredményéből is.

A munkáskéz hiánya pedig, melyet ők idéztek elő, az egész gazdálkodási viszonyokat megrontotta.

Ez a szemérmetlen haszonlesés még katonai erőnket is gyengíti, mert éppen az épkézlábú katonaköteles embereket szerették kicsempészni a külföldre.

De lássunk egy előttünk lepergett eleven példát, hogy lesz az úr is, a paraszt is a hiénák közprédája.

Egy, az alföldön tartózkodó fiatal magyar mágnásnak meghalt az apja, kinek nagy kastélyát, szép parkját és jól termő birtokát egy csomó adóssággal megterhelve örökölte.

Az új birtokos, aki a Teréziánumban nevelkedett és követségeknél viselt hivatalt, házilag kezelte a birtokát, olcsó Jánosokat alkalmazva, a felügyeletet úgy gyakorolta, hogy délelőtt vadászott a felső tagon, délután az alsón.

Persze, hogy rövid idő múlva bajok merültek fel.

A hiénának az a természete, hogy messziről megérzi a dögszagot, melyet ha másként hozzá nem férhet, éjjel a földből is kikapar. Első sorban a legközelebbi mezőváros takarékpénztárát volt kénytelen fölkeresni a birtokos egy kis váltó-kölcsön felhajtása végett, de éhez három aláírás szükséges. Ez kellemetlen meglepetés, mert magaszőrű embert erre a szívességre nem akar felkérni. Nem baj! a direktor módját ejti, hogy ezt a kis szívességet megteszi két helybeli vállalkozó, az egyik csekély ¼ percentért, a másik barátságból azon ígéret kikötésével, hogy a birtokos úr idei termését csak neki adja el a folyó piaci ár mellett. Azt nem is kellene megemlíteni, hogy a két kisegítő úr bevándorolt urak voltak és az, aki a termés átvételére ígéretet nyert, persze hogy véletlenül, gyakran megfordult a birtokon, mindenkor fölkeresvén az urat, akinek vagyoni és életviszonyait kedves humoros tolakodással megrostálta, jó tanácsok kíséretében. Addig magyarázgatta, addig édesgette, míg lépre ment az úr, sokszori látogatója beállt börze ágensnek, ide-oda repült a vasúton, néhány apró nyereség teljesen fogollyá tette a jó urat, egyszerre megfordult a kocka, beállt a veszteségek sorozata és elkezdődött a váltó-láz, már a hitel megvonása is kilátásba volt helyezve, de Baicesz úr ekkor is tudott tanácsolni.

Egy kis pénzes házasság és minden meg van mentve. Ezt is kijárta az ágens. Jött a menyecske, hozott sok pénzt, melyet azonnal átadtak a szép férjnek. Három hónap múlva a hozomány is elúszott a börzén. A szép férj élete tragikus véget ért. Az ágens pedig nagykereskedést nyitott a fővárosban.

A birtok birói zár alá került, a fölszerelés potom áron lett elárverezve, de úgy, hogy minden a másik zsiráló zsidó kezébe jutott. Ez kapta meg haszonbérbe a birtokot is, a jogi dolgok befejezéséig. Ez alkalommal kiderült, hogy egy birtok hirtelen való kizsarolását oly mesteri módon senki sem tudta volna oly alaposan és gyorsan megcsinálni.

Két év teliét bele, mig a birtok maga árverés alá került. Azt megvette egy fővárosi bank, mely nagy összeget követelt kifizetett tőzsde különbözetekért.

Az új tulajdonosnak nem volt szándéka a birtokot újra fölszerelni és azon gazdálkodni, áruba bocsájtotta a helybeli parasztoknak olyan becsárban, mely minden körülmények között a gazdasági jövedelem tőkéjének megfelel és hajlandó volt a vételár egy részét 6%-ra hitelezni néhány évre.

De a hiéna befolyása alapján senki sem vett egy hold földet sem, minőség szerint becsülve 80—200 frt között.

Rövid idő múlva más kézbe kerülvén a birtok, a parcellázó mester pálinka szó mellett ugyan azt a birtokot eladta 200—400 forintért ugyan azoknak, akik azelőtt bele nem mentek az olcsó vételbe. A vétel alkalmával bőven hitelezett a kisvárosi takarékpénztár 8% és egy kis mellékköltség felszámítása mellett. Ennek a takarékpénztárnak igazgatósági tagja volt ez a bérlő és parcellázó nagy mester, aki ezt az üzletet két vármegyében lendülettel és nagy eredménnyel folytatta.

Ennél a lendületes üzletnél az érdek a nagy haszon, az üzlet háborítlanul és könnyen lebonyolódik, mert a nép az által is bele ugrik a reá nézve káros műveletbe, mivel a főszolgabíró az érdekelt takarékpénztárnak szintén igazgatósági tagja, a községi jegyző pedig a vállalkozónak segítőtársa. Így érthető, hogy a felkínált olcsó vétel nem sikerülhetett, mert a zsidó elküldött egy deputációt a jegyzőhöz, aki ékesszólással lebeszélte őket a vételről, azzal végezve mondókáját, különben fáradjatok be a főszolgabíróhoz, az a nép jólétének őre, ő tudja a legjobb tanácsot adni! Hogy ott mit mondtak a népnek, azt ki lehet találni, hiszen az olcsó vételre senki sem jelentkezett.

Íme egy példa az életből merítve, mely igazolja, hogy az idegenből betolakodott zsidóság egyaránt veszedelmes úrnak és parasztnak.

 

 

XVII.

 

A kis mellékjövedelmek

 

 

Régi magyar közmondás ez: „Szemesnek áll a világ!”

De ennek értelme régebben az élet bonyolódott utain, úgy mint a csatatéren, más volt mint most.

Lássuk csak a mai felfogás magyarázatára a most folyó életből merített példákat.

Egy elég tekintélyes felvidéki mezővárosban gyakori volt a tűzeset.

A biztosító-társaság kárbecslőjének már állandó szobája volt az ottani szállóban, mert hetenként két-három ízben is akadt neki ott dolga.

Az idegen szemlélő azon csudálkozott, hogy az a sok tűzeset minden zaj, bűnvizsgálat, még a helybeli újság észrevételei nélkül, mintegy közönséges, megszokott, napirenden levő természetes dolog, minden izgalom nélkül történik.

Csak a helyi viszonyokat ismerő felvilágosítása tette érthetővé ezt a feltűnő dolgot.

A rossz, elhanyagolt házakat megvették az ott nem rég letelepült emberek, jól bebiztosították, Isten tudja mi okból ezek a házak sorra leégtek: azután kicsinosítva pléhtetővel ellátva, díszessé tettek a kisváros házsorait.

A helybeliek már annyi gyakorlattal bírtak, hogy tréfálózva, előre megjelölték, hol lesz a legközelebbi tűzeset.

A szándékosságot a vak is láthatta, de a legcsekélyebb bizonyítékkal azt igazolni nem lehetett, mert a divatos felfogás szerint: „Szemesnek áll a világ!”

Egy gyárnak raktára a benne levő 40.000 koronára értékelt kész gyártmánnyal együtt jan. 25-én leégett. Az épület és az állítólag tele raktár biztosítási összege minden nehézség nélkül kifizettetett, ámbár a raktárkönyv a tűzben elpusztult.

A reá következő évben, ismét január hó vége felé, a leltározás után kigyulladt és porrá égett a raktár egész béltartalmával. A biztosító társaság most már erős vizsgálatot folytatott, mert a raktárkönyv újra a tűz martalék lett. A tanuk azt vallották, hogy a raktár ilyenkor tele szokott lenni előre készített idénycikkekkel. A kár kifizettetett.

Két év múlva, ismét januárban leégett a raktár a bevallott 40.000 koronát tevő kész gyártmánnyal és a raktárkönyvvel együtt. De ez alkalommal a biztosító társaság egy oly szakértőt vitt magával a kár felvételére, aki a gyár készítményeit és annak értékét és terjedelmét jól ismerte és ekkor kisült, hogy a raktárhelyiségbe a legjobb esetben sem fér el 4000 koronánál több készítmény ama bizonyos idénycikkből. Ennyi lett kifizetve, azon kijelentéssel, hogy a társaság nem hajlandó többé a biztosítást elfogadni.

Azóta 20 évnél több lepergett, a nélkül, hogy a zsidó tulajdonos úrnál tűzeset előfordult volna.

A „Budapesti Hírlap” 1909. május 23-ik számából kiollóztuk a következő újdonságot:

„Gyújtogató uzsorás. A büntető törvényszék iktató könyvében a legsűrűbben fordul elő a Lőwinger Sámuel neve. Majdnem minden esztendőben kétszer-háromszor is iktatják ezt a nevet, a főváros egyik Ieghírhedtebb uzsorásának a nevét, de példátlan ravaszsága eddig még mindig kifogott a paragrafuson, mindig el tudta kerülni a büntetést, melyre pedig sokszorosan rászolgált. És segített rajta nagynevű kriminálistánk, Eötvös Károly, akinek Lőwinger évek óta a házi zsidója. Amikor egyszer a vizsgálóbíró kihallgatta s a szemére lobbantotta, hogy újra uzsorapörbe keveredett, Lőwinger cinikusan felelte:

— Mi közöm nekem hozzá? Én átadtam az ügyet Eötvös dr. úrnak, tessék a dolgot vele elintézni!

Most azonban mégis csak hurokra került Lőwinger Sámuel. Kecskeméten tartóztatták le, mert szanki birtokán ispánjával és juhászával felgyújtatta a birkaakolt, ahol körülbelül 500 darab biztosított jószág volt. A biztosító társaság ki is akarta fizetni a 8000 korona tűzkárt, de a kiküldött kárbecslőnek feltűnt, hogy az egész uradalomban semmi takarmány sincs, a véletlenségből megmaradt állatok pedig mind úgy le voltak soványodva, mintha napokig nem ettek volna. Minderről a társaság jelentést tett a hatóságoknak és a félegyházi csendőrség megindította a vizsgálatot. Nyomban kiderült, hogy itt csak szándékos gyújtogatásról lehet szó. Kitudódott ugyanis, hogy Lőwinger uradalmán a télen, amikor az idén úgy is nagyon drága volt a takarmány, a jószágot állandóan éheztették. Így nagyon leromlott a jószág és valószínűnek látszik, hogy Lőwinger bűnös módon akart a tönkre ment állatokon nyerészkedni. A nyomozás alapján a csendőrség letartóztatta és a kecskeméti ügyészség fogházába szállította Berecz Károly juhászt, akit a gyújtogatás közvetlen elkövetésével gyanúsítottak. Berecz a kecskeméti fogházban rögtön vallott. Beismerte, hogy ő gyújtotta föl a birkaakolt, még pedig Molnár Sámuel ispán biztatására, aki ezért száz koronát ígért neki. A kecskeméti ügyészség letartóztatta Molnár Sámuel ispánt, aki eleinte tagadott mindent, de később megtört és bevallotta, hogy Lőwinger utasítására cselekedett, aki megígérte, ha a gyújtogatás sikerül, kiadja két évi hátralékos bérét. E vallomásra Lőwingert is letartóztatták. Lőwinger ismert alakja volt a fővárosnak s gyakran megjelent az Eötvös-asztalnál az Abbázia-kávéházban. Eötvös Károlynak évek óta bennfentes házi zsidója volt. Állandó összeköttetést tartott Csávolszky Lajossal, akinek gyakran pénzt szerzett.”

Erre azt fogják válaszolni, hogy keresztényeket is elfogtak, mert gyújtogattak. Ez igaz, de alig tudunk más esetet, mint legműveletlenebb ember bosszúállását vagy mániatikusok esetét, de haszonlesésből ilyen alig történt.

A város előkelő helyén van egy kis bolt, mondjuk egy céggel ellátott posztókereskedés, bent a boltban alig látni árucikket, ha egy vevő betéved, kelletlen fogadásban részesül, nem is talál olyan cikket, amit keres. Csodálkozik a szemlélő, hogy lehet megélni ilyen boltból, melynek nincs se portékája, se forgalma.

Pedig ez a boltos háztartására elkölt évenként 20.000 koronát, mellékjövedelméből.

A nyíltan fenntartott rossz üzlet az adókivetés kis méretének elérésére szolgál alapul, a főüzlet benne a pénzuzsora, mely évenkint sok százezer koronát forgat. Idegen emberrel a boltos szóba sem áll, az ő közvetítői hozzák neki a váltókat. A megsarcoltak serege nem is ismeri azokat, akik megadózás nélkül szedik tőlük a nagykamatú jövedelmet.

Egy sereg előkészítő élt a bizonyítvány gyártásból, a bűnszerzők nevei a Manók, Árminok és Dolfik igazolják a mai felfogását annak a szállóigének, hogy: szemesnek áll a világ!

A jövedelem eltagadása, az adó alóli kibúvásnak ismert módszere ránehezedett azokra, akik ezt nem tették. Midőn az állam az osztó igazság kedvéért, törvény útján próbált ezen a bajon segíteni, erős harcot vívtak ez ellen Sándor Pálék a képviselőházban, beigazolván azt, hogy ők ott a faj érdekét szolgálják.

 

 

XVIII.

 

A zsidó iskola és annak hatása

 

 

Egy falusi vendéglő régi, rozzant épületét kellett egykor megtekinteni.

Leszögezzük a szomorú érzést, melyet az ott látottak bennünk felébresztettek.

Egy téglával burkolt folyosóra lépve, józan fejjel, a hiányzó téglák mélyedéseit alig bírtuk kerülgetni, hogy testi épséggel benyithassunk az ivóba, melynek hátulsó részében volt a léckorlátokkal elzárt söntés. Ez az emberi ragadozók pókhálója, benne mozog ide-oda a félelmes kinézésű ragadozó, akinek alázatos, édeskés mosolya nekünk szólt, de feltűnően ellentétes szemének veszedelmet jósló, minden pillanatban változó villogása, mely bizalmasan hunyorított, ha felénk fordult, de vért szomjazott, ha az ivóba elhelyezkedett áldozatok viselkedését kéjesen mérlegelte. Azok a nyomorult áldozatok ott fetrengtek öntudatlan állapotban, az ivónak régen felszaporodott piszkában, ocsmány beszédet folytatva rekedt, fülsértő, állatias hangon: de hogy teljes legyen az élvezetek sora, kijutott a szagból is, mely leírhatatlan keveréke a penész, fokhagyma, pálinka s ki tudja miféle más anyagok rothadásából származott gázok szédítő keverékéből, melyet egy köznap délelőttjén volt alkalmunk láthatni, oly időben, mely a külső munkára igen alkalmas volt.

A csapszék másik ajtaja félig nyitva állt azért, hogy ha a ketrecben leskelődő pókot az épület más részében, a szatócs boltba hívta nemes foglalkozása, az áldozatok ne legyenek felügyelet nélkül.

Az épület átnézése lévén feladatunk, természetes, hogy először is a csapszékből a félig nyitott ajtón áthaladtunk a szomszéd szobába, melyben nem kis meglepetésünkre zsidó iskolát találtunk, benne egy fiatal tanítót és 14 zsidó gyermeket, fiúkat és leánykákat vegyest.

A piszok, a szagok változatlan élvezete mellett, amennyire megengedte a kint mulatók krákogása, megnéztük mit tanulnak, hogy írnak, hogy számolnak a gyermekek. Az írás zsidó ákum-bákum volt, más írás nem volt található; kérdeztük a tanítót magyarul, kik ezek a gyermekek és mit tanulnak? Tanulnak-e magyarul? Német zsargon választ kaptunk: Ich spreche nur Deutsch, Also lernen dieser Kinder nicht die hiesige Landessprache? Das ist nicht nothwendig! De erre már nagyon siettünk kifelé, mert ez a felelet még utálatosabb volt a bent látott, hallott, szagolt piszoknál.

Megjegyzendő, hogy a piszokban működő tanítónak (bócher) több jövedelme volt, mint abban az időben, amidőn ott jártunk, a helybeli elemi iskola képzett tanítójának. De ebbe az iskolába zsidó gyermek nem járt tanulni.

Mit várhatunk olyan neveléstől, mely a csapszék területén leli tápláló talaját, ahol a szomszéd szoba áldozataira kell a tanítványoknak vigyázni, hol a pálinka és uzsora nyomorult áldozatainak megfigyelése a tanuló teremnek egyik kötelező mellékfoglalkozását képezi. Ilyen a falusi zsidó iskola.

Ilyen a kegyetlenség nevelő intézete. Lágy szívű felebarát ebből nem válik ki, de jó hazafi sem, mert tagadhatlan, erős és tartós befolyással van a tanítónak az a bátran kimondott szava: „Ungarisch zu lernen ist nicht nothwendig!”

Innen van, hogy a kegyetlenségig gyakorolt önzés a zsidóság nagy része között oly széles rétegben van elterjedve.

Az anyagias érzék túlsúlya ebből a piszokból kel ki, életszükséggé növi ki magát, minden gondolatot, minden tettet az anyag irányit, ennek a szolgálatában cselekedni okosság, sőt dicséretre méltó erkölcs.

Íme ilyen a nevelés! Az erkölcsi érzék magva vele születik az emberrel, benne van a vademberben is; ha a körülmények alkalmasak, a jó irányban fejlődhetik. Ellenben az anyagi irány túltengésében ezen irány folytonos izgatása elfojtja az erkölcsi fejlődést.

Így nevelkednek olyan emberek, akik a civilizációnak csak a köntösét viselik, de tényleg olyanok, mint a birkanyájba keveredett farkasok. De miután minden ember a tökéletesítésre alkalmas, az államnak az a kötelessége, hogy a káros ősállapotot ne tűrje, hanem a lakosság minden rétegét kivétel nélkül a civilizáció útjára szorítsa, mert ott ismerheti fel az erkölcsi alapot, mellyel nemcsak önmagának, de a társadalomnak is hasznos egyede lesz.

Sőt még akkor is, elég sajnosan kell tapasztalnunk, hogy az intelligenciának soká kell együtt haladni az erkölcsi iránnyal, míg köztük a természetes harmónia kialakul és gyökeret ver a jóság. Ennek a végcélnak elérése előtt szomorkodva látjuk, hogy az intelligencia is elragadtatik néha az igazi úttól és ez a két erő is soká küzd egymással.

Nézzük csak, hogy viselkednek az önző iskolából kikerült ifjoncok az egyetemen, a nemzet évszázados kath. intézményén, mely a jövevények előtt úri módon gyakorolván a vendégjogot, külön áldozatok nélkül kitárta kapuit az olvasatlanul megjelent zsidó ifjak előtt, akik hálából a kereszt kitiltását követelték, a keresztény erkölcsösség egész világon megsüvegelt jelvénye ellen törve, bepiszkolták magukat, megsértve a civilizáció tanyáján az emberi érzés legszebbikét, a vendégjogot, melyet még a vadak is tiszteletben tartanak.

Talán hasonló tapasztalat vezette rá az orosz kormányt egy rendszabályra, mely szerint az egyetemen csak bizonyos meghatározott számú zsidónak enged helyet.

A tapasztalt hibák nagysága és azok őszinte feltárása szükségképen átalakulást szül. Az erkölcsi és szociális igazságoknak végre be kell hatolni a társadalom nagyobb rétegébe, a csira ott felpattan és virágos mezővé változtatja azt a földet, melyen azelőtt csak dudva nőtt.

Azért kell az iskolákat államosítani, mert nevelni kell elsőbb olyan generációt, mely a rászakadt bajok eltűrésében bátorságot, — a vágyakban mérsékletet tanul, — mely az erkölcsi alapot megérti. Ez a kulcsa annak, mely az elmaradt embereket képessé teszi a haladásra és nevel olyan társadalmi réteget, melyek szokásait a szellemi és erkölcsi irányok uralják, ahol az igazságot pártatlanul kezelik, ahol a gyenge védelmet talál az erősebb túltengése ellen, ahol a vélemények tisztelete megerősíti a szabadság tiszta érzetét, ahol kevesebb lesz a szegénység boldogtalansága és a gazdagok elégedetlensége.

Egy elromlott társadalmi réteg megjavítása kétségen kívül kötelező és szigorú iskolai törvényeket követel.

Csak a helyes nevelés javíthatja meg az embereket, annak ellenkezője veszélyt hoz arra is, akit az elvadult emberrel a balsors összehozott, azért szükséges a káros hajlamokat csirájukban megsemmisíteni a gyermeknevelés állami felügyelete alatt. Ha ezen rendszabályok következtében a javulás bekövetkezett, az ember észre sem veszi a törvény szigorát, mert az őtet már nem érinti.

Ezen a színvonalon kiképződik azután a felebaráti szeretet, mely minden társadalmi réteget egyesit talán a távol jövőben.

De még sincs okunk elcsüggedni, mert már is észrevehető az emberi társadalom átváltozása. Úgy látszik, mintha közvetlen azon időpont elé érkeznénk, melyben gyorsabb lépésekkel közeledne az emberiség a haladás útjához, melyhez oda érve, annak többsége erre az útra fog örömmel rátérni, mely az erkölcsi élet virágos mezejére vezet, ahol megszabadul az emberiség eredendő bűnétől, amidőn az igazat fel tudja ismerni.

 

 

 

 

XXII.

 

A pálinka

 

 

A tudatlan, gyenge ellenálló képességgel bíró kis emberek kifosztásához a leghathatósabb eszköz a pálinka.

A haladott orvosi tudomány mai véleménye szerint a tiszta, rektifikált szeszből készített pálinka is méreg, mely az emberi szervezet legfontosabb részeit megtámadja és fontos szervek életműködését izgatva, félrevezetik az élvezőt, kinél az első izgalom után bekövetkezik az életműködés csökkenése, a legkülönbözőbb súlyos testi és lelki betegségek keletkezése.

Eleinte izgat, de később annak mérge leszállítja az agyvelő egészséges működési képességét. Rontó hatásával az idegrendszert megtámadja. A józan embert részeggé, az okos embert butává, a becsületeset becstelenné teszi.

Ez a káros hatása kiterjed a másod, harmadízig terjedő unokákra. Az utódoknak egész serege ebben leli nyomorúságának forrását. Tehát nemcsak az egyén, hanem egy egész faj romlását okozza ez a méreg.

Ha a tiszta, rektifikált szeszből készült pálinkának ez a hatása, hogy nézünk ki a falusi kis korcsmában kimért, kozmás szeszből készült és tudvalevőleg sokféleképpen hamisított pálinka romboló hatásával szemben.

A pálinka és a tuberkulózis, az emberiség e két öldöklő csapása között szoros összefüggés bizonyult be.

Az elmegyógyintézetek, a hülyék, elmegyengék és nyavalyatörők, a nyomorultak és törpék ennek a méregnek áldozatai.

Az igazságszolgáltatás élettapasztalatai ezen méregnek tulajdonítják a sajnos esetek felét.

A szerencsétlenségek, az összeférhetetlenség, a civódások, a korcsmai bicskázás, az öngyilkosságok nagy része a pálinka terhére rovandó.

Az angol Gladstone monda egykor: „hogy az alkohol nagyobb rombolást végez, mint a háború, az éhség és a pestis.”

A szegény, tudatlan, gyenge nép leigázásának ez a legveszedelmesebb eszköze és ezt nálunk Magyarországban a bevándorolt zsidó méregeti. Ez adja neki azt a nagy természetfölötti befolyást a falusi népre, melynek vége a pusztulás, mert a nép minden mozdulata általa korlátozva, szabad mozgásában akadályozva van.

Bámulattal csodáltam meg egy tudós tanárnak kísérleteit a hypnozissal, midőn egy józan gondolkozású emberrel a hypnotikus sugalmazások következtében olyan furcsa, sőt bolond dolgokat mívelt, miket ép elmével, szabad akaratának korlátozása nélkül nem tudott volna elkövetni; de fokozottabb bámulattal láttam egész községek, sőt országrészek, nem és korkülönbség nélküli életfolyását, mely teljesen hasonlított a tudós tanár médiumához, mert az összes szegény munkás lakosság mint a hypnotizált médium, szabad akaratának korlátozása után vakon engedelmeskedik megrontó zsidójának.

Álljon itt egy példa a sok közül. Trencsén-megye egy elhagyatott hegyvidékén, egy nyolcszáz lélekből álló községnek nincs egy talpalattnyi legelője, a helyi viszonyok ott olyanok, hogy csupán az állattartás nyújthat alkalmat a nép megélhetésére; a hegyvidéki kirendeltség belátván ezt a nagy hiányt, aránylag olcsó áron meg akar vásárolni egy legelő és rétterületet úgy, hogy a lakosság a legelő bérből fizetné a vételár törlesztésének 3/5-ét, az állam pótolná a hiányzó 2/5 részt. A község így nemcsak a nyugodt megélhetés módjához, de még egy tetemes tőke ajándékhoz is jutna.

A község lerészegített lakói ezt az ajándékot visszautasítják, mert azt csak úgy fogadják el, ha ezt a zsidó korcsmáros urak, részükre kiszolgálandó bizonyos provízió mellett jóváhagyják.

Ezek szomorú igazságok, melyek fölött érdemes komolyan gondolkozni.

 

 

 

 

 

XXIII.

 

Vissza a faluba

 

 

E cím alatt Meline híres francia államférfiú, aki Franciaország kormányzatában is részt vett és sokban javított a kisgazdák helyzetén, mert ő szerinte a mezőgazdaság az, amely még beláthatatlan időkre biztosit munkát és megélhetést a dolgozni akaró embereknek, mert a föld ő szerinte, az összes emberiség tápláló dajkája, az összes iparosok és kereskedők fenntartója, azért bőven és szellemesen indokolva azt ajánlja, hogy: „Térjünk vissza az anyaföldhöz!” Szól ez különösen azon tömegeknek, amelyek a nagyvárosok aszfaltján éhezve nyomorognak. Nálunk szólhat ez leginkább azoknak, akik hamis ígéretek által félrevezetve, beállottak amerikai emberhúst emésztő kohók és kőszénbányák fehér rabszolgáinak.

Ránk illenek azoknak a bölcs tanácsoknak bizonyos részei, különösen a gyáripari csoport fellendülésétől váró boldogság hamis ábrándjának felismerésében kell igazat adnunk, melynek egészségtelen kiterjesztése és lelketlen kezelése, keserű ébredést fog szülni. Ennél tartósabb helyzet rejlik abban, ha a nemzet gazdaságának biztos alapját, anyaföldjét okosan míveli és igyekszik termelésére alapuló iparát oda fejleszteni, hogy ipari szükségleteit saját munkájával fedezhesse.

Nálunk a munkásság tömege mezőgazdasági munkával foglalkozik. Ezekért tenni kell valamit, hogy az elpártoltakat, a kiűzötteket, az egészséges, államfenntartó, ősmagyar foglalkozáshoz visszaszerezzük.

De ez csak úgy lehetséges, ha a gazdasági munkából élő, jó, egészséges anyag megrontóinak, az uzsorás zsidó korcsmárosoknak befolyásától felszabadíttatik. Mert ezen befolyás túlszárnyalta a hazafiság, testvériség vallásnemesítő érzelmeit. Megszűnt a nyugodt munkásság, a szorgalom, a felebaráti szeretet, a tudás és a törvény tisztelete, mióta a gazda tanyája a pálinkabódé és tanácsadója az édesszájú korcsmáros, ez a nyomor vámszedője, aki az emberek jóságán és gyengeségén, a sok testi és lelki szegénységen élve, gazdagodik.

Ez nem puszta állítás, megmutathatjuk ezt az állapotot a kíváncsinak, akinek így módjában lenne rátenni ujját a sorvasztó sebekre.

Mi, akik kint élünk, látjuk saját szemeinkkel a földmívest, aki tántorogva vánszorog el arról a rettentő helyről, ahol a felnőttek oktatása közre adatik, ahol az idegen helyre való vándorlásra kikészítik az emberanyagot. Pálinkaszó mellett szerzett mámorban hallják a nagy mesét arról a világrészről, ahol folyik a tej és a méz, ahol nagyobb a szabadság, mint ebben az átkozott országban. Teljes útmutatást nyernek ott és vagyonuk roncsaiért útiköltséget is.

A lyukastetejű nemesi kúria és a roskadozó földmíves házak között kiemelkedik az egyetlen új és divatos cserepes ház, a falu bankháza, melynek egyik végén a szatócs bolt, másik végén a pálinkamérés díszeleg, mint a falu egyetlen jól jövedelmező, vagyont szerző és gyarapító üzlete.

Egy ellenvetésre e helyen már előre is megfelelni szükségesnek látszik.

Az ellenvetés így hangzik: „Azért gyarapodnak a falusi zsidók, mert dolgoznak, ügyesen, szorgalmasan.”

Igenis, ők munkának nevezik uzsorás tevékenységüket és keresetnek eredményes tevékenykedésüket.

Hát éveken át láttuk ugyanazt a zsidó hordárt testi erejét felkínálva a munkára, láttuk azt szokszor kézi szekeret huzgálni nehéz teherrel, láttuk hurcolkodás idején nehéz szekrényeket cipelni a lépcsőkön. Láttunk a Dunaparton zsidó zsákhordókat nagy hajók terhét kiüríteni, súlyos terhet cipelve a partra, de sohasem láttunk olyan cserepes házat, mely ennek a munkának eredményéből épült volna, ez pedig nehéz emberi munka, mely megérdemelné a kielégítő eredményt.

De láttunk olyan munkát, mely a borhamisítás révén dúsgazdaggá tette azt, aki ebben fáradozott. Látjuk azt a kémkedést, amely a falu minden egyes emberének legbensőbb vagyoni viszonyát, minden egyes ember lelkének gyöngéit kilesi és azt nyereségesen kiaknázza, aki pálinkát hamisít és azt nyereséggel, emberek mérgezésére, testük, lelkük és vagyonuk megrontására jó pénzért osztogat. A modern erkölcsök ezt munkának, annak jövedelmét a szorgalom eredményének nevezik.

Az urasági kocsis ellopja a lovaknak kijáró zabot és becseréli pálinkáért, a suhanc az apja padlásáról lopja a kenyérnek föntartott búzát, a kiskorú kiszedi a titkos zugból a friss tojást, hogy ő is élvezhesse azt a feldicsért mérget. Tudja, de mit törődik szatócs úr azzal, hogy az mind lopott jószág, ő csak munkát végez, cserél nyereségre. Sok a nyeresége, mert a jó árú bemérésénél hamiskodik, a pálinkát pedig hamis mértékkel adja cserébe. De ez munkával jár, miért ne legyen a munkának eredménye?

A környezetében élő emberek életébe, lelkébe behatolni, azt jól kitanulni, azt saját hasznára jövedelmeztetni és ezzel a környezetet határozottan látható szándékossággal, jól kiszámított módon tönkretenni, ez a földicsért szorgalmas munka.

Nem egy községünk életét mutattuk be, ilyenek ezrével vannak és abban lézengnek a letört emberek százezrei.

Meline jó tanácsa „Vissza a faluba” Franciaországban talán időszerű lehetett, de nálunk feltétlen szükséges: hogy elsőbb az új cserepes ház lakójának emberrontó üzlete új törvények, az ügyész könnyebb beavatkozása, a közigazgatás éber felügyelete által korlátoztassék.

Addig, míg ez meg nem történt, míg a népnek maga erejéből való megélhetése nincsen biztosítva, ahol az önzés és az egyéni érdek nemcsak a legnagyobb elnézésben, de törvényes támogatásban részesül, mely az ő kinövéseivel a csendes munkás falut régi hasznos alakjából, emberi jogokat is mélyen sértve kivetkőzteti, addig nálunk jobban beválna az a jelszó: ki a faluba a mentő eszközökkel!

A divatos jelszavak után való meggondolatlan kapkodással a hatalom kezelői, akik mélyebb bepillantást nem nyernek a felszínre került kérdések megismerésében, néha készületlenül sietnek a divatnak hódolva törvényeket és rendeleteket életbe hívni, melyekről azután kiderül, hogy a feltett célnak ellentétét szolgálják.

Jelszó lett nálunk a kis ember felsegélése, megóvása, megtartása a maga és a haza javára. Ennek az eszmének támogatására fölmentették az adó fizetésétől és most sokan a választójogot is követelik ezek számára.

Jogot adni valakinek, aki azt megbecsülni, azzal okosan élni sem tud, kötelességek nélkül, nem tarthatom egészséges felfogásnak. Anyagi tekintetben pedig lássuk csak, mi lett ezen törvénynek következménye és kinek használ az.

A pálinka élvezetére szoktatott és a pálinka-mérő hatalma alatt vergődő, írni-olvasni nem tudó kis ember fölmentetett az állami adó fizetésétől, ezzel egyidejűleg felszabadult tisztán az ő javát szolgáló községi adó fizetésétől is. A községi adó az állami adók 100%-ra is felrúg a legtöbb helyen, most miután a községi adó semmivel sem csökkenthető, a község többi adófizetőinek községi adója 150 százalékra emelkedik azért, hogy a segélyezendő kis ember több pálinkát ihasson és az őt szipolyozó pálinkamérő előbb meggazdagodhasson. Ebből az a tanulság, hogy a törvények és rendeletek életbeléptetésénél egészséges sorrendet kell tartani, a fontos és szükséges törvény hatályba lépése előtt elő kell készíteni a talajt olyan intézkedéssel, hogy az új törvény céljának megfeleljen, de nem annak ellentétét szolgálja.

Gazdasági önállóságunk, mely törekvéseinknek legfontosabb részét képezi, ne legyen egyszerű jogi fogalom, hanem tömörüljön az ország ereje és képezzen egy erős testet, melynek mintegy erős épületnek biztos alapját, az eltávolíthatlan anyaföld képezze.

Nem a mozgótőke és az iparba fektetett vagyon biztosítja egy nép önállóságát és tartós boldogságát, hanem annak harmonikus együttléte a föld gazdálkodásával.

Ha ez a három közgazdasági tényező oly arányban fejlesztetik, hogy az ország nem szorul a külföldre, ez teszi azt függetlenné.

Miután azt látjuk, hogy a mezőgazdaság munkásnépét elcsalja rendes foglalkozásától egy egészségtelen áramlat és túl sokan oda tolakodnak az ipari munkához, beáll olyan helyzet, mely ma a leggazdagabb ipart űző, világkereskedelmet uraló angol nemzet félelmes jövőjében mutatkozik, mely saját termelésének és fogyasztásának arányát, az ő kereskedői kapzsiságával elhanyagolta. Ezért Meliné-nek igaza van, hogy: „Térjünk vissza az anyaföldhöz!”

 

 

 

XXIV.

 

A mérleg

 

 

Jelen munkánk elején megindokolva említettük, hogy oda tartunk egy tükröt a magyarországi zsidóság elé, hogy meglássa az igazságot.

Sok csúnya dolgot kellett elmondanunk, de erre bő tapasztalatunk, meggyőződésünk és az igazság vezetett.

Ezek után felmerül a kérdés, csakugyan ilyen a magyarországi zsidóság?

Sajnos, annak többsége ilyen. Tisztelet a kivételnek!

Ilyeneket is megismertünk, sőt láttunk meggazdagodni is, tisztességes, szorgalmas, emberséges munkára használván ügyességüket, keresztény munkatársakkal együttműködve, azokat megbecsülve, emberszeretetet gyakorolva felekezeti válogatás nélkül.

Az ilyen zsidót ezer okunk van megbecsülni, mert azoknak, akik a hínáros mocsárban nőttek naggyá és mégis annyi erkölcsi erőt tudnak kifejteni, hogy a megszokott piszkot lemossák magukról és azt kerülni tudják, akik elvetik a többieknek azt a hitét, hogy az embert aki szenved, az Isten elhagyta és gyűlöli, mert az Isten szeretetének anyagi áldás a jele és ezen hitüknél fogva válogatlan eszközökkel vadásszák az anyagit.

Ezek után az a kérdés is felmerül, hát a keresztények között nincsen rossz lelkű, haszonleső, az anyagiság után vágyakozó ember, aki szintén válogatlan eszközökkel törekszik a vagyonra, aki csak élvezeteket hajhász és talán saját lelkiismerete lecsendesítése és annak a külvilággal való fátyolozása végett stréberkedik a rang és címek után?

Igenis, ismerünk azok között zsiványokat, betörőket, strébereket, akik gazdag házasságra utazva kezdik pályafutásukat és ezen eszközök birtokában kapaszkodnak cím és rang után, nem törődve azzal sem, hogy útjukban egy sereg embert letipornak és csekély értéküket megvásárolt, vagy kijárt címekkel takargatják.

Ez az elzsidósodás, a zsidó példa eredménye.

Csakhogy ezek ma még kisebbségben vannak. A zsidóságnál fordított az arány. Ez igaz és ez a mérleg eredménye.

Igazolja ezen mérleg helyességét édes mindannyiunknak bő tapasztalata, de igazolják azon tapasztalatok, melyeket a bűntények feltárnak. Pedig ezek a tapasztalatok, ámbár a zsidóság terhére mutatnak, mégsem világítják meg az igazi tényállást.

Hiszen tudjuk mindannyian, hogy számtalan eset különféle okoknál fogva nem kerül bele a statisztika számtani mérlegébe.

Hiszen nyilvánvaló és elismert igazság, hogy a szándékos csalásból élők legkomolyabb dolga az a mérlegelés, hogyan lehet kivinni valami becsapást úgy, hogy a törvény büntető ereje kikerülhető legyen.

Erre meglepő és igen érdekes bizonyítékot találtunk abban, hogy egyenest a csalafintaságban utazó és élősködő ágensek összejöveteli helyükön fizetett jogtudóst tartanak, aki bizonyos órákban azért jelenik meg közöttük, hogy az általuk kieszelt becsapásra jogi formát keres, hogy milyen módot kell alkalmazni, hogy a büntetés kikerülhető legyen.

De hány megcsalt ember eláll a csaló üldözésétől szégyenből, vagy azért, mert a zsaroló vagyonát rejtve tartván, megtérítésre alkalom nincs.

Dicső törvényeink pedig kimondták azt, ha nincs panaszos, nincs megtorlásnak helye. A mi büntető törvényeink nem a fönnálló szükségek szolgálatára készültek, hanem a bevándorlók romboló üzleteinek könnyebbségére.

A tapasztalat bizonyítja, hogy a zsidóságnak kevés percentje ismerte fel eddig az emberiség nemes feladatát, de azt is tapasztaljuk, hogy a keresztény nép megromlott részének bűnszerzője sok esetben a zsidó orgazda, a zsidóság anyagiakban eredményes rossz példája, kinek életiránya és cselekményei csak az anyagiságra, az önzésre szorítkozva eredményt mutat a vagyonosodásban.

Kérdem, miért vagytok ilyenek? Azért, mert 2000 év óta elkövetett bűneiteknek békjóiba tespedtek. Nem tudjátok magatokat abból kiszabadítani!

Hatalmat adtok a múltnak fölöttetek, mely büntetésből szétszórt benneteket és megtagadjátok azt a hatalmat a felvilágosult jelentől és attól a jövőtői, mely a bajt kiegyenlíthetné.

Döntsétek le magatok a ti önzésteknek korlátait, nehogy későn jöjjetek rá, hogy aki csak saját életének anyagosított örömeit keresi másnak károsításával, az el lehet rá készülve, hogy azt a bizonyos szabadságot, melyet erre szerettek kihasználni, az ő csodálkozásukra szabályozni és helyesen magyarázni fogják.

Új irányok, új elvek, új bűnök, új törvényeket kívánnak.

Vagy új törvény parancsa szükséges, mely fenyítő vesszőként suhog fölöttetek, vagy őszinte megtérés, ha a jobb meggyőződés világossága áthatná lelketeket.

De hogy valamely ember önzetlen legyen, ahhoz bizonyos fokú lelki fejlettség szükséges és olyan élet, mely legalább is megsejteti az erkölcsi élet becses oldalát; de attól félünk, hogy ez túlhaladja a többség képességeit, azért a törvény szigorításához kell majd nyúlni.

Sok évi tapasztalat után íme látjuk világos példáját annak, hogy törvényeink filantropikus része csak arra való volt, hogy a szégyentelenek azt könnyen kihasználhassák bűnös céljaikra. Annak szigorítására, toldozás-foltozására kellett ráfanyarodni, minden egyes elfajulás meggátlására.

Legyünk őszinték. Minél alantasabb gondolkozású emberek ellen kell védekezni, annál nagyobb szükség van, a spontán működő szigorú igazságszolgáltatásra.

Elsőbb meg kell javulni az embereknek és tisztább erkölcsi tulajdonokra szert tenni, mert csak akkor érett a tökéletesebb szabadságra, amire az emberiségnek törekedni kell, mert a tökéletesebb embert a szabadság elégítheti ki.

Eméssze fel a törvény ereje a rosszat, vagy vándoroljanak ki a haza megrontói.

Akik pedig itthon maradnak, taníttassanak meg az erkölcsi fejlettség igazabb érzésének felismerésére.

Az anyagiasság hatalma állatiassá teszi az embert, aki többnyire az állati érzés igézete alatt áll és ez az alacsony érzés nagy befolyással van reá, mely egyes tényeinél úgy elvakítja, hogy képtelen a pillanaton túltekinteni és mást mint önmagát, nem látja meg, nem veszi figyelembe a jót, a nemeset, mert szenvedéllyé válik benne az önzés és ekkor már rossz befolyásának nem tud ellenállni.

Csatateret látunk magunk előtt, két ellentétes hatalom harcainak csatamezejét, mely egyiknek vagy másiknak győzelmét, vagy leveretését fogja mutatni.

Minden jó érzelmű embernek kötelessége, életfeladata az erkölcsi alap kiküzdése az anyagiasság fölött. Aki ez elől a harc elől kitér, önmagát bélyegezi meg.

Három szó van a célponton: igazság, szeretet, tudás. Három szó ennek ellentétje: igazságtalanság, gyűlölet, tudatlanság. Tessék választani!

Szavainkat lelkiismeretesen mérlegeltük, mert a színigazságot akartuk felderíteni, amit emberi kötelességnek tartunk, úgy mint a sebek kutaszolását és a felismerés után a baj javítását.

Kényes dolog az igazság is! Annak fényéhez az emberi szemnek szokni kell, mint a fényes napsugárhoz. Sokszor üldözőbe veszik az igazságot, még keresztre is feszítik a rövidlátók, nem tudván azt, hogy az örök és megsemmisíthetlen.

A világ ma tudásban előhaladottabb, mint amikor a keresztre feszítés divatozott, annál nagyobb beszámolásba esik a jónak üldözése most, amikor már az ember tudja, hogy mit tesz.

A jóhoz való áttérés érdeme annál nagyobb, ha annak útja küzdelemmel jár.

Az önzés küzdelme az altruizmus ellen, a megüzent háború kezdetén van, a csatasorok kifejlődésének stádiumában, de azért bizonyos, a vége az lesz, hogy győzni fog az isteni törvény, amidőn az ember nem egyedül magáért, hanem mindent mindenkinek tekintetéből, mindenek javáért fogja cselekedni.

Most már az a komoly kérdés áll előttünk, igaz-e, hogy a Talmud vagy a Gemara képezi a magyar zsidóság törvény gyanánt elismert vallását? és igaz-e, hogy ezen tanok az önzést, mások gyűlöletét, kiaknázását nemcsak megengedik, de parancsolják is. Ha ez igaz, amit a magyar zsidóság többségének életmódja, műveletei igazolnak, akkor azt megtűrni a társadalom jobb irányú tömegével szemben vétkes mulasztás.

A vallás isteni törvénynek tekintendő, mely csak az erkölcsi haladás alapján képezheti jóban az embert.

Ha akadtak régi időben olyan emberek, akiknek az erkölcsi alapok gyakorlata nehezükre esett és akadtak olyan rabbik, akik ezt az állapotot figyelembe véve, a jóhoz hozzá keverték a rosszat, hogy az ő környezetük ízlését megnyerve, befolyásukat biztosíthassák. Az újkor emberei tudják meg, hogy minden múlandó, a fény és hatalom is sírba száll, emberi munka is idővel porrá válik miért ne lehetne eltemetni az uzsora rothasztó növényét, mikor annak mérgét felismertük. Első sorban azoknak kell gyógyulás szempontjából a napsugarat keresni, akik a mérget bevették.

A korszellem feltartóztathatlanul halad fölfelé, vele halad mindaz, aki nincs vaksággal sújtva. Furcsa és nehézkes sok ember, ha magába vesz valami eszmét és azt jónak, reá nézve kényelmesnek tartja, rögeszméje lesz, melynek elmaradott rossz oldalát a haladás fényes sugarának világossága mellett is nehezen tudja felismerni. Hát az ilyennek fel kell nyitni a szemét és ha ez sem használ, kényelmetlenné kell tenni maradiságát, mert az nem igazság, hogy a népnek egy nagy, munkálkodó, szerény, jóhiszemű része élete egész folyamán a zsarolásnak, kiaknázásnak kitéve, végre éhező rabjává válik egy másik csoportnak.

Ha az a szegény életösztönét követve, éhségének csillapítására csirkét lop, ezért bünteti a törvény, míg a másik, ennek az éhségnek előidézője, aki a nap minden órájában súlyban, mértékben, anyagban, minőségben és mennyiségben, szóval, tollal és a dupla krétával csal, gazdagodási szándékkal meglopja a vele érintkezőt és ezen műveletével vagyont gyűjt a (Csemegi) törvény oltalma alatt, ez nem igazság, ezen segíteni kell!

Erre azt fogják hangoztatni, hol a szabadság, az emberi haladás vágya és végcélja?

Az erény a szabadság eszköze, járom az erkölcstelenség következménye, mely megsemmisíti az erényt és fölemészti a szabadságot, pedig ez az emberiségnek nagy és közös kincse lehetne.

Vizsgálja meg a zsidóság romlott része elfogulatlan lélekkel, világos látással azt a képet, melyet lelepleztünk. Ismerje föl annak hátterét igazságos ítélettel és ha ott valami jót látott, vegye azt fel jó szívből eredő intelemnek és kövesse azt az utat, melyen nemes lelkek haladnak az emberiség szent célja felé.

A hazát nem lehet függővé tenni valamely külön faj társadalomellenes szokásának, mert a haza a testvérek családi fészke, kell hogy abban egyenlő jogok és egyenlő kötelességek legyenek, kell hogy abban az összetartozandóság, testvériség közössége nyilvánuljon meg egészben és részeiben is. A jó családfő ügyel ilyen testvéri iránynak kifejlődése és fenntartására, házi rendszabályokat is alkot. Ezek a szabályok lehetnek szigorúak és merevek, ez még sem jelenti az egyén önállóságának elenyésztetését, érdekeinek megsemmisítését, de elkerülhetetlen szüksége van az ilyen nagy családnak, hogy az egyéniség összhangban maradjon az egésszel. A testvéries nemes verseny nincsen korlátozva, ha harmóniában van az összessel. De a harmónia nem tűrheti meg, hogy a létért való nehéz küzdelemben, a tisztességesnek, a jobbnak letiprása megengedhető legyen.

A külső összhang most csak látszat, tákolmány, a hazugságok, képmutatások pazar alkalmazása, nincs őszinteség, nincs rokonszenv, a rossz példa megmérgezte a jó irányt; ámítva és ámíttatva, elárulva és eladva torkig az élvezetben és rogyásig a szenvedések terhe alatt hullámzik a mai társadalom az élet nagy piacán, melyen sok hamisított cikket árulnak.

Aki felismeri ezen hamisított cikkeket, sőt azt látja, hogy ritkaság számba megy a tiszta valódi, az megfordul éles fullánkkal a szívében és lesajnálja a csalót és a csalódottat egyaránt, és őszinte vágya az, hogy a haladott kor találjon valami hozzá méltó eszközt, ezen keserves helyzet megjavítására.

A javulásra szolgáló egyik eszköz a baj okának felkutatása, a megtalált baj természetének tanulmányozása, annak tág körben való ismertetése, hogy megismerjék önmagukat, mint a minők ők tényleg. Ez altruisztikus törekvésünk rugója, mellyel használni akarunk a köznek, azoknak, akiket keserű csalódások, sőt veszedelem érhet.

Ha a megismerésnek egy sugara megvilágítaná a zsidóság elméjét és belátnák emberi tevékenységüknek árnyoldalait, másként cselekednének. Ma ők vakok, mások iránti kötelességeiket nem tudják mérlegelni vágyaikkal szemben, azért szükséges lelkületük sötét pontját feltárni.

Követjük a gondos kertész példáját, aki kikutatva a kárttevés okát, nem sajnálja a fáradtságot, hogy megóvja a kertnek pompázó növényeit az élősdiek, a pusztító rovarok ellen.

Ez, de csakis ez a kötelesség vezérelt jelen soraink megírására, minden más célzatos magyarázat ellen előre is tiltakozunk.

Csak az igazság hozta magával, hogy keserű pilulákat adjunk be azoknak, akik rászolgáltak arra, hogy csakis ilyen erős anyag alkalmazásával fölrázzuk őket kábult helyzetükből, hogy az egészséges, törvényes, tisztességes utat meglássák.

Tanácsadója lehetünk sok embernek, akit egy rosszirányú rendszer megviselt azért, mert jóhiszemű volt; megóvni, talán megmenteni lehet ezzel sok tájékozatlant, midőn figyelmüket a környező veszedelemre irányítjuk és ellenálló képességüket előmozdítjuk.

Emelkedni látjuk már az erőt, mely ezt a képességet hatásossá teszi. Az ellen már hiába próbálkozik az emberek sötét eleme küzdeni, mert á hatalmas hullámok el fogják a tévtanokat sodorni és eltemetni.

De látjuk erre bizonyos oldalról feltámadni a megszokott zivatart. Felhangzik a lárma és visszhangzik a bűnösök ismert jelszava: Antiszemita!

Ne higyjetek nekik, azt csak azok kiabálják torokszakadtan, akik az igazságot gyűlölik!

Elkopott jelszó ez, melynek értékét minden józan ember már eléggé ismer. Ez a bűnösök alacsony spanyolfala, mellyel el akarják rejteni az igazságot, de azt már csak az alacsonyok előtt rejthetik el. Akik bizonyos magasságra emelkedtek, azok elől csak a szennyes sarok van elfedve.

Tombol a lárma és átkozódás? Nem árt az ilyen kis zivatar, mert a természet törvényeiből tudjuk, hogy azután tisztul a levegő és azon a tisztult átlátszó levegőn át, majd akadnak olyanok, akik jobban látva, észre fogják venni a szándék tisztességét, mely csak az elnyomott testvérek felvilágosítását és a túlzott önzés fertőjébe süllyedt, más vallású testvérek jobb útra térítésének szükségessé vált kísérletét célozza.

 

* * *

 

Zsidó honfitársak! Sok kellemetlen igazságot mondtam el mindannyiunk okulására. Nem a gyűlölet vitt erre az útra, hanem egy népréteg szenvedésének látása, melyet egy másiknak rossz természete okozott.

Tanítómesterem szavait követve, őszintén ismétlem: Uram bocsáss meg nekik, kik nem tudják mit cselekesznek!

Ismerjétek fel a rosszat és térjetek a jobb útra, melyre hellyel-közzel rámutattam.

Higyjétek el, az vezet az igazi boldogsághoz.

Hivő szava ez egy öreg embernek, aki magas koránál fogva már a sír szélén áll, akin már bosszút állni nem tudtok.

Fogadjátok lelketekbe az igazságot és munkálkodjatok a szerint.

Szerezzétek termékeny ésszel és erkölcsös ténykedéssel a tőkét és kamatoztassátok azt polgári haszonnal, de használjátok azt köteles hálával, a vendéglátó haza és az emberiség javára.



AZ ANTISZEMITIZMUS VALÓDI OKAIRÓL

Korunk egyik leghatásosabb tömegpusztító fegyvere a zsidóság kezében az antiszemitizmus vádja. Ez egy olyan halálos
furkósbot, amit mindenki ellen bevetnek, aki valami oknál fogva nem hajlandó elfogadni az általuk egyedül üdvözítônek
elôírt szabályokat. Szemükben már maga a kérdés felvetése is antiszemitizmusnak számít, ha valaki annak valódi okai
iránt érdeklôdik.
Mi most mégis megpróbáljuk körbejárni ezt a számunkra, nem zsidók számára életfontosságú témát, bár régóta tudjuk,
hogy nem az antiszemita, aki gyûlöli a zsidókat, hanem az, akit a zsidók gyûlölnek.
Ugorjunk egy kicsit vissza az idôben.
A Biblia ószövetségi része beszámol arról, hogy Noé legidôsebb fiát Sém-nek hívták. Sém leszármazottait Mózes köny-ve szemitáknak nevezi. Az idôk folyamán ez úgy alakult, hogy az összes arabokhoz tartozó népcsoportot, vagy a velük
rokon embereket Elô-Ázsiában, Észak- és Kelet-Afrikában szintén szemitáknak nevezték.
Az arab népeknek semmi kifogásuk ellene, hogy rájuk még ma is a szemita gyûjtôfogalmat használják. Az ellen azonban
erélyesen tiltakoznak, hogy a vér- és nyelvrokonaik közé a zsidókat is odaszámolják. Az arabok és zsidók lakóhelyük
tekintetében közös területeken éltek Elô-Ázsiában és Afrikában, de ez nem vonatkozik származásuk rokon voltára. A
tényt, hogy az arabokat a zsidókhoz származásilag nem köti semmi, az az ôsi és kiolthatatlan gyûlölet is bizonyítja, ami-vel ez a két népcsoport mindig szemben állt egymással.
Ha tehát a zsidók iránti ellenszenvet vagy gyûlöletet „antiszemitizmusnak“ nevezzük, akkor ez az elnevezés téves.
Valójában az antiszemitizmus kifejezés nem fedi azt, amit kifejezni akar. Ha antiszemitizmusról beszélünk, akkor semmi
esetre sem az arab népek elleni hangulatkeltés nyer kifejezést. Az antiszemitizmus megjelölés már régóta csak azon
ösztönszerû elutasítás gyûjtôfogalma lett, amivel a világ nem zsidó népei és fajai a zsidókkal szembenállnak. A zsidók
iránti ellenszenvet kifejezô „antiszemitizmus“ szó a kortársai által sokáig szintén zsidónak tartott, de valójában német
Wilhelm Marr „alkotása“. Marr 1879-ben írt egy tanulmányt a szemitizmus ellen, amelyben megpróbája megindokolni
a nem zsidók elutasító magatartásának okait a zsidókkal szemben. Az ô szóhasználatában jelenik meg elôször az „anti-szemita“ kifejezés, ami aztán az idôk folyamán teljesen átment a köztudatba.
Marreképpen foglalta össze az antiszemitizmus kialakulásának okait:
„Az antiszemitizmus (értsd: a zsidók iránti ellenszenv vagy gyûlölet) nem egy véletlenül kialakult, vagy mesterségesen
létrehozott dolog. Az antiszemitizmus abban a pillanatban született, amikor a zsidó elôször megjelent a nem zsidók látó-szögében. Már maga a zsidók testi megjelenésének csúnyasága is ellenszenvet váltott ki a nem zsidókban, de még sokkal job-ban azok a lényegét tükrözô negativ tulajdonságok, amelyek a zsidókat a nem zsidók számára gyûlöletre méltónak ítélték.
A zsidó minden cselekedetében megnyilvánult, hogy a rossz, az aljas, az ördögi megtestesítôje. Ha azonban a nem zsidó azt
hiszi, hogy az ösztöne szavának elutasításával a zsidóval megegyezésre juthat, akkor ennek a vége mindig a felismerés: aki
a zsidóval paktál, tönkremegy általa. Ezt tapasztalták egyes emberek, de egész népek is. Az ókor nagy kultúrnépeinek sír-kövén ott áll a figyelmeztetés: Kihaltak, mert életüket összekötötték a sátánnal az örök zsidóban!“
Hogy az antiszemitizmus, a zsidókkal szembeni ellenszenv nem tegnap vagy ma alakult ki, azt korábban még maguk a
zsidók is elismerték. A zsidó  J. Kreppelaz 1925-ben Bécsben megjelet  „ Juden und Judentum von heute“ (Zsidók és zsi-dóság ma) címû dolgozatában így ír:
„A zsidógyûlölet olyan régi, mint maga a zsidó nép. Már népisége bölcsôjénél, a világtörténelembe való belépésénél talál-koztak Ábrahám fiai szomszédaik és környezetük gyûlöletével.”
Dr. Felix Goldmann rabbi is kénytelen volt beismerni, hogy az antiszemitizmus mindig is létezett. Az 1920-ban
Berlinben megjelent  „Vom Wesen des Antisemitismus“ (Az antiszemitizmus természetérôl) c. könyvében ezt mondja:
„A régi római idôktôl kezdve mind a mai napig, minden országban, ahol a zsidókról és a zsidóságról egyáltalán tudomást
szereztek, az antiszemitizmus létezése bizonyítható.“
A zsidó Dr. J. Fromer (Elias Jacob)szintén úgy jelölte meg az antiszemitizmust 1905-ben Berlinben kiadott könyvében
(„Das Wesen des Judentums“ - A zsidóság természete), mint már mindig is létezô jelenséget:
„A zsidógyûlölet olyan régi, mint a zsidóság maga. Úgy követi, mint egy árnyék, tehát az emberek természetébôl fakad.“
Azok a nem zsidók, akik hagyják maguknak bebeszélni, hogy az antiszemitizmus csak valami pillanatnyi jelensége bizo-nyos koroknak, jobban tennék, ha a szintén zsidó  Ben Chaim 1938-ban Zürich-ben megjelent „ Juda erwache!
Proklamation an das jüdische Volk“(Ébredj zsidóság! Proklamáció a zsidó néphez) címû könyvében leírtakra figyelnének:
„Az antiszemitizmus semmi áron nem kortünet.Valóban olyan idôs, mint Matuzsálem. Sem idôhöz, sem helyhez, sem pedig
valamely országhoz nem köthetô, hanem ezektôl függetlenül ott alakul ki, ahol a zsidók más népekkel érintkezésbe lépnek
és fejlôdése vagy kiterjedése egyenes kapcsolatban áll a zsidó diaszpóra nagyságával az illetô országban.“
A zsidók vezetô személyisége,  Theodor Herzlírja az 1896-ban Lipcsében megjelent  „Der Judenstaat“(A zsidó állam)
címû alapvetô mûvében:
„A zsidókérdés létezik. Balgaság lenne tagadni. A zsidókérdés mindenhol létezik, ahol a zsidók érzékelhetô számban élnek.
Ahol nincs, oda bevándorló zsidók becipelik. Természetesen oda költözünk, ahol nem üldöznek bennünket. Megjelenésünk
által kialakul az üldözés. Megjelenésünk váltja ki az üldözést.“
Azoknak, akik hagyták maguknak bebeszélni, hogy a zsidókat csak az ún. vallásuk miatt gyûlölik, a már említett Wilhelm
Marr az 1879-ben Bernben kiadott „Der Sieg des Judentums über das Germanentum“(A zsidóság gyôzelme a germánság
fölött) címû nagy feltûnést keltett tanulmányában megmondja az igazat:
„Nem a vallásuk miatt gyûlölték a zsidókat minden idôkben. A zsidókkal szembeni haragnak más okai voltak. Mégpedig
a zsidók írtózása az igazi munkától és a számukra törvényileg elôírt ellenségesség minden nem zsidóval szemben.“
Hogy az antiszemitizmus okai magában a zsidóban keresendôek, ezt elismerte a zsidó  Bernard Lazare is az 1894 -ben
Párizsban megjelent „L’ Antisemitisme“ (Antiszemitizmus) c. könyvében. Így ír:
„Ha a zsidók iránti harag és ellenszenv csak egy bizonyos országban és egy bizonyos idôben létezett volna, könnyû lenne
ennek a haragnak az okait megindokolni. Azonban, pont az ellenkezôjérôl van szó. Ez a faj a kezdetek óta az összes népek
gyûlöletének a célpontja volt, amelyek között élt. Mivel a zsidók ellenségei a legkülönbözôbb fajokhoz tartoztak, egymástól
nagyon távoli területeken laktak, különbözô törvénykezéssel rendelkeztek, egymástól teljesen eltérô elveket vallottak, sem
ugyanazon hagyományaik, sem pedig ugyanazon szokásaik nem voltak és nem hasonlatos szellem vezérelte ôket, így mu-száj az antiszemitizmus általános okait mindig magában Izrael népében keresni és nem azokban, akik szembe szálltak
vele.“
A zsidó dr. Leo Pinskerírja az 1882-ben Berlinben megjelent könyvében ( „Autoemanzipation“):
„A zsidók azon népek medrében, amelyek között élnek, valóban egy heterogén elementet képeznek, amely semmilyen nem-zethez nem akar asszimilálódni, ennek megfelelôen szintén semmelyik nemzettel nem tud jól kijönni.“
A már idézett zsidó Ben Chaim írja továbbá említett könyvében:
„Amikor népünk az örök hûségesküt letette Jehovának, az volt a születési órája a legnagyobb és legszerencsétlenebb hazug-ságnak, amit a világtörténelem ismer. Mégpedig népünk kiválasztottságának a hazugsága. Ez volt egyúttal szintén annak
a különös emberi gyûlöletnek a születési órája is, antiszemitizmusnak nevezve, amit a világ valaha is átélt..“
Hogy az antiszemitizmust nem mesterségesen hozták a nem zsidó emberiség közé és hogy sokkal inkább az ösztönnek
egy megnyilvánulását fejezi ki, a legmélyebb belsô érzést, azt beismeri a zsidó Samuel Rothaz 1934-ben New York-ban
megjelent „ Jews must live“ (A zsidónak élnie kell) címû munkájában. Ezt írja:
„Itt csak tényeket szeretnék igazolni, hogy az antiszemitizmus olyan ösztönszerû, hogy egyszerûen az emberek egyik ôsi
ösztönének nevezhetjük, a legfontosabb ösztönök egyike, amelyen keresztül egy faj önmagát a teljes kiirtástól védi. Nem
tudom elég erôsen kihangsúlyozni: az antiszemitizmus nem az, amit a zsidók a világgal elhitetni próbálnak, egy elôitélet,
hanem egy mélyen ülô ösztön, amely minden emberrel veleszületik. Mint az önfenntartás minden más ösztöne, mindaddig
ismeretlen marad, míg végül történik valami, aminek következtében felébred. Nem létezik egyetlen eset sem, ahol a zsidók
az üldözôik haragjának keserû gyümölcsét nem érdemelték volna meg.“
Azt, hogy az antiszemitizmus nem valami átmeneti dolgot jelent, hanem sokkal inkább addig tart, ameddig zsidók a nem
zsidók között élnek, alátámasztotta az ismert zsidó Arthur Schnitzleris, aki a New York-ban megjelent  „The Literary
Digest“c. lap 1930. október 18. számában a következôket írja:
„Az antiszemitizmus addig fog tartani, ameddig a zsidók zsidók maradnak, mivel az antiszemitizmus okait nem lehet soha
megszüntetni. A zsidók mindig mások fognak maradni és ezen okból elkerülhetetlenül mindig gyûlölve lesznek.“
A nagy zsidó gyûlöletrôl
Talán nem járunk messze az igazságtól, ha megállapítjuk, hogy a zsidók saját maguk hajtották végre a teljes önkizárásu-kat minden népközösségbôl. Mert lehetne-e ez az önkizárás teljesebb és tökéletesebb, mint ezt a zsidó  Cheskel Zwi
Klötzel a  Berliner Tageblatt és a  Jüdischen Rundschau kivételezett munkatársa gátlástalan nyíltsággal már az elsô világháború
elôtt Németországban megfogalmazott ( „Das große jüdischen Hassen“ - A nagy zsidó gyûlölet). Megjelent a
Münchenben kiadott  „ Janus“ címû havilap 1912/13. évfolyamának 2. füzetében:
„Semmitôl sem félnek annyira a zsidóság oldalán, mint a nyílt és ôszinte hitvallástól: az antiszemitizmussal, a zsidógyû-lölettel zsidó oldalon egy minden nem zsidóval szembeni nagy gyûlölet áll szemben. Ahogy mi zsidók minden nem zsidóról
tudjuk, hogy valahol a szívének egy szegletében antiszemita és annak kell lennie, úgy minden zsidó létezésének legmélyebb
alapja, hogy gyûlölôje minden nem zsidónak. (...) Úgy hiszem, be lehet bizonyítani, hogy a zsidóságban létezik egy mozgás,
ami az antiszemitizmus hû tükörképe és hiszem, hogy ez a kép olyan tökéletes, amilyen csak lehet. És ezt én a ‘nagy zsidó
gyûlöletnek’ nevezem. Talán a kifejezés túl kemény, vagy jobban mondva nem pontos. Azonban fontos számomra, hogy az
igazságot semmi áron ne halványítsam el. Ha beismerném, hogy ez nem gyûlölet, akkor a gyûlölethez legközelebb álló érzés-rôl beszélhetnék, így had nevezzem mégis gyûlöletnek. Ha közöttünk valaki nem lelki vagy szellemi kasztrált, aki nem
impotens gyûlölni, az részt vesz ebben a gyûlöletben. (...)  A valóságban semmi sem élôbb bennem, mint a meggyôzôdés,
hogy ha valami létezik, ami a világ összes zsidóját egyesíti, akkor ez a nagy, mindenek fölött álló gyûlölet.“
Ezen a helyen nem árt emlékeztetni az olvasót, hogy a zsidó Kornis Mihálynéhány évvel ezelôtt miképpen fogalmazta
meg ezt a mindmáig érvényes “nagy zsidó gyûlöletet“:
„Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy mi még sokkal jobban
gyûlölünk titeket, mint ti minket.“
Ezeket a zsidó írástudóktól származó vallomásokat, amelyekben elismerik, hogy az antiszemitizmus okait magukban a
zsidókban kell keresni, újra és újra azon nem zsidók szeme elé kell tartani, akik még ma is azt hiszik, hogy a zsidókkal
szembeni ellenszenv indokolatlan és igazságtalan. Annak, hogy a zsidók az elmúlt évtizedekben, sôt évszázadokban az
emberi együttérzésnek köszönhetôen világszerte számtalan nem zsidó követônek örvendezhettek, nem utolsó sorban
egyik fô oka, hogy mindig is értették a módját, magukat „ok nélkül üldözött szegény zsidónak“ feltüntetni és közben a
keresztény érzelmekre hivatkozni:  szeresd felebarátod, mint önmagad! Hogy ebbe a felebaráti szeretetbe a nem zsidó
emberiség halálos ellensége, a zsidó is be lett vonva, az csak a zsidók elônyét és a nemzsidók szerencsétlenségét vonta
magával.
Dobszay Károly

 

 

 

Egy zsidó beszéde:

 

Névtelen: Zsidóvilág Magyarországon

 

Zsidó újság, zsidó boltos,

zsidó ügyvéd, zsidó orvos,

zsidó kocsma, zsidó vagyon…

Ne csodáld ezt jó magyarom –,

hordjad csak a pénzt hozzájuk,

talán lehetsz még szolgájuk.

 

Zsidó rüfke, zsidó bankár

bujálkodni autóján jár!

Még nagyapjuk rongyot rázott,

az apjuk meg furulyázott –,

most már övék kincs és vagyon –,

te csak bámuld jó magyarom!

 

Papírbakancs, romlott kelme,

(gazságukból névsor telne)

liszt, panama, árucsalás –

egyik nap ez, másik nap más!

Uzsora és egyéb vétek,

mik mindennap megtörténtek.

 

Jogrendért üvölt a ghettó,

magyar jogrend neki nem jó!

Szovjetéknél szebb az élet:

muzsik pusztul, zsidó éled…

Szovjetzsidók kormányzása

földi paradicsom mása!

 

Akármit is tesznek-vesznek,

a reklámért majd megvesznek,

jótettüknek gyakorlása

az, hogy egész világ lássa:

ez a zsidó milyen nemes,

milyen derék, becsületes!

 

Minden zsidó prima zseni,

zsidó lapjuk így hirdeti.

Költő, zenész, festő, szobrász

mind az egekig kaparász!

Színművész és újságíró –

nem is számít, ha – nem zsidó!

 

Nyíltan a nép jóbarátja,

ennek búja, baja bántja –,

ámde titkon másként érez,

alattomban kutat mérgez,

munkást lázít gazda ellen,

ez a régi zsidó jellem...

 

Demokrata munkásvezért

jól fizet a munkás ezért.

Nép fillérjét bezsebelik,

nyaralásra ebből telik.

Munka nélkül dúsan élnek,

de herékről ők beszélnek...

 

De ha baj van, ki a merész,

aki rögtön alkudni kész?

Kampós orra, kónya füle

elárulja, hogy ő Smüle.

Fecseg, locsog hetet-havat,

míg a haszon övé marad.

 

Ha a zsidó bajba kerül,

rögtön karattyol héberül.

Sipog, hápog, nyálát szívja –,

fajrokonát ekkép hívja!

Mindjárt kerül zsidó csapat,

amely neki ad igazat.

 

Hogyha törvény elé kerül,

ravasz pofája felderül.

Nyert ügye van ottan már is,

mert a sok zsidó fiskális

ügyét addig húzza-vonja,

míg csak tisztára nem mossa!

 

Minden bank tele zsidóval,

ellátnak ott minden jóval:

jó tanáccsal, mésszel, zabbal,

szénnel, mézzel, zsírral, babbal.

Sőt, ha unod az életedet,

kaphatsz szeget vagy kötelet.

 

Pénzt azonban ők nem adnak,

mert az kell a siberhadnak.

Ha azonban jót áll apád,

hat szomszédod, keresztkomád –,

becsapod az értékedet,

uzsorára lesz hiteled.

 

Hiába hullt hősi véred,

röhögött a zsidó Téged –,

mert ő szépen itthon maradt,

biztonságos eresz alatt,

kézzel-lábbal tiltakozva,

csak ne vigyék ki a frontra!

 

Hiába hullt hősi véred,

zsidó pofon lett a béred!

Csúffá tettek, meggyaláztak,

titkon eladták hazádat,

kommunizmus kellett nekünk,

hogy piszokkal torkig legyünk...

 

Nézd meg csak a telekkönyvet,

nézd a házat, nézd a földet.

Mennyi van már zsidókézben

nagybérletként, vagy egészben?

Szép hazádat nem sajnálod,

hogyha pusztulását látod?

 

Ki a zsidót pártfogolja,

saját faját megcsúfolja!

Az ilyen csak buta lehet,

nem érdemel magyar nevet.

Liberális álarc alatt

zsidó rebach minden falat...

 

Ha a zsidót jól szolgálod,

annak hasznát ritkán látod,

mert amit ad jobb kezében,

visszaszedi balja szépen.

Ha az eredményt vizsgálod,

jól becsapott – akkor látod.

 

Ébredj magyar, ébredj végre,

kérlek az ég szerelmére:

nyíljon fel az álmos szemed,

ha fajtádat még szereted.

Ez már soká úgysem mehet –

szenvedtél már Te eleget.

 

Ébredj magyar, ébredj végre,

lásd a világ söpredéke

itten csal, lop, panamázik –,

ellenségeddel komázik,

hogy itt mindent elpusztítson

s magyarok közt viszályt szítson!

 

Ébredj magyar, ébredj végre,

ne vigyen a zsidó jégre –,

mert a zsidó ellenséged,

előbb-utóbb megcsal téged.

Mire észreveszed magad –,

mindened az övé marad...!

 

(Debrecen, 1922 körül. Rőpiratként terjesztették az 1920-as években.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 


© Minden jog fenntartva.